Imrik Dániel és párja, Falusy Zsófia még a Good Karmában ismerkedtek meg, ahol Dani konyhafőnökként, Zsófi pedig üzletvezetőként dolgozott. Dani régi vágya volt egy saját étterem nyitása, ahol szabadon alkothat, Zsófiban pedig támogató társra lelt. Szentendre régóta a szívük csücske, kutyájukat, Bambuszt gyakran hozták ide futkározni, így mikor fülest kaptak egy hamarosan megüresedő üzlethelyiségről, úgy döntöttek, nem várnak tovább.
A koncepciójuk alapja, hogy ha a családjával vagy a párjával Szentendrére látogat az ember, ne kelljen órákat tölteni egy étteremben, de ne is kelljen lemondani egy laktató, jó minőségű ebédről. Daniéknak tehát az volt a gondolata, hogy fogják a piros kockás, magyaros éttermek kínálatát, csavarnak rajta egyet, végül pedig tortillába töltik. Így az olyan klasszikusokat, mint pl. a vadast vagy a lecsót, városnézés közben, vagy akár a Duna-parton is elfogyaszthatjuk. A wrapek mellett különböző specialitások, desszertek és naponta változó leveskínálat is várja a betérőket. Mivel Dani jelenleg egymaga felel az ételekért, mindig azt készíti, amihez éppen kedve van. Főzés közben mindig igyekszik valami újdonságot csempészni a megszokott ételekbe és szakítani a berögzült klisékkel. Erre utal a snowboardozásból átvett Freeride névválasztás is.
Az üzlethelyiséggel duplán nagy szerencséjük volt, hiszen alig pár méterre található a főtér, ráadásul sarkon vannak, így két bejáratuk is van. Korábban egyébként egy hamburgeres üzemelt itt, ami nyomokban még tetten érhető, például a pulton található billogon, de olyan jó kapcsolatba kerültek a korábbi tulajokkal, hogy végül meg sem próbálták eltüntetni. Nekem nagyon tetszett, hogy a fémes felületek visszaverik a fényt, így a helyiség nagyon tágasnak és világosnak hat. Hiába a kicsit indusztriális berendezés, a virágoktól és az innen-onnan visszaköszönő piros színektől mégis nagyon vendégmarasztaló hangulata van az egésznek (bár miután megismerkedtem Bambusszal, felőlem egy elhagyatott pszichiátrián is lehettünk volna :D).
Sültparadicsom-krémleves
Azt mindjárt az elején el kell mondani a levesekről, hogy a liszttel való sűrítést hírből sem ismerik. Minden levest önmagával sűrítenek, ennek köszönhetően nemcsak sokkal egészségesebb, de gazdagabb levest kapunk végeredményben. Már a színén is látszik, mennyivel élénkebb, állagában pedig nagyon sűrű. Ízre inkább édeskés volt, mint fűszeres, így nekem a nagymamám paradicsomlevese jutott eszembe, igaz, a betűtésztára hiába vártam. :D Volt azonban helyette nagyon finom sajt, amitől még laktatóbb volt.
Minden leveshez tartozik egyébként egy ajánlott betét, de az ételintoleranciával rendelkező vendégek és a gyerekek természetesen bármit kérhetnek bármivel vagy bármi nélkül. Egy leves ára önmagában 750 Ft, viszont ha wrappel kéred menüben, úgy csak 550 Ft.
Vöröslencsés quinoasaláta kecskesajttal
A specialitások közül nem tudtunk választani, szóval kétségbeesés helyett inkább rámentünk mindkettőre. :D Ezek közül a salátáról értekeznék bővebben. Ha nagyon meleg van, vagy már túl vagytok egy levesen, de még ennétek valamit, ezt a salátát ki ne hagyjátok! Az egész teszt során ez volt a kedvencem, ha fotós kollégám nem sajátította volna ki, valószínűleg én magam se hagytam volna belőle egy falatot se. A vegyes salátaágyon landol még sült édesburgonya, olasz aszalt paradicsom, újhagyma, vöröslencsével kevert quinoa, és ami a lényeg, kecskesajt. A salátának önmagában nagyon lágy ízei vannak, a quinoás vöröslencse egyszerűen zseni, főleg, mert nyakon van öntve egy narancsos-balzsamecetes dresszinggel. De nem is hiányoznak róla markáns fűszerek, hiszen a kecskesajtnak önmagában elég karakteres íze van. Ennek meg aztán különösen, így meg is kérdeztem, minek köszönhetően. Mint kiderült, a sajt és minden más tejtermék egy francia beszállítótól érkezik, így a minőség garantált (1750 Ft).
Wrap
Ha már az elején a vadast és a lecsót említettem, maradjunk is ennél a kettőnél, mert talán ez a két wrap a legkülönlegesebb. Előbbi a ‘Pofám leszakad’ címet viseli, amin hatalmasat nevettem, mert a munkámból adódóan (is) nagyon tudom értékelni a szóvicceket. Visszatérve a wrapre, a névadáson túl viszont már abszolút nem tréfáltak, hiszen a felhasznált marhapofát először lepirítják, majd 5-6 órán keresztül főzik a lesütött zöldségekkel együtt. A vadaspüré hibátlanul hozza azt, amit korábban megszokhattunk, viszont a marhapofától meg ettől a wrapbe tekert formától teljesen új értelmet nyer az egész (2050 Ft).
A négyféle wrapből az egyetlen vega a lecsós, ami ‘Lecsókolom’ néven fut az étlapon. Ez ugye azon fantasztikus ételek egyike, amiből minden országnak van egy sajátja. Daniék sem ragaszkodtak a hazaihoz, helyette marokkói lecsókrémet kennek el a tortillalapon, amire aztán sült kaliforniai paprika, cukkini, karalábé és répa kerül. Egyszerűen mennyei. A krém miatt meglepően karakteres íze van, amit leginkább a répa lágyít, és összhatásában egy nagyon kellemes, komplex kis sztori, amit a vegák/vegánok mellett elsősorban gyerekeknek ajánlok (1750 Ft).
A Freeride Street Food Bistro pontosan arra jó, amire kitalálták. Könnyen és gyorsan kínál laktató ebédet, amit percek alatt kézhez kapsz. Hogy ezek után megpihensz-e náluk egy jó kézműves sör társaságában, vagy kiülsz vele a korzóra, már csak rajtad áll.
Cím: 2000 Szentendre, Péter Pál utca 4.
