Húshagyó kedd mindig a húsvétvasárnapot megelőző 47. napra esik, ezért a palacsinta világnapja sem kötődik egy pontos dátumhoz. A böjt minden évben valamikor február 3. és március 9. között kezdődik. A palacsinta és a böjt között a mai ember számára már nem nagyon van összefüggés. A régi időkben viszont, aki komolyan vette a negyvennapos böjtöt, az nem csak húst, hanem semmilyen állati eredetű terméket nem evett, azaz tojást, tejet és zsírt sem – ez, mondjuk, összefügg az állatok életritmusával is, hiszen ebben az időszakban a tehenek általában még vemhesek, és a tyúkok sem nagyon tojnak.
Gyónás, harag, palacsinta
Éppen ezért a böjt előtti utolsó napon szokás volt megszabadulni a házban lévő maradék tojástól és zsírtól, erre pedig tökéletes alkalom a palacsintasütés. Hiszen a palacsinta alapja nem más, mint liszt, tej, tojás és zsír, illetve ma már inkább olaj. A hagyomány szerint húshagyó kedden mentek a hívők meggyónni a bűneiket, a gyónásra hívó harangot pedig Anglia-szerte Pancake Bellnek nevezik.
Állítólag azért, mert még 1445-ben, egy Olney nevű angol faluban egy háziasszony annyira belefedkezett a palacsintasütésbe, hogy nem hallotta a harangszót. Későn kapott észbe, így kötényben és serpenyővel a kezében szaladt a templomba. Ez is azt mutatja, hogy a palacsinta napja sok országban régi hagyomány, bár nálunk kétségkívül nem olyan régóta ünnepeljük.
Már az ókori Rómában is ették
A palacsinta valamilyen formában az egész világon elterjedt, és sok nép magáénak vallja, köztük a magyarok, az osztrákok és a franciák is. Valójában, mint sok más ételt, ezt is az ókori rómaiak készítették először. Náluk a palacsinta még a katonák eledele volt. Persze nem édesen ették, hanem sósan, sokszor hússal töltve – így igen laktató étel kerekedett belőle.
Bár mi, magyarok is nagyon szeretjük, manapság talán az amerikaiak a legnagyobb palacsintarajongók. Az amerikai palacsintát az egész világ külön ételként ismeri. Titka, hogy a tojásokat szétválasztva keverjük a tésztába, ami így sűrűbb állagú, mint a hagyományos magyar palacsinta tésztája. Az amerikai palacsinta fő ismertetőjegye persze a juharszirup, amit az északi területeken magasra növő juharfa törzséből csapolnak tavasszal.
Az angolok ugyanolyan vékony palacsintát esznek, mint mi, de nem rontják el a tésztát kakaóval, inkább citromlével locsolják meg, és megszórják porcukorral. A franciák viszont sokkal vékonyabbra és nagyobbra sütik, aztán négyfelé hajtják, és inkább villával eszik. Franciaországban óriási palacsintákat sütnek, és szívesen fogyasztják sajttal, vagy akár tükörtojással is.
Édesen és sósan is
A palacsinta nem csak desszertként ismert, Ausztriában például gyakran szeletelik a levesbe tészta helyett. Az oroszok sósan szeretik a palacsintát, tejfölt és kaviárt, azaz a hal ikráját teszik rá – ez a blini. Nálunk sem ismeretlen a sós palacsinta, híres étel a hortobágyi húsos palacsinta, (és van belőle vega receptünk is) amikor darált hús kerül a szafttal meglocsolt tésztába.
A palacsintához rengeteg vicces rekord kapcsolódik. A világ legnagyobb palacsintája például 15 méteres átmérővel rendelkezett, 3 tonnát nyomott és nagyjából 2 millió kalóriát tartalmazott. A palacsintaforgató világrekordot pedig egy ausztrál szakács tartja, aki egy perc alatt 140-szer fordított meg a levegőbe dobva egy palacsintát. Ennél is figyelemre méltóbb egy amerikai rekord: Mike Cuzzacrea 3 óra 2 perc 27 másodpercen keresztül forgatott a levegőbe dobva egy palacsintát. A legmagasabb palacsinta Amerikában készült 2010-ben, majdnem 9 és fél méteres volt (9 méter 47 centi).
