Huszár Krisztián sokáig kereste az útját a magyar gasztrovilágban. Sok étteremben megfordult, míg kiderül, hogy számára a saját út a legjobb. Vietnámigulyás nevű éttermében megtalálta azt a stílust és azt a közönséget, amit a legjobban tud képviselni, és amivel a leginkább boldogítja a rajongókat. Említett levese már valóban kultikusnak számít – amikor saját helyet nyitott, sokan csak ezért álltak sorba.
Huszár Krisztián kétségkívül az egyik legkülönlegesebb séf karakter a magyar gasztronómiában. Széles körű tapasztalattal, lendületes elhivatottsággal és hatalmas kreativitással alkot a konyhán. Nagyon komoly fine dining helyeken is dolgozott, főzött a 3 Michelin-csillagos Martín Berasategui konyháján San Sebastiánban, majd számos úttörő étterem indult vele, köztük a MÁK, a Zóna, a Beszálló vagy a Fáma.
Mivel a MÁK üzemeltetője, Koltai Gábor új étterembe vágta a fejszéjét, egyértelműnek tűnt, hogy Huszár Krisztiánt kéri fel executive séfnek, aki el is fogadta az invitálást. Én pedig fel is kerekedtem, hogy leteszteljem a vadonatúj SHO Restaurant, Bar & Cafét a BudaPart városnegyedben.
Felhőkarcolók árnyékában nyílt az új étterem
Leszögezném, hogy az egész BudaPart nem az én világom. Mondjuk, nem tagadom, lenyűgözött a Mol-torony mérete, de a helyszín egyrészt túl steril, másrészt télen, mikor nem lehet élvezni a Duna látványát, nem biztos, hogy magamtól errefelé venném az irányt. A SHO Beach, azaz az étterem nyári részlege már egy ideje megnyitott, most csatlakozott hozzá egy állandó hely, ami télen-nyáron várja a vendégeket, reggelitől egészen vacsoráig.
A SHO egyértelműen az itt dolgozó irodistákra épít, és mindezt elég komplex módon és ügyesen csinálja. A tervek szerint nem fine dining, hanem definíciója szerint inkább fine bisztró, azaz kissé laza hely. Az új étteremben viszonylag jól elkülönül a reggeli és az esti rész: belépve rögtön egy pult fogad, ahol specialty kávé és helyben készült péksütik, szendvicsek kérhetők. Nagyon büszkék rá, hogy még a bagelt is saját maguk sütik.
Reggel kávézó, este étterem
Mi azonban nem reggelire, hanem vacsorára érkeztünk. Szerencsére elég sok mindent meg tudtunk kóstolni. Külön örültem például, hogy két halas fogást is kipróbálhattam.
Egy tahitótfalui pisztráng és egy süllő is a tányérunkra került. Előbbi hidegen, marinált formában, salátával és fermentált zöldségekkel, utóbbi pedig leheletvékony szalonnával. Mindkét halas fogás nagy kedvencem lett, egyúttal át kellett értékelnem azt az álláspontomat, miszerint nem vagyok annyira halas. Egyre inkább meg tud érinteni egy-egy halas étel, ami abból is látszik, hogy itt is a halas kaják gyakorolták rám a legnagyobb benyomást, és ezekre emlékszem a legjobban.
Levesek közül a kacsalevest említeném meg, amibe Huszár Krisztián igen önazonos módon üvegtésztát csempészett. Na meg sok-sok céklát, így akitől a borscs ízvilága idegen, az nem biztos, hogy szeretni fogja ezt a fogást. Nekem egyedül az okozott problémát, hogy hogyan egyem meg: az üvegtészta folyton lecsúszott a kanálról, a cékla pedig nem fért rá. Így ezt a fogást kissé átgondolnám, de nem az ízek miatt.
Minden SHO-fogás remek volt
Ami még nagy kedvencem volt, az a sült karfiol, ami spenóttal érkezett. Bár önmagában nem hangzik túl különlegesen, és sült karfiolt is ettem már sok helyen, mégis olyan tökéletes egységet alkotott a lágy sajtos polentával, hogy minden falatot kiélveztem. Ezen kívül még a báránylapockába kóstoltam bele, és annak ellenére, hogy a bárány nem éppen nagy kedvencem, végül mégis eltűnt a tányérról minden.
Aki ismeri Huszár Krisztián munkásság, az tudja, hogy csak a legjobb alapanyagokkal hajlandó főzni, és imádja a keleti konyhát. Bár a SHO-ban egyáltalán nem ázsiai ételeket kóstoltam, minden ételben volt egy kis rafinéria. A tervek szerint a SHO a MÁK laza kistestvére lesz majd, és bár szerintem lazaságban még van hová fejlődni, az ételek valóban tökéletesek.
SHO Restaurant, Bar & Café Cím: 1117 Budapest, Buda-part tér 3.
