Légiesen lágy vaníliás krém, vajasan csillogó keksz réteg. Ki ne ismerné ezt a remek desszertet? Ülj le, szólíts magadhoz egy szeletet és merülj el az édes történelemben.A sajttorta napjainkban igen elterjedt finomság, minden kávéház állandó sztárja, de szerintem kevesen tudták (köztük én se), hogy igazából nem New York-ból, de nem is az angolszász országokból származik. Az első „sajttortát” az ókori Hellászban, Samos szigetén készítették, körülbelül időszámításunk előtt 2000 évvel. Ennek bizonyítéka egy 4000 éves sajtöntőforma, amit a szigeten tártak fel. Előszeretettel fogyasztották, mert kiváló erőforrásnak bizonyult a tápláló eleség. Az első olimpiai játékok (i. e. 776.) során ezt adták a versenyzőknek, de a lagzikban is tündökölt, mint esküvői torta. Egyszerű hozzávalókból állt: liszt, búza,méz és sajt, ezeket tortává formálták és megsütötték. A legrégebbi ismert és fennmaradt recept i.u. 230-ból származik. Ez is igazán egyszerű, de már egy továbbfejlesztett recept: addig döngölték a sajtot, amíg puha, nyúlós nem lett; ehhez adtak mézet és a lisztet, amit felforrósítottak, majd hagytak lehűlni, így tálalták.
Amikor a rómaiak meghódították Görögországot a sajttorta az ellenség receptjének számított, de persze ők sem tudtak ellenállni a laktató édességnek, szóval módosítottak a recepten. Annyiban változott, hogy immár tojás is került az eredeti elegyhez, amit forró tégla alatt sütöttek és melegen tálaltak, esetenként további sajtkrémmel töltötték meg. Libuma-nak nevezték el és különleges alkalmakkor szolgálták fel. Legrégebbi fennmaradt ókori római recept Marcus Cato, politikus nevéhez fűződik.
Ahogy a rómaiak kibővítették birodalmukat, úgy terjedt el Európa szerte a sajttorta receptje. Eljutott Nagy-Britanniába, majd Kelet-Európába is. Megkezdődtek a kísérletezések, hogyan lehetne egyedivé tenni a saját receptjüket. A különböző kulturális formákon át elkezdték használni az egyes régiókból származó összetevőket. A sajttorta mint lisztes alapú, édes étel először 1545-ben jelent meg nyomtatásban, VIII. Henrik séfjének köszönhetően. Ehhez a recepthez nagyon apró darabokra vágták a sajtot, amit 3 órára tejbe áztattak. Tojást, vajat és cukrot adtak hozzá.
A sajttorta a 18. századtól már nagyon hasonlított mai megjelenésére. Élesztő helyett tojással gazdagították kenyereiket, és érték el, hogy a torta megemelkedjen. A túlérett íztől megszabadulva sokkal inkább sütemény jellege lett. Amikor az európaiak bevándoroltak Amerikába, mindenki vitte a saját sajttorta receptjét. A krémsajt a tortán amerikai kiegészítés volt, ami azóta a régió védjegyévé vált. Akárcsak a pezsgő, a krémsajt feltalálása is egy véletlennek köszönhető. 1872-ben egy New York-i tejtermelő farmer reprodukálni szerette volna a francia Neufchatel sajtot. Ehelyett felfedezte a krémsajt előállításának módszerét. Három évvel később fóliába csomagolták és a Philadelphia Cream Cheese márkanév alatt forgalmazták a helyi boltokban. 1903-ban a Phoenix Cheese Company, 1928-ban pedig a Kraft Cheese Company vásárolta meg a céget és fejlesztette ki a ma is ismert Philadelphia Cream Cheese ízét, textúráját. Innen már csak egy lépés volt a klasszikus New York sajttorta megszületése.
New York-i sztori:Naná, hogy nincs sajttorta-történelem az amerikai változat nélkül. A klasszikus recept alapján csak a torta adott, nem szolgáltak mellé se gyümölcsöt, se csokoládészószt vagy karamella öntetet, csupán extra tojássárgáját adtak hozzá, amitől igazán selymes és gazdag lett a textúrája. A 20. században teljesen megőrültek a desszertért, minden étterem megkreálta saját alkotását, de csavar a sztoriban, hogy egy német származású, bizonyos Arnold Reuben találta fel. Még fiatalon került az Egyesült Államokba, szendvicsben utazott. Reuben-t elhívták egy partira, ahol sajtpitét tálaltak fel. Annyira lázba hozta a férfit ez a fogás, hogy addig kísérletezett, míg meg nem született a ma is ismert és elterjedt, klasszikus NY-i recept.
Nem csak New York az egyetlen hely Amerikában, ami saját recepttel van felfegyverkezve. Chicago-ban tejfölt adnak a keverékhez, ezzel megőrizve a légies krémességet, míg a philadelphiai változat, amit amúgy nem sütnek, szerintem egy kicsit nehezebb NY-i testvérénél. Utóbbit nem csak hogy megsütik, de a felvert tojásfehérjével még könnyedebbé teszik. Ezt igen gyakran gyümölcsszósszal, csokival, esetleg karamellával még ellenállhatatlanabbá teszik.
A világon máshol:Ahogy már említettem, minden régiónak megvan a maga receptje napjainkban is. A görögök mizithra (pasztőrizálatlan kecske- vagy juhsajt, nagyon puha és hófehér) vagy feta sajttal készítik. Az olaszok ricottát használnak, míg a németek is túróval gazdagítják, mivel ugye tudjuk, hogy a ricotta is egyfajta túró. Londonnak is van egy saját változata, amit vízfürdőben sütnek, vagyis „gözölnek”, tetejére pedig porcukros tejfölös réteg kerül. A japánok a hasító sajttorta-forradalomra is igen extrémen válaszoltak. Több variáció is létezik, de mindegyik alapja a kukoricakeményítőnek és tojásfehérjének a keveréke. Ezek speciális sajttorta receptek, amelyek akár kéksajtot, tengergyümölcsét, csilit és gyakran tofut is tartalmaznak (mivel az ázsiaiak úgy 80%-a tejérzékeny).
Bármelyiket is kóstoljuk meg, biztos szerelembe esünk, ahogy a 20. század elején tették amerikai barátaink is. Nem véletlen, hogy népszerűsége töretlen, hiszen olyan sokféleképpen variálható desszert. Mivel számos recept elérhető, így bárki könnyen elkészítheti a számára legmegfelelőbbet. Próbáljátok ki, az eredmény garantáltan el fog fogyni.Forrás: https://www.cheesecake.com/History-Of-Cheesecake.asp
Ha tetszett a sajttorta történelem cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
