A Wasser és a Kabin neve többeknek szinte biztosan ismerősen cseng, de a Perem egyelőre kicsit ismeretlen (perem)területnek számít. Pedig szinte egybeépül az előző két vendéglátóegységgel: ugyanúgy ihatunk egy hűsítő limonádét a friss levegőn, vagy éppen fényes égősorok alatt ülhetünk le vacsizni a Duna partján. Nekem utóbbihoz volt szerencsém, de vegyes érzelmekkel távoztam.
Lángost vacsira? Kár volt…
Épeszű embernek nem jut eszébe lángost vacsorázni. De az étlapot szemlélve megláttam az extra verziókat, és eszembe jutott Zsolti, aki az egész nyarat végiglángosozta – így egy capresére elcsábultam. Sajnos utólag rossz döntésnek bizonyult, és nem csak a késői kalóriák miatt: a Perem egyértelműen nem a lángosai miatt népszerű.
Van viszont hekk és nagyon gourmet zsíros kenyér is, szóval ne mondjatok le a gasztronómiai élményről, ha itt jártok, csak a lángost kerüljétek!
Caprese lángos
A fő probléma a tészta ÉS a feltétek voltak: szóval valahogy az egész nem annyira jött össze. A capresére tejföl helyett pesztót ígértek, a valóságban viszont ez a pesztó egy bazsalikomos olívaolajhoz állt közel. Ezáltal az eleve olajban sült tészta még inkább elázott, méghozzá hideg olívával, úgyhogy a közepe teljesen élvezhetetlen lett. A salátalevelek beletapadtak ebbe a tócsába, úgyhogy amint konstatáltuk a problémát, gyorsan lekapkodtuk a feltéteket, és megettük külön – mint egy klasszik capresét. A szerkesztőségben a mexikói lángosukról szintén egy igencsak elmarasztaló véleményt hallottam, szóval kijelenthetjük, hogy ez a strandos fogás – legalábbis az extra verziók – nem az erősségük.
A hekk mindig jó döntés
A lángosos csalódás után kicsit félve kezdtünk neki a másik klasszik strandos kajának, a hekknek este kilenc körül. Ez viszont visszaadta a Perem konyhájába vetett hitünket: ropogós, kellemesen sós, forró halat kaptunk. Menüben kérhető, kovi ubival és kenyérrel: egy ember bőven jól tud vele lakni, annak ellenére, hogy nem olyan hatalmas maga a hal.
Zsíros kenyér fullextrásan
A 990 forintos zsíros kenyér lehet, hogy sokakban ellenszenvet ébreszt, DE ne egy műanyag bödönös, sertészsírral megkent, pirospaprikával szórt változatot várjatok! A kiírás alapján nekem nem volt egyértelmű, de valójában háromféle zsírral érkezik a pékáru. Ez a rész mondjuk kicsit fájt: jófajta kovászos helyett egy elég basic bolti fehér szeletelt kenyér jutott, de a zsírok nagyon feldobták ezt is. Kolbászchipses sült zsír, zöldfűszeres zsír és egy zsírjában sült kacsamáj is jár a menühöz, na meg az elmaradhatatlan lila hagyma, gyengébbeknek paradicsom. A máj nekem nem a kedvencem, de a Perem peremén ülve egy-két falat lecsúszott abból is. A kolbászos nagyon magyaros, pláne lila hagymával! Aki szereti a hazai ízeket, bírni fogja. A zöldfűszeres verzió natúrabb, erre tényleg jólesik a paradicsom.
Csirkés tortilla
Hogy ne csak strandos stílusú kajákat teszteljünk, egy tortillát is kóstoltunk. A csirkésre esett a választás, amiben a fűszeres húson kívül zöldségek és cheddar sajtkrém is helyet kap. Más szósz nincs is benne, de sajt bőven! Nincs mit szépíteni, külsőre egészen csúnya, ellenben tartalmas és finom fogás. Én nem kértem hozzá köretet, de sült krumpli, nachos vagy többféle saláta is kerülhet mellé.
A Duna mellett minden szép
A lángos-sokkon kívül a Perem konyhája összességében jó benyomást tett rám, a Duna-parti idill pedig mindent megszépít. Ha gourmet vacsorára nem is alkalmas, egy fröccs vagy sör mellé talál harapnivalót az, aki megéhezik. A panoráma még a kevésbé ízletes falatokért is kárpótol, de ha rám hallgattok, és elkerülitek a lángosokat, nagy csalódás nem érhet.
Értékelés:
- Ízek: 3
- Ár/érték arány: 4
- Kiszolgálás: 5
- Környezet/hangulat: 5*
- Összpont: 4,25
