Mindjárt az elején tartozom egy vallomással: 31 évem alatt én bizony még sosem jártam a Velencei-tónál. Eddig csak a Balaton felé suhanva, az M7-es autópálya lehajtójánál láttam a Velence táblát. Most először, a Felzabi team többi tagjával a kocsiban történt meg, hogy kitettem az indexet és le is kanyarodtam az ország harmadik legnagyobb természetes tava felé. Evelinnel és két operatőrünkkel, Botival és Stefivel négy helyet is kiszemeltünk a Velencei-tó partján. A célunk pedig mi más is lehetett volna, mint hogy felzabáljuk őket szépen sorban!
Ficak Büfé – egy talpalatnyi Balkán a Velencei-tó partján
Csak óvatosan cangázzatok a Velencei-tó partján, mert könnyen lehet, hogy hamarosan már a saját éttermetek konyhájában fogtok álldogálni ugyanott! Solymossy Balázst senki nem figyelmeztette erre, úgyhogy amikor a feleségével a tóparton tekertek, még ő sem tudta, hogy nemsokára már az ő ételeik miatt (is) érkeznek majd a vendégek a Velencei-tóhoz. Amint meglátták az „eladó” táblát az épületen, Balázs felesége tudta: eljött az idő, hogy a saját üzlet gondolatával kacérkodó férjével belevágjanak a nagy kalandba. A Ficak Büfé ráadásul nemcsak a helyszínét, hanem a balkáni étlapját is Balázs feleségének köszönheti, aki a Délvidékről származik.
A balkáni klasszikusok mellett hétvégente változó napi ajánlattal igyekeznek színesíteni a kínálatot, így ha éppen hétvégén jártok Gárdonyban, olyan finomságokat is kóstolhattok náluk, mint a rántott harcsa vagy a BBQ oldalas. Mi viszont nem tudtunk ellenállni a grillezett húsos kajáknak, úgyhogy rá is vetettük magunkat a közönségkedvencekre.
Csevap és kajmak
Mi mással is kezdhettük volna a sort, mint a balkán konyha sztárjával, a csevappal! Ami a Ficak Büfében háromféle darált hús, marha, sertés és birka keverékéből készül. Vérbeli csevap-fanként alig vártam a húsrudacskákat, és nem okoztak csalódást: puhák, szaftosak és tökéletesen fűszerezettek voltak. Nem hiányzott mellőlük a friss zöldség és a lepény sem, de ami igazán feltette az i-re a pontot, az a kajmak volt, amire Evelin figyelt fel az étlapon. Ez a szintén a Balkánról származó mártás valahol félúton helyezkedik el a zsíros tejföl és a lágy, krémes sajtok között, és eredetileg inkább a natúr, enyhén sós ízvilág felé húz. Balázs viszont kéksajttal, cheddarral és krémsajttal tette izgalmasabbá – és milyen jól tette! Bevallom, a csevap állandó partnereként kínált ajvár (ami itt sem hiányzott a tányérról) annyira nem a szívem csücske, de ez a karakteres sajtos mártogatós tökéletesen passzolt a fűszeres húshoz.
Balkán burger
Ezek után természetesen a pljeskavicának is bérelt helye volt az asztalunkon, amit először egy burger formájában, aztán alanyi jogon, gorgonzolás verzióban is megkóstoltunk. De csak miután utánajártunk, hogy pontosan mi is a különbség a csevap és a pljeskavica között! Felkészültetek? Akkor lerántjuk a leplet a titokról: a forma! Lévén a csevap rúd, a pljeskavica pedig kör alakú. A Ficak Büfében utóbbiba a háromféle hús mellett még egy kis aprított hagyma is kerül, amitől még szaftosabb lesz a végeredmény. A lepénybuciba a húspogácsa és a zöldségek mellé cheddar sajt és ajvár kerül – ami meglepő módon így, kvázi hamburgerszószként nagyon is az ínyemre volt. 😊 És külön említést érdemel még a sült krumpli is, ami nem a hagyományos hasáb alakú, hanem a steakburgonyához hasonlító, ék alakban bevágott verzió, amilyennel korábban nem találkoztam még, pedig nagyon bejött Evelinnek és nekem is.
Cím: 2483 Gárdony, Árvácska u. 2.
