Úgy rémlett, a Lavender Terasznak többnyire a pizza és a különleges steak az erőssége. Utóbbira nem vágytunk, ám amikor megérkeztünk, kiderült, hogy a pizzasütő lebetegedett – így ez az étel is kiesett. De aztán rápillantottunk a napi táblás ajánlatra, ami igen vonzónak tűnt.
A Lavender üzemeltetését két éve vette át egy székesfehérvári házaspár, Németh Andrea és Schwendtner Péter, akik előtte nem is tervezték, hogy vendéglátózni fognak. Aztán egyszer csak arra eszméltek, hogy egyikük a konyhában főz, másikuk pedig felszolgál. Egy teljesen hagyományos étlappal működő konyhát vettek át, amit úgy tűnik, pár év alatt teljesen megújítottak. Azonnal látszott, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a szezonális alapanyagokra.
Amellett, hogy valóban bőséges a steakkínálat, sőt vannak olyan steakfajták, amelyek csak náluk elérhetők – és ezeknek az ára is borsos –, kifejezetten széles az étlap. Volt például hagyományos padlizsánkrém, sültcékla-leves, Szalajka-völgyi pisztráng édesburgonya-hasábbal, rozé kacsamell karamellizált körtével és burgonyapürével, lencse- és burgonyasaláta, Lavender burger és konfitált malaccsászár tökfőzelékkel. Emellett az állandó étlapon szereplő kínálat is igen meggyőző volt. Végül rendeltünk egy cékla- és egy sütőtökkrémlevest, egy rozé kacsamellet, egy sertésszüzet rizottóval és az állandó étlapról egy borjú bécsit.
A két leves remek volt, és fantáziadús: a cékla krémes, lágy (kissé talán túl édes, szinte már desszertnek is beillett), főleg, hogy két sültcamembert-gombóc és egy kis ricotta is helyet kapott benne. Emellett csodásan feldobták az apróra vágott cékladarabok. Tényleg tökéletes fogás. A sütőtök leves része kevesebb meglepetést tartogatott, de ez is kapott finom betétet: sajtos-tökmagos, rétesszerű tészta képében, ami nagyon feldobta az amúgy semlegesebb ízű levest.
Miután a levesek csillagos ötösre vizsgáztak, nagy reményekkel vártuk a főételeket, és ezekben sem csalódtunk. A legkevesebb meglepetést a sertésszűz és a rizottó tartogatta: a hús állagra tökéletes, de a teljesen semleges rizottóval kissé unalmas volt. A rizottó állaga ugyanakkor igen jól sikerült, csak némi markánsabb íz – több parmezán vagy bor – jól jött volna bele. A kacsa sült körtével is nagyon kellemes fogás volt, bár a hús talán egy leheletnyit száraz. Persze megértem, hogy nem mindenki értékeli a kacsamellen megbújó zsírréteget, pedig ennek a húsnak ez az egyik lényege. A sült körtével igazi őszi fogást alkotott.
A legnagyobb durranás azonban a borjú bécsi volt, nem véletlen, hogy ez volt a legdrágább: 4490 Ft. Hatalmas adag, a tálalása is igen ötletes: nem tányéron, hanem deszkán érkezett, mellé petrezselymes burgonyát kaptunk. A hús csodásan puha, a prézli tökéletesen ropogós volt. Minden étel tálalása nagyon jól sikerült egyébként.
A kiszolgálás kedves, figyelmes, az étterem hangulatos, éppen halloweeni díszben volt, teledekorálva tökökkel és őszi levelekkel. Ez ugyan nekem kicsit sok volt, de igen otthonos. A tulajdonosok végig a vendégek között mászkáltak, mindenkit üdvözöltek, felszolgáltak, visszajelzést gyűjtöttek az ételekről. És nem utolsó szempont, hogy az ételek gyorsan érkeztek, igaz, bőven túl voltunk már az ebédidőn, mire odaértünk – de azért még így is voltak szép számmal az étteremben.
Öröm látni az ilyen helyeket a Balatonnál, ha arra jártok, érdemes velük számolni. Ja, és ha steakeznétek: omaha, szürkemarha, iberico, black angus és zebu is található az étlapon, büszkeségük az egyetlen hazai tisztavérű wagyutenyészetből származó wagyu steak. Rendszeresen szerveznek steakvacsorákat is, legközelebb éppen november 23-án.
Lavender Terasz, Balatonvilágos, Dózsa György út 75.
Borítókép: Lavender terasz/ Facebook
