A Mínima Bistro a Dionysosszal majdnem szemben, szintén a rakparton helyezkedik el. Stílusában viszont sokkal elegánsabb, kifinomultabb. Tényleg egy trendi bisztró, ami inkább a különleges alkalmakra való. Fanni kolléganőmmel egy igencsak különleges alkalmon, a megnyitón jártunk, hogy a Gellérthegy panorámája mellett belekóstoljunk az élet napos oldalába.
Tágítani kell a kereteken
Bár a Dionysos dübörög, a tulajdonos, Lehoudis Andreas úgy gondolta, ideje tágítani a kereteket, mert szerinte „a gasztronómia állandó fejlődés”. Így a görög konyha után nem kisebb célt tűzött ki a Mínima Bistróval, mint hogy népszerűsítse és újragondolja a mediterrán gasztronómia legkiválóbb fogásait. Ebben Cseh László séf a jobb keze, aki maximálisan kiélheti kreativitását az új helyen.
Mit üzen a Mínima Bistro?
A mínima szóról Fanni és én is inkább a minimalizmusra asszociáltunk, holott görögül valójában üzenetet jelent. Ezzel kapcsolatban egy nagyon kedves tradíciót is szeretne teremteni a vendéglátóhely: a távozó vendégek kapnak egy gondolatébresztő üzenetet, illetve ők is hagyhatnak egy mínimát. Ezeket a viaszos pecséttel lezárt üzeneteket vízkeresztkor a Dunára bocsátják, hogy elússzanak a végtelenbe és tovább. :)
Fanninak azt üzente az univerzum, hogy „Amikor őszintén szeretnek, az erőt ad. Amikor őszintén szeretsz, az bátorrá tesz.”
Kaja > körtánc
A Mínima Bistro csapata MINDENT meg akart kóstoltatni velünk, mi pedig nem álltunk ellen: határainkat feszegetve semmit sem hagytunk ízlelés nélkül. A programot egy ortodox görög püspök áldása zárta, aminek a végén a hagyományokhoz híven aprópénzt dobáltunk szét az asztalok közt. Ezután körtánc következett… volna, ha nem laktunk volna annyira jól, hogy moccanni se bírunk. Pedig Andreas együttese, a Sirtos zenekar játszott autentikus görög zenét. A banda egyébként több száz koncertet adott már mediterrán országokban, ahol az adott nemzet konyháját sem hagyták soha figyelmen kívül. Ezek az élmények is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a séfek keze által végül izgalmas fogások kerüljenek asztalra a Mínima Bistróban! Mutatjuk is, mik voltak ezek.
Előételek
A négyféle előétel közül Fanninak és nekem is másik kettő lett a „kedvencünk”, pedig eskü, nem beszéltünk össze. A krémes, zöldborsós hummuszban a borsó dominál, nagyon üde és friss az összhatása. A sült kápia paprikából készült muhammara tradicionálisan fűszerezett, a fekete szezámmag a díszítésen kívül ízekben is hozzáad az enyhén édeskés krémhez.
A kecskesajtra különböző diófélék és gránátalmamagok kerülnek, ami nemcsak az ízeknek, hanem a textúrák találkozásának is jót tesz. Végül, de nem utolsósorban a tatár is nagyon jóízű: nem látott húst, ugyanis intenzív, füstös ízű padlizsánból készül.
Karfiolvelouté
A hideg előételeket követően egy meleg levessel folytattuk a bemelegítést. A karfiolveloutéban mind az ízek, mind a textúrák tekintetében izgalmas párosításokkal találkozhattunk. A selymes karfiolleves betétjét puha, édes körte, karamellizált ropogós magok és az olvadt kéksajt adta.
Ratatouille-fúzió kacsamájjal
A konyha erősen fúziós, úgyhogy belefér, hogy egy klasszik, magyaros lecsó leturmixolt püréjén tálalják a ratatouille-t, majd kolbász helyett egy falat kacsamájjal koronázzák meg. Nem a jellegzetes fűszerezéstől lesz emlékezetes ez az étel, sokkal inkább a szokatlan kombináció marad meg belőle, amit szuperül eltaláltak.
Borjúborda garnélával
Egyre gyakrabban találkozni a vörös húsok és a tengeri herkentyűk párosításával, amiket surf and turf ételeknek szokás hívni. A borjúborda és a garnélarák furcsának hangozhat elsőre, mégis működik. Míg a rozé hús puha és szaftos volt, a garnéla is hozta a kötelezőt, érezhetően friss alapanyaggal dolgoztak. Parmezános burgonya és fokhagymás spenót egészítette ki őket, és a fogáshoz felszolgált vörösbor tette teljessé.
Languszta Afrodité
Az étlap csúcsa és egyben legdrágább fogása a languszta Afrodité. Ez egy zellersteakalapon érkező langusztadarab, a Mínima Bistro saját fejlesztésű, kaviáros mártásával leöntve. A languszta frissen, nyersen érkezik, így maximálisan a konyhára van bízva, mit hoznak ki belőle. Spoiler: csupa jót! A szósz ugyan nekem túl intenzív volt, elnyomott minden más ízt, pedig a languszta húsa nagyon érdekes, édeskés, csirkés-rákos hatású. Nem kóstoltam korábban, de ízlett. Fanni nagyon sokáig szemezett vele, végül ő sem hagyta ki, és nem bánta meg! A zellersteak vajpuhára sült, de nem esett szét, szépen vágható.
Desszertek a Mínima Bistro desszertfelelősétől, Weisz Rolandtól
Kétféle édességet kóstoltunk, amiket már csak a szemünk kívánt, de az első falat után a szívünk is. Az egyik egy habkönnyű pisztáciamousse volt, meggyraguval és pisztáciás ropogóssal, a másik pedig egy 72%-os étcsokimousse-kocka, kakaóbabos-csokis ropogóssal. Komoly dilemma volt, melyikről mondjunk le, mert egyik se volt túl édes, épp ezért nagyon bejöttek – de fizikailag a végét jártuk már. Végül a könnyedebb pisztáciás fogyott el, a csokisból – szégyenszemre – hagytunk 1-1 falatot.
Ki a Mínima Bistro célközönsége?
A lokáció miatt nyilván sok turista fogja látogatni a Mínima Bistro asztalait, de egy-egy kitüntetett alkalommal ne legyünk szégyenlősek, és foglaljunk egy Dunára néző asztalt! Az árak inkább közép-felső kategóriásnak mondhatóak, de a drága, magas minőségű alapanyagokat meg kell fizetni. Az atmoszféra nem annyira közvetlen, inkább alkalmi, úgyhogy villantós randira vagy fontos családi bejelentések helyszínéül válasszátok a Mínimát! A mediterrán feeling persze innen sem hiányzik: a plafonon pergola stílusú elemek, az egyik falon pedig tetőcserépszerű tapéta repít melegebb éghajlatra. Andreas hitvallása szerint ugyanis „Ne az állandó jajgatást hallgassuk, inkább sétálgassunk az élet napos oldalán!”
Jó étvágyat: Fanni & Lili
- Ízek: 4,5
- Ár-érték arány: 4
- Kiszolgálás: 5
- Környezet/hangulat: 5
- Összpont: 4,6