Groenk Deli
Az kicsit sem meglepő, ha egy étterem saját weboldalt indít, de hogy egy webshopból nője ki magát egy vendéglátóhely, az annál inkább! A Groenk Deli meglépte a váratlant, és a zöldségeket, sajtokat és felvágottakat kínáló online üzletüket áthelyezték az offline térbe: a Velencei-tó keleti csücskébe. A bisztró nem a tóparton, hanem a velencei vasútállomás szomszédságában kapott helyet, egy körépületben, a hozzá tartozó szellős és árnyékos terasszal, ahol a nyári kánikulában is kellemesen elücsöröghetünk. Így tett Gehringer Anett is, aki előbb visszajáró törzsvendég lett a Groenk Deliben, majd később társtulajdonos is.
Ha egy szóval kellene jellemezni a Groenk Deli kínálatát, akkor az tuti, hogy a „házias” lenne. Merthogy amit csak lehet, ők maguk készítenek el, az alapanyagokat pedig helyi kistermelőktől szerzik be hozzá. Ezek jó részét akár meg is vásárolhatjátok, de mi inkább helyben próbáltuk ki a mosolygó piros és sárga paradicsomokat.
Töltött paprika
Anett olyan csillogó szemekkel mesélt a töltött paprikáról, ami számára a nagymama nyári konyhájában megszokott ízeket hozza vissza, hogy ezzel indítottuk a kóstolást. És bár valóban házias fogás, azért a bisztró-jelleget is bőven érezni rajta: a faszénen grillezett kápia paprika, a mangalicahús és az árpagyöngy együtt új szintre emeli a töltöttpaprika-élményt. Nem a menzán megszokott selymes, édeskés paradicsommártásban érkezik, hanem egy rusztikus, darabos szószban, amiben még a zellerzöld is benne van, ettől extrán autentikusnak érződik a fogás. Minket abszolút megvett, isteni volt!
Groenk burger
Bár alig több mint két éve nyitottak, a Groenk Deli kézműves burgerei magabiztosan menetelnek az országos hírnév felé, nem véletlenül. Az érlelt charolais marhából készült húspogácsa extra szaftos, de hogy még jobban csússzon, gorgonzola és lilahagyma-lekvár is kerül rá. Igen, jól sejtitek, ez pont az a burger, amit nem lehet szépen enni – de ez véletlenül se tántorítson el senkit! A házi sütésű buci egy mesterien megkomponált ízkavalkádot rejt, amit az utolsó morzsáig bepusziltunk.
Házi gnocchi sült sárga paradicsommal
A „farm to table” koncepció jegyében napi ajánlat is várja a vendégeket a Groenk Deliben, ami ottjártunkkor egy házi gnocchi volt sült sárga paradicsommal és mascarponéval. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szabályos közelharc alakult ki a pihepuha kis tésztapárnákért: Evelin és Boti egymás villáit odébb lökdösve próbáltak lecsapni minél több falatra. Testi épségemet kockára téve nekem is sikerült megkaparintani néhány gnocchit, és azt kell mondjam, hogy legközelebb is simán harcba mennék érte. 😊 A belül lágy, már-már krémes házi gnocchit alaposan lepirítják, így a külseje kellemesen ropogósra sül, mellé a paradicsommártás és a mascarpone pedig telitalálat volt.
Cím: 2481 Velence, Tábor u.
A Velencei-tó partján vár a Szürkeharcsa Halbár
Országszerte különböző fesztiválokon már belefuthattatok a Szürkeharcsa Ételbár food truckjába, de ha nincs kedvetek lenyomozni, hogy épp merre állomásozik a járgány, akkor egy fix helyen 2019 óta mindig megtalálni őket: a Velence Korzón! Nomen est omen alapon Csordás Károly és a csapat kedvenc alapanyaga a harcsa, ezért ezt a létező (majdnem) összes formában kipróbálhatjátok, de természetesen más édesvízi halakat is találni bőven. Sőt, a vendégek unszolására még az olyan klasszik strandkajákat is felvették az étlapra, mint a burgerek és a lángos. De mi kifejezetten a halakra vetettük ki a hálónkat! :D
Töltött paprika harcsából
Ha már kipipáltuk a mangalicahúsos töltött paprikát, akkor természetesen a harcsás verziót sem hagyhattuk ki! Pláne, hogy a szerencsének is köszönhetjük, hogy épp elcsíptük, mert ez a fogás nem szerepel az állandó étlapon, csak a hét második felében elérhető napi ajánlat részeként bukkan fel újra és újra. Mégpedig azért, mert annyira népszerű! Bár a kápia paprikába darált harcsa és bulgur kerül, egyáltalán nincs halas íze, szóval azoknak is szuper választás lehet, akik nem annyira nagy halrajongók. Igazán különleges fogás, amivel korábban még sehol nem találkoztam, mindenképp megér egy kóstolást.
