Ahogy a nevéből is következtetni lehet rá, a tuile [ejtsd: tüill] egy francia találmány, ami lényegében nem más, mint egy hártyavékony, ropogós keksz. Gyakran találkozni vele a fine dining éttermek tányérjain mint dekorációs elem – igen, ez az a bizonyos sokat emlegetett ropogós elem, ami nem hiányozhat a komplex fogásokból. 😊 Nagyon látványos, ugyanakkor az elkészítése pofonegyszerű, úgyhogy ne féljetek tőle, essetek neki bátran!
Csempe vagy csipke?
Bár első ránézésre inkább a csipke jut róla eszünkbe, a tuile szó franciául annyit tesz: csempe. Az ovális alakú, kissé hajlított kekszek ugyanis a francia vidéki régiók házait díszítő csempékről kapták a nevüket. Mára azonban számos méretben, formában és ízben készítenek tuile-t, és nem csak dekorációként, hanem alanyi jogon is.
Natúr tuile, a tányér dísze
A legalapabb verzió, amit konyhafőnökünk, Luke is összedobott a videóban, egy semleges ízvilágú tuile, ami serpenyőben sül ropogósra. Ehhez csupán vizet, étolajat és finomlisztet kell jó alaposan összerázni egy szószadagolóban, majd ezt a keveréket serpenyőben felforrósított olajba nyomni a flakonból. A víz és olaj találkozása megteszi hatását (ugye rémlik valami a kémiaórákról?), ennek köszönhetően alakul ki a csodás áttetsző, csipkéhez hasonló mintázat.
A keverék pár perc alatt ropogósra és aranybarnára sül. Ezután nincs más hátra, mint átszedni egy lapostányérra, megvárni, amíg kihűl, és tetszőleges darabokra tördelni. Szuper ropogós elem lesz sült húsok, halak vagy zöldségek mellé, szúrhatjátok pürékbe, de akár tészták vagy saláták tetején is megállja a helyét. A közelgő ünnepi szezonban garantáltan jó pár bókot bezsebelhettek vele, minimál energiabefektetéssel.
Ízesített verzióban is készülhet
Ha nem csak dekorációs céllal készítenétek tuile-t, hanem akár önálló desszert gyanánt is, szabad a pálya! Ez esetben a tésztát tojásfehérjéből, vajból, cukorból és lisztből keverjétek ki, így már sokkal inkább egy ostyára hajazó ropogós lesz a végeredmény. Az édesebb tuile esetében az olajban sütés helyett inkább használjátok a sütőt, így kisebb az esélye, hogy odakapnak a kis csipkék. A bekevert tésztából adagoljatok egységes méretű kör alakokat egy tapadásmentes sütőlapra/sütőpapírra (a legjobb a szilikonos verzió) minél vékonyabb rétegben, hogy sülés közben kialakulhasson a jellegzetes csipkés mintázat.
A kész tuile-öket még melegen különféle formákra hajlíthatjátok (akár a már említett csempe alakúra is), vagy teljesen fel is csavarhatjátok. Egyszerre érdemes kisebb mennyiséggel dolgozni, mert ha egyszer kihűltek a kekszek, akkor nincs visszaút. Fagyiba vagy pohárkrémekbe tűzve, de akár magában rágcsálva is isteni!
