Régóta azt gondolom, hogy a szendvics még nem nyerte el az őt megillető helyét a magyar gasztronómiában, sajnos sokan alacsonyabb rangú ételnek tekintik. Mifelénk valahogy nincs nagy presztízse, pedig egy szendvics ugyanolyan kiadós tud lenni ebédre vagy vacsorára.
Jól tudják ezt az olaszok, így például Ennio Zingale is, aki a Dar Porchettaro egyik – az olasz – tulajdonosa. A másik tulajdonos Lungu Adrián, akinek semmi köze a gasztronómiához, többnyire medenceépítéssel foglalkozik, Ennio pedig az olasztanára. Amikor lelkesen mesélt neki a porchettáról, Adrián annyira beleszeretett a termékbe, hogy rábeszélte a tanárát, nyissanak egy helyet. Hiszen a porchettás szendvics tulajdonképpen piaci rés Budapesten.
A porchetta fővárosa
Nem úgy Olaszországban, ahol egy egész iparág épül a szaftos porchettás szendvicsre. Ennio olasz révén felkutatta a legjobb porchettalelőhelyet Aricciában, ami szerinte a porchetta fővárosa – bár nekem eddig fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen. De azóta utánanéztem, és kiderült, hogy a városban olyan erős a porchetta-öntudat, hogy minden évben rendeznek fesztivált is.
A Leoni az egyik nagyon híres képviselője ennek a műfajnak – éppen ezért féltve őrzik a receptet, és nem is adják oda senkinek. A Dar Porchettaró-ba is innen érkezik a hús. Ennio szerint igazán finom porchettát otthon, házilag nem is lehet készíteni ilyen nagy mennyiségben, ehhez csak az olaszok értenek. És még ők is előszeretettel vitatkoznak rajta, hogy melyik változat az igazi. Van, aki szerint az eredeti fűszerezés csakis rozmaringból és fokhagymából állhat, mások szerint viszont római kömény nélkül nem igazi a porchetta.
Máris új nyitásra készülnek
A Leoninál mindenesetre miután alaposan kicsontozzák a disznóhúst, sóval, borssal, fokhagymával és a rozmaringgal fűszerezik, feltekerik, összekötözik, majd legalább hat órán keresztül sütik kemencében. Így puha és nagyon omlós lesz a húsa, a héja barna és ropogós, és szinte minden zsír kisül belőle. Így, mondhatni, a porchetta igazi fitneszkaja. A Dar Porchettaro rögtön megtalálta közönségét a Pozsonyi úton, olyannyira, hogy a tulajdonosok máris egy második hely nyitásában gondolkodnak Budán.
Egyelőre háromféle szendvics kapható: porchettás, szalámis és vega – utóbbiban provolone sajt van szarvasgombával és salátával. Mindezt pedig a Három Tarka Macska bagettjébe teszik – és sajnos ezzel akadt némi problémám. Nekem ugyanis a szendvics így nem működött. A Három Tarka Macska pékségnek nagy tisztelője vagyok, olyannyira, hogy még cikket is írtam róluk. Nagyon jó a bagettjük is, de ettől függetlenül nem szendvicsnek való – túl vastag és kemény a héja.
Nem véletlen, hogy a porchettát egyébként általában zsemlébe, ciabattába vagy focacciába töltik. Fontos, hogy puha legyen a héja, és a kenyér kissé beigya a szaftot. A bagett ehhez a műfajhoz szerintem nem megfelelő, bár a mérete kétségkívül impozáns. Mindegyik szendvics két méretben kapható: normál és nagy. 1800 Ft a normál, és 3000 Ft egy teljes bagett – ezzel két ember garantáltan jól lakik
Finom hús, kemény kenyér
A porchetta és a többi húsféle (szalámi, guanciale) kimérve is megvehető, nem szükséges szendvicsben kérni. Emellett kétféle olasz desszert is kapható mindennap, továbbá olasz sörök és üdítők is. Sajnos a kávéra, úgy tűnik, már nem maradt energia, egyszerű kapszulás kávét lehet csak inni. Persze egy komoly kávégép helyet, pénzt és szakértelmet kíván.
Összességében az tudom mondani, hogy az ötlet remek, én minél több olasz szendvicsezőt szeretnék a városba, ha kérhetem! A kivitelezésen azonban még van mit finomítani! A szendvics ebben a formában fojtogatóan száraz, és valahogy az én szendvicsemet elkerülte a porchetta lényege: a ropogós héj. A szalámisra pedig a szárazság fokozottan igaz. Ami még egy kicsit zavaró volt, hogy a szendvics radikálisan máshogy néz ki, mint a Facebookon. Pozitívum, hogy hatalmas az adag, nagyon laktató, és a porchetta valóban szuperfinom. De nagyon kellene hozzá egy másik kenyérféle, mert szerintem ezzel nem működik.
Dar Porchettaro 1137 Budapest, Pozsonyi út 7.
