A szekszárdi üzletbe és múzeumba belépve természetesen azonnal a szemünk előtt tornyosuló, szépen díszített mézeskalácsok és puszedlik, a cukorkák, a finom illat és a mézillatú gyertyák keltik fel a látogató figyelmét. De ha jóllakott a szemünk és a gyomrunk is, nem árt elfordulni kicsit balra, ahol a falon a hat generációt felölelő családfa rajzát láthatjuk. Innen továbbhaladva pedig a család által berendezett Mézeskalács Múzeumba jutunk.
Jelenleg Petrits Szilveszter és testvére viszik tovább a családi vállalkozást, nekik már az ükapjuk is mézeskalácskészítő volt. Petrits József volt az első, aki a mézeskalácsot hivatásból kezdte sütni még 1825-ben. József fia volt Gottfrid, aki szintén a kalácsos mesterség útjára lépett, majd az ő, szintén József nevű fia is továbbvitte a hagyományt. Neki pedig mindegyik fia kötődött valamilyen szinten a szakmához. Az egyik cukrász volt, a másik cukorkaboltot üzemeltetett, a harmadik pedig a mézeskalács irányt vitte tovább. Minden generációban akadt tehát valaki, aki úgy érezte, érdemes továbbra is sütni a finom mézeskalácsokat. Ezt pedig meghálálták nemcsak a szekszárdiak, de a búcsújárók törzsközönsége is.
Visszatérés az ősi recepthez
Petrits Szilveszterrel a családi műhelyben beszélgettünk, ami egyben bolt, kávézó és egy kis múzeum is, ahol a család elmúlt kétszáz évben összegyűlt ereklyéit csodálhatjuk meg. Egyben megtudhatunk mindent a mézeskalács készítéséről, aminek a története tényleg nagyon izgalmas. Mint Szilveszter elmondta, számára sokáig nem volt teljesen egyértelmű, hogy folytatja majd a szakmát. Gyerekkorában ugyanis nem szerette, hogy állandóan a műhelyben kellett segíteni, így nem maradt ideje focizni. Gimnázium után azonban valahogy mégis elkezdett egyre jobban vonzódni a szakmához.
Ebben persze szerepet játszott az éppen zajló redszerváltás is, hiszen akkor már lehetett önálló vállalkozóként folytatni a szakmát, illetve éppen ekkor ment nyugdíjba Szilveszter 75 éves nagyapja is. Így ő is a családi vállalkozás folytatása mellett döntött, és tíz év múlva csatlakozott hozzá testvére, Péter is. Igaz, nem mint kalácsos, hanem mint gyertyaöntő.
Ahol mézeskalács sül, ott gyertya is készül
Kevesen tudják, hogy a mézeskalács készítés és a gyertyaöntés kéz a kézben jár. Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni, hiszen ahol méz van, ott viasz is van. Márpedig a régi iparosok igyekeztek mindent hasznosítani, így miután megsütötték a mézeskalácsot, és elhasználták a mézet, nekiálltak gyertyát önteni a visszamaradt viaszból. Nem mellesleg a gyertya igen jó mellékjövedelmet biztosított a múlt század vége felé, amikor is a nagyipari cukorgyártás beindulása miatt a mézeskalácsnak nagy konkurense lett a cukorka. Persze a Petrits ősök sem voltak restek, gyorsan alkalmazkodtak a változó piachoz, és elkezdtek ők is cukorkát készíteni. A cukorkakészítés természetesen ma is folyik a családi műhelyben, sőt az igazi retró kuriózumnak számító kakasos nyalókát is készítik mind a mai napig.
Szilveszter és Péter mára végleg átvették édesapjuktól a mesterséget, sőt nemcsak ők, hanem feleségeik is a családi vállalkozásban dolgoznak. De ha sok munka van – mint például ilyenkor, a karácsonyi időszakban – Petrits József még mindig besegít. Szilveszternek és Péternek is 3 gyereke van, így remélik, hogy a hat gyerek közül is akad majd valaki, aki továbbviszi a mézeskalácsos mesterséget.
Érdemes szétnézni a családi múzeumban is
A mézeskalácsot a mai napig családi recept szerint sütik, ezt még a dédnagypapa kísérletezte ki, aki megjárta Pozsonyt, Svájcot és Bécset, majd egy saját recepttel tért haza Szekszárdra. Az ősi recept mellett persze folyamatosan fejlesztik a termékeiket. Ez a kalácsok mintájában is megnyilvánul. Ma már a nagyon színes, csicsás mézeskalács nem divat, inkább a fehér alapú mézeseket kérik.
A család nagy terve volt a Mézeskalács Múzeum létrehozása, ami 2003-ban valósulhatott meg Szekszárd belvárosához közel, egy családi házban. Ide minden egykori családi ereklyét egybegyűjtöttek, és nagyon sok érdekes információt megtudhatunk a mézeskalács történetéről és készítéséről is.
Látható itt például Petrits nagypapa vaskemencéje, hiszen ő még ebben sütötte a kalácsokat, de az ősi mintákat, rézedényeket, mézeskalácsokat és gyerytaöntő formákat is megcsodálhatjuk. Illetve a Petrits család legrégebbi mézeskalácsát, ami több mint 50 éves. Sok viszonteladónak szállítanak be, és persze a saját boltjukban értékesítenek, ráadásul még mindig van két búcsú, amit minden évben látogatnak (már amikor nincs világjárvány). Hiszen a mézeskalács tipikus búcsús áru, nem véletlen, hogy a múzeumban is sok búcsúhoz kötődő fényképet és tárgyat találtok.
Itt kell megemlíteni a Petrits család számomra legérdekesebb termékét, ami márc névre hallgat. Nem tudom, bárki hallott-e már róla, ez egy mézből készített üdítőital, amit melasszal kevertek, és szintén a búcsúban árulták a mézeskalácsosok. A Petrits család felélesztette ezt a hagyományt, és ismét készíti a márcot, amit náluk meg lehet vásárolni, és a kávézóban meg is kóstolható. Szódával és jéggel természetesen. Erős méz íze van egyébként, nem mondom, hogy örök kedvencem lett, de nagyon különleges.
Mézeskalács – nem csak karácsonykor
Azt gondolnánk, hogy a mézeskalács és a gyertya erősen szezonális termékek, amiben természetesen van valami, de karácsony után is bőven van a boltocskában forgalom. Igaz, ilyenkor inkább a puszedliket veszik (ezek sokkal puhábbak és pufibbak, mint a formás kalács), illetve sokan jönnek a cukorka és a gyertya miatt. Nyáron aztán ismét fellendül a forgalom, jönnek az esküvők és egyéb rendezvények, ahol szintén szeretnek mézeskaláccsal örömet szerezni a vendégeknek. Petrits Szilveszter tehát nem panaszkodik. Igaz, hogy nagyon sokat dolgoznak, és a mai napig mindent ők csinálnak, de kétszáz éve eltartja a családjukat a mézeskalács.
Petrits Mézeskalács - 7100 Szekszárd, Munkácsy u. 9/B
