Már két éve is szerették volna elérni az olaszok, hogy a szellemi világörökség részévé nyilvánítsa az UNESCO a presszókávét, de akkor nem sikerült a kísérlet, éppen ezért idén újra próbálkoznak – írja a Guardian. „Véleményünk szerint az eszpresszókészítés minden fortélyának az UNESCO-listán van a helye. Ezzel az eszpresszó minőségét akarjuk oltalmazni” – magyarázta akkor Andrea Pascale, az előterjesztés szervezője Rómában. Az olaszok azzal érvelnek, hogy a kávé számukra nemcsak egy ital, hanem kultúrájuk nagyon fontos szegmense. Ezt mutatja egyébként, hogy Olaszországban a kávé ára szabályozva van, egy presszó ára általában mindenhol 1 euró 20 cent.
Egyszer már megbukott az eszpresszó
A javaslat végül tavaly nem ment át az UNESCO bizottságán, de lehet, hogy csak azért, mert két egymástól független szervezet is kérvényezte. Egy Nápoly környéki szervezet ugyanis nemcsak olasz, hanem egyenesen nápolyi találmánynak tekinti a presszókávét. Idén azonban sikerült megegyezniük, és közösen nyújtották be az indítványt. Az olaszok valóban imádják a kávét: évente fejenként közel 6 kiló kávét fogyasztanak el ital formájában, országszerte pedig több mint 800 kávépörkölő és 150 000 kávézó található.
Bár maga a kávézás nem olasz találmány, az eszpresszót készítő kávégép igen, és ha nem áztatják a kávét, hanem nagy nyomással préselik át rajta a forró vizet, akkor sokkal jobb, teltebb íze lesz. Az egyik legnagyobb felfedezés Achille Gaggia nevéhez fűződik, ő találta ki, hogy egy rugós csaptelepet szerel a presszógépbe, ami lehetővé tette, hogy a forró víz gőz nélkül tudjon átmenni a kávépogácsán. Így nem ég el a kávé, ráadásul kicsapódnak belőle azok az értékes olajak, amik a tetején a krémet képezik. Egy tökéletes presszó lassan, nagyjából 25-30 másodperc alatt folyik ki a kávégépből.
Pár éve a nápolyi pizzakészítés művészete is felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségeit felvonultató listára. Tavaly pedig a franciák próbálkoztak, hogy szellemi örökséggé nyilváníttassák a bagettet.