Chilis-mézes harcsa
A chili és méz párosáról én rögtön a csirkeszárnyakra asszociálok, de nagy meglepetésemre harcsával is szuperül működik a duó! Kellemesen pikáns, az édeskés ízekről pedig a méz mellett az édesburgonya köret is gondoskodik. Bárcsak több strandbüfében is lehetne kérni így a harcsát!
Pontytepertő
A ponttyal, bevallom, hadilábon állok, egyrészt a szálkák miatt, másrészt, mert többször volt már rossz élményem pocsolyaízű hallal. Szerencsére a Szürkeharcsa Halbár pontytepertője mindkettő félelmemre rácáfolt! Kellemesen ropogós, szálkamentes, friss halas aromájú tepertőt kaptunk gluténmentes bundában, egy nagy adag marinált lila hagyma és sült krumpli kíséretében – ez utóbbi ugyan nem házi, de így legalább volt valami, ami hozta a megszokott strandkajás feelinget is a parton. Merthogy a Szürkeharcsa halas kajái messze túlmutatnak a jó öreg sült hekken és társain. Nem véletlen, hogy a strandbüfék többségével ellentétben a strand zárórája után sem ürül ki a hely, a velencei lakosok előszeretettel töltik el a vacsorát Károlyéknál. Ha ti is így tennétek, akkor mindenképp egy gin-tonikkal zárjátok az étkezést, mert istenien keverik! 😊
Cím: 2481 Velence, Tópart u. hrsz. 1367/9
Otthonka Kultbisztró
A velenceieknek ismerős lehet az Otthonka neve, de a kínálat még nekik is új: egy hosszabb kihagyást követően idén júniusban nyitott újra a hely, immáron Szabó Zsófia és séf férje, Szabó József vezetésével, akikhez Rajzer Máté séf is csatlakozott. A házaspár ős- és kistermelőként is tevékenykedik, vagyis az ételek többsége nem csupán házias jellegű, hanem szó szerint házi termesztésű alapanyagokból készül. A szezonális zöldségek és gyümölcsök nagy része egyenesen Zsófiék kertjéből kerül a konyhára, onnan pedig az ételekbe. (Sőt, még az italokba is jut belőlük, a gyümölcsös limonádé a házi málnavelőtől lesz isteni!) Az Otthonka az a hely, ahol tényleg úgy érzi magát az ember, mintha közeli barátokhoz érkezne vendégségbe. Az étlapon és a napi ajánlaton is olyan otthonos fogásokra bukkanhatunk, mint például a vajon grillezett főtt kukorica, de Zsófi és József igyekeznek minden fogásba egy kis csavart vinni.
Sült karfiol tabulé salátával
Az Otthonkában a vega és vegán vendégek sem csak a rántott zöldségekkel (rosszabb esetben főtt rizzsel vagy sült krumplival) szemezhetnek, őket is olyan izgalmas és színes fogások várják, mint például a tabulé saláta. Ebbe bőven kerül a házi zöldségekből és persze petrezselyemből meg mentából, a tányért pedig egy egész fej sült karfiollal koronázzák meg. Igencsak kiadós fogás, ami után mégsem fogtok lefordulni a székről. Az extra meglepetés számomra a labneh volt, ezzel a könnyű joghurtsajttal nagyon jól csúszott a frissítő bulguros sali.
Cigánypecsenye, ahogy az Otthonkában készítik
Az étlapon nem árulnak el túl sokat arról, hogy pontosan miben is más az, ahogyan az Otthonkában készítik a cigánypecsenyét. De már első blikkre jól látszik, hogy ez bizony nem az agyonklopfolt, fojtóan száraz változat, amibe sok helyen belefuthatunk. Természetesen kifaggattuk Józsefet, hogy mi a titok: a húst először egy teljes napon át pácolják, majd több órán keresztül szuvidálják a fűszerekkel és a fokhagymával, végül pedig kacsazsíron pirítják le. Ettől az eljárástól a cigánypecsenye extra szaftos és vajpuha lesz, az i-re a pontot pedig a tökéletesre sült kakastaréj szalonna és a már-már krémesre főtt fokhagyma teszi fel.
Túrógombóc
A nap zárásaként jöhetett végre egy desszert is, ami valójában nem is egy, hanem egyből kétféle finomságot takart. A túrógombócot ugyanis az Otthonkában madártejjel tálalják, a tetejére pedig kalácsmorzsa és szezonális házi gyümölcs kerül. Én eddig csak a lekváros és az édes tejfölös változatot ismertem, de jelentem: madártejjel is abszolút működik a dolog! Perfekt desszert ízre és állagra egyaránt.
Cím: 2481 Velence, Tóbíró köz 3.
