Egyes források szerint a perec története több mint ezer évre nyúlik vissza. Egy elmélet szerint még egy olasz szerzetes készített először apró perecet időszámításunk szerint 610 körül, amivel a gyerekeket jutalmazta, ha jól megtanulták az imádságokat. De ennek is volt már őse, egy kerek, lapos sütemény, amit mivel karperecre hasonlított az alakja, elneveztek brecea-nak. Ebből lett aztán később a német Bretzel, azaz Pretzel.
A német perec, ami olasz
Mondjuk nem lepődünk meg, hogy ez az étel is olasz eredetű, bár végül nem így ismerte meg a világ. A perecet ma mindenki Németországhoz köti, de szerte a világon nagyon népszerű, köztük Magyarországon is.
Németország déli részén a 12. század óta a pékek céhének cégére a perec, tehát legalább azóta készítik is. Sőt, ahol a pékek céhe támogatta a templom építését, ott a templomon is feltűnik a perec motívum, mint azt sok gótikus katedrálison meg lehet figyelni. A német pékek találták ki a perec meghurkolását is, valamint hozzájuk köthető a lúgos perec receptje. Arrafelé kolbászhoz is szívesen eszik ezt a péksütit. Nem csoda tehát, ha Németország maximálisan magáénak érzi a perecet, és nemrégiben az agrárminiszter az UNESCO-hoz fordult, hogy vegyék fel a perecet a világörökség szellemi és kulturális listájára.
Előbb azonban abban kellene megállapodnia a németeknek, hogy milyen is az igazi perec. Németországban és Svájcban ugyanis rengeteg variációja létezik, bár ezek a perecek mind kissé keményebbek, kisebbek és ropogós a héjuk, míg itthon a perecek többsége puha és nagy. A német pékek azonban úgy nyilatkoztak, nekik mindegy, hogy melyik változatot ismerik el majd világörökségnek, ők mindennek örülnek.
Addig is, ha megkívnántad a perecet, itt is van az állatkerti sós perec receptje!
