Teljesen őszintén azt gondolom, hogy az elmúlt időszak legjobb PR-fogása volt az Utasellátó nevű egység megnyitása a Batthyány téri aluljáróban. Nem kellett mást csinálni, mint leporolni a régi logót, felülni a nosztalgiavonatra (haha), felrakni a laminált étlapra néhány melegszendvicset és retró hamburgert, aztán várni, hogy csilingeljen a kassza! Ennél egyszerűbb receptet egy sikeres helyhez el se tudnék elképzelni. A végeredmény azonban mégis felemás lett.
Vonatok nincsenek, de büfékocsi van!
Na de nézzük szépen sorjában a dolgokat! Óriási lendülettel kerestem fel az új Utasellátó egységet, mellyel a „kulturált és magas színvonalú étel-, illetve italfogyasztási lehetőséget“ szeretnék biztosítani annak a rengeteg embernek, aki napi szinten megfordul ebben az aluljáróban. Nem én vagyok a legnagyobb retró-őrült a világon, de mivel imádok vonatozni, minden megdobogtatja a szívemet, ami a vasúttal kapcsolatos. Gyerekkoromból még emlékszem is néhány régi Utasellátóra, bár az már bőven nem a fénykor lehetett.
Mondjuk nem igazán tudtam összerakni a fejemben, hogy miért pont itt nyitottak falatozót, mikor a Batthyány téren tulajdonképpen nem is járnak vonatok. Hacsaknem a HÉV, ami a MÁV kezelésében működik. Néhány aluljáróban, úgy tudom, régen is voltak Utasellátó automaták, van tehát múltja, sőt, hogy úgy mondjam, létjogosultsága egy ilyen kis falatozónak. Amit első körben, mondjuk, összetévesztettem egy jegyirodával, na de ez már igazán az én problémám.
Az ikonikus logót betűkre cserélték
Mondjuk, belül sem túl komfortos a hely, és nem is nagy, sőt tulajdonképpen meglehetősen kicsi. Hosszúkás alakja még vicces is lehetne, hiszen az embert egy vonatkocsi belsejére emlékezteti. A dizájn tökéletesen semmilyen, leginkább fehér, a falon néhány plakát a régi korok Utasellátóiról. Több mint hetvenéves vállalatról van szó ugyanis, mely fénykorában, a 60-as, 70-es években nagyon sok embert etetett, és ismert volt saját márkás édességeiről is. Ikonikus szárnyas logójára talán még sokan emlékeznek.
Az étlap szűk, bár egy ilyen kicsi konyhán nem is lehetne más: hamburgerek, lepények, melegszendvicsek, óriáspalacsinta és valamiért bagel szerepel a kínálatban. Némi töprengés után egy klasszik hamburgert, egy chorizós bagelt és egy kakaós mogyorókrémmel és banánnal töltött palacsintát rendelek. Aztán várok, mert bár egyedüli vendég vagyok, az ételek nem készülnek túl gyorsan. Még szerencse hogy nem indul a vonatom. :)
Minden maradt a régiben
Egy gyors kóstolás után az derült ki számomra, hogy az Utasellátó nemcsak a nevében, hanem az ízek terén is a retrónál maradt. A hamburger ízig-vérig az, pontosan ugyanolyan, mint amikor egy súlyos egyetemi buli után kért az ember valahol egy burgert. De mivel ide senki sem buli után fog beesni (mivel kilenckor zárnak), némileg lehetne nagyobb hangsúlyt helyezni a zsemle minőségére. Ma már nagyon sok pékségben lehet kapni jó minőségű hamburgerbucit, elég lett volna felmenni a mozgólépcsőn a legközelebbi üzletbe. A hamburger ára 1990 Ft.
A retró után kipróbáltam a modern kínálatot is, kértem egy chorizós bagelt. Ugyan nem értem, miért nem paprikás szalámit raknak bele, de annyi baj legyen. Ez esetben is a pékáruval volt problémám, a bagel túl kemény, túl száraz, pedig a szalámi, a sajtkrém és a savanyú uborka is finom. Az ára viszont borsos, 1190 Ft, ennyiért bármelyik aluljárós pékségben egy jól megpakolt szendvicset kapunk.
Következett a mogyorókrémes-banános óriáspalacsinta, ami ennek a szerény ebédnek a fénypontja volt: krém és egy jó nagy banán került bele, jó vastagon meg volt tömve. Ebben tényleg nem volt hiba! Végül összesen 5000 Ft-ot fizettem ezért a három kajáért, aminek a minősége pontosan egy jobb aluljárós büfé szintjén mozgott, így végülis tulajdonképpen az Utasellátó azt adja, amit ígér.
Kissé csalódottan távoztam
És még autentikus is, hiszen rendelés és fizetés közben pontosan úgy éreztem magam, mint amikor egy jegypénztárban szeretnék visszaváltani egy IC-pótjegyet, amit végül nem használtam fel, és valahogy senki sem tudja, hogy akkor most mi legyen. És nem szívesen írom ezt, mert ennél kedvesebb személyzettel és ötletesebb kezdeményezéssel, esküszöm, nagyon-nagyon rég találkoztam. De az egész halálra van ítélve, ha nem változtatnak egy kicsit az ételeken és a működési konstrukción.
Én ugyan türelmesen várakoztam, hiszen ez a munkám, de aki sietett és csak gyorsan rendelt egy melegszendvicset, az már idegesebb volt. És azt is megértem, hogy egy ilyen kis helyen vagy egy vonatkocsiban nehéz jó kaját összedobni, de ezeknél az ételeknél, esküszöm, 50 méteren belül bárhol jobbat kapunk a Batthyány téren. Így egyelőre nem látom az okát, miért jönne valaki ide enni. Nem a zsemléből kilógó, lefolpackozott rántott húst hiányolom, de szerintem nem ártana egy kicsit turbózni a hamburger színvonalán, a chorizós bagelt meg lecserélni egy jó minőségű párizsis zsemlére, visszahozni néhány saját márkás terméket, és akkor máris gyorsabban robogna az a retróvonat.
Utasellátó – Batthyány téri falatozó
Cím: 1027 Budapest, Batthyány tér, aluljáró
(Nyitókép: Fortepan/Bauer Sándor)
