Persze nemcsak hortobágyi palacsintát találtam a Zazie-ban, hanem Bíró Dániel séfet is, akitől már nagyon régóta meg akartam kérdezi, vajon országosan ismert apja, Bíró Lajos mellett mekkora volt rajta a nyomás, hogy ő is séf legyen? A válasz szerint állítólag nem nagy. Dani azt mondja, édesapja mindig afelé terelte, hogy csinálja azt, amit szeretne. A vendéglátás számára belső indíttatásból, szinte zsigerből jött. Dani Svájcban tanult, majd a londoni The Arts Clubban dolgozott Jean-Luc Mongodin keze alatt. Onnan Bécsbe vezetett az útja, ahol Konstantin Filippou két Michelin-csillagos éttermében fejlesztette tovább tudását, dolgozott apja mellett a Kisbíróban is, pár hete pedig a Mol Campus tövében, a Zazie Bistro&Bar-ban találkozhattok vele és ételeivel.
Egész napos vendéglátás a toronyban
A Lágymányosi-öböl az elmúlt években óriási változásokon ment keresztül, tulajdonképpen kialakult egy új városnegyed. Itt épült meg Budapest legmagasabb épülete, ahol két étterem is helyet kap: a Zazie több mint száz férőhelyével lent, a jóval exkluzívabb Virtu pedig a legfelső emeleten működik. Azt hiszem, egy ekkora bisztrót nyitni és működtetni nem kis vállalás, ráadásul egy egészen új, ingoványos terepen. Bár a MOL-irodaházban nagyon sokan dolgoznak, lakók azért egyelőre kevesen vannak a környéken. (Sajnos az általunk is tesztelt SHO Bisztró például a tavalyi nyitást követően már be is zárt.) A Zazie ráadásul egész napos vendéglátást vállalt: reggelitől kezdve egészen az esti koktélig kínálnak mindenre megoldást.
A belső tér telitalálat, a kaja magyaros
A Zazie hatalmas mérete ellenére nekem rögtön bejött: nagyon sok elkülönülő térből áll, mindegyik kissé más dizájnnal. Abszolút van lehetőség a tér közepén helyet foglalni egy nagy társasággal, vagy akár elkülönülni egy zárt, intim boxban is. Azt hiszem, hogy ha a tér tervezésekor ennyi funkciót egyesíteni tudnak, az már fél sikernek számít. Az egész belső nagyon bejött a visszafogott színeivel, a hangulatos lámpákkal és a Dunára nyíló kilátással – az utóbbihoz nappal kell érkezni.
Bár a belső valóban barátságos és laza, kissé tartottam tőle, hogy az étlap merevebb és túlságosan „irodaházas” lesz, de erről szó sincs. (Azért itt jegyezném meg, hogy maga az irodaház is lenyűgöző). Bíró Dani és csapata egy szuper otthonos és jól értelmezhető, rövid étlapot rakott össze, főleg magyaros ételekből. Bár a séf elmondta, az ő szívéhez azért a fúziós konyha is közel áll, ezt a részét a tudásának majd napi ajánlat formájában mutatja meg januártól. Addig is viszont tobzódhatunk a csodás, otthonos comfort foodban. Csupa ismerős étel és íz: gulyásleves (ahogy apám készíti – írja az étlap), rántott sertéskaraj, hortobágyi palacsinta, madártej, túrógombóc, mákos guba. Mi lehet ezeknél az ételeknél otthonosabb?
Erős indítás gulyáslevessel
A gulyáslevest rögtön ki is rendeltük, másik előételnek pedig egy erdélyi pisztrángtatárra esett a választásunk. Ez szuper lendületes indításnak bizonyult: a leves forró és tartalmas, hozzá kovászos kenyér érkezik. Talán a zöldségek ropoghatnának jobban, de hát ízlések és pofonok, ugye. A pisztrángtatár a ropogós karalábéval és citrusos ízzel egyszerűen mesés, bár nekem emellé elférne némi pékáru vagy pirítós.
Meneteltünk tovább a főételek felé. Nem hagyhattuk ki a hortobágyi palacsintát – ez azon ritka ételek egyike, ami jól elkészítve nagyon finom (és bonyolult), de rossz alapanyagból és gumis tésztából maga a borzalom. Így ha minőségi helyre csöppenek és véletlenül van az étlapon, akkor azonnal rendelek. Nem okozott csalódást, sőt ez tényleg egy tökéletes hortobágyi! A mártás, a hús, a palacsinta állaga, minden stimmelt!
A préselt csirkecombfilé igazi különlegesség: nehéz látatlanban elképzelni, de nagyon ütős. Erősen sós szójaszósszal érkezik, tökéletes krumplipürével és egy tulajdonképpen hagyományos, friss ropogós uborkasalátával. A tökéletesen megkomponált ételek egyike, amit tényleg így együtt kell fogyasztani.
Vega ételekben is erős a Zazie Bistro&Bar
Nem bírtam ki és kértem még egy pekánmorzsában sült karfiolt „sznob hollandi habbal”, több okból is. Egyrészt nagyon tetszett a neve és imádom a karfiolt, másrészt bevallom, egy icipicit éhes maradtam. A karfiol egy tökéletes vega főétel, azon fogások egyike, amiket Bíró Dani a Kisbíróból hozott magával és már ott is nagy kedvence volt a vendégeknek. Asztaltársam kérte, hogy osszam meg vele a tányérom tartalmát, de bevallom, nem szívesen tettem, annyira finom volt.
Nem csak udvariassági kört futok: a desszert a Zazie-ban tényleg legalább annyira erős, mint a főételek. Olyan rég voltam már ilyen helyen, ami simán bevállalja azt, hogy itt, kérem, nincs brownie meg málnás csokitorta. Itt madártej van vattacukorral! Sőt, bővítem a mondatot: karamellás vattacukorral! A Zazie-ban már akkor is jól jártok, ha bementek és végigeszitek a desszertlapot.
Egyszerű, otthonos, minőségi
Minden étel pontosan az, ami az étlapon szerepel, nincs semmi túlgondolva és különösebben túlárazva sem. A főételek 3-5000 forint között mozognak – rendben, mondjuk a szarvas például 10 000 forint. Itt térnék rá a hely másik előnyére, ami a kiváló ebédmenü. A hetente változó ajánlatot a Facebook-oldalukon éritek el. Bármely két fogás 3630 forint, ami szerintem remek ár-érték arány. Ennél egy gyorsétteremben is többe kerül egy kiadós menü. Főleg, hogy vállalják: itt 40 percen belül mindenki meg tud ebédelni. Nem csoda, hogy meg is rohamozták nyitás után a helyet, így érdemes foglalni, mielőtt elindulnátok, hiszen közel 10 000 irodista dolgozik a környéken.
A Zazie nemcsak ebédre és vacsorára (vacsora után koktélozni is lehet), hanem egész nap elérhető, akár egy jó villásreggelire is. A szokásos reggeli ételek mellett rántotta, virsli vagy éppen gofri is kérhető, és bár én vacsorára érkeztem, a kávégépet alaposan megcsodáltam. Úgy láttam, itt a feketével sem lehet mellélőni. Szerintem egy minden merevséget mellőző, őszinte hely lett a Zazie, ami óriási mérete mellett még barátságos is.
Cím: 1117 Budapest, Dombóvári út 28.
