A pacsnira sokan egy elfeledett magyar péksüteményként tekintenek, van azonban egy kerület Budapesten, egészen pontosan a hegyvidéki 12. kerület, ahol szinte mindenki ismeri a pacsnit. Sőt, nemcsak ismeri, hanem óriási rajongója. Ez pedig a Bake My Day pékségnek köszönhető. Az isteni bagett, kovászos zsemle és félbarna kenyér mellett ez az a termék ugyanis, amiért mindenki visszajár – köztük én is. A Bake My Day Hegyvidék amúgy is az egyik kedvenc pékségünk (nem véletlenül szerepel a nemrég megjelent Street Kitchen Guide-ban is). Így úgy gondoltuk, ismét felhívjuk rájuk a figyelmet, bár nyitáskor már megemlékeztünk róluk. Kiderült ráadásul, hogy a Street Kitchen-tagok nagy része sem tudja, mi az a pacsni, pedig amúgy Nórinak van egy remek receptje is hozzá az oldalon. Ezt már többször sütöttem otthon (főleg a covid alatt) és nagyon jól működik. Így hát Doma elindult felzabálni a Bake My Dayt és kipróbálni a pacsnit.
Gyerekkori nosztalgia hozta a pacsnit a Hegyvidékre
A Bake My Day Hegyvidék öt évvel ezelőtt nyitott a Böszörményi úton, és már a nyitás napján nagy kupacban állt a pult mögött a pacsni. A pacsni bevezetésének személyes okai voltak, Takács Zoltán péknek ugyanis gyerekkori nagy kedvence volt ez a péksüti. Csepelen nőtt fel és minden egyes nap pacsnit vitt az iskolába tízóraira, amit a helyi pékségben vásároltak. Tudomása szerint jelenleg más pékségben a pacsni nem nagyon kapható. Pedig náluk a vendégek imádják, akár a főváros másik végéből is elvillamosoznak ide, de sokan vidékről utaznak fel a pacsni miatt és visznek egy nagyobb adaggal. „Nálunk a 12.-ben nem tudsz mondani olyan gyereket, aki ne ismerné a pacsnit” – mondja Zoli, és 12. kerületi lakosként alátámasztom, hogy igaza van. A kisgyerekes anyukák imádják, mert nem túl édes és nincs megtöltve, az idősek pedig a nosztalgia miatt kérik.
Nekünk annyira az életünk és a mindennapjaink része lett ez a péksüti, hogy nem is tudom már eldönteni, ettem-e vajon előtte is, vagy itt ismertem meg. Az biztos, hogy a nagymamám, aki a péksütemények és torták királynője volt, pacsnit sosem sütött. Kalács, zserbó, bejgli, kókuszkocka, bukta, pozsonyi kifli, kakaós csiga, túrós batyu, lángos, fánk és krumplipalacsinta töménytelen mennyiségben készült minden héten, pacsnira viszont nem emlékszem. Ami azért is lehet, mert a hozzáférhető források szerint ez mindig is inkább egy Budapest környékére jellemző sütemény volt.
Na de milyen a pacsni íze?
Doma is most először próbálta ki a pacsnit, amiről előtte sosem hallott, és el sem tudta képzelni, milyen lehet. Persze, aki valami különleges ízt vár, az csalódni fog: a pacsni tulajdonképpen egy alap kalácstésztából készül. A trükk mindössze annyi, hogy a kinyújtott tésztára hideg vajat reszelnek és ezt borítják be egy újabb nyújtott tésztával, majd egyenlő méretű négyszögekre vágva tovább kelesztik. Sütés előtt a tészta két végét a pék megfogja és egy hirtelen mozdulattal két irányba húzza, így a tészta lapos, két szélén vastag, míg középen vékonyabb lesz, azaz elnyeri jellegzetes pacsni alakját. Mivel mindegyik egyenként, kézzel készül, nincs két egyforma pacsni. A pacsni név pedig állítólag az (ausztriai) német patschen szóból ered, ami annyit jelent, hogy papucs. (Papucs névvel sok péksütit illetünk itthon, ezek azonban általában töltöttek, lehet, hogy azért maradt ennek pacsni a neve).
Én pont a semleges íze miatt kedvelem ezt a péksütit. Igaz, hogy kalácstészta az alapja, de mivel sokkal vékonyabbra van nyújtva, inkább egy ropogós héjú, nem túl édes péksütit kapunk. Amit, ha sietek, magában eszem, ha ráérős kedvemben vagyok, akkor megpakolom eperlekvárral, ha pedig reggelire fogyasztom, akkor kefirbe mártogatom. Egyszerűen mindenhogyan működik.
Paprikás kiflivel is próbálkozott
Mint ebből a leírásból is láthatjátok, a pacsni kézzel készül, nagyüzemi gyártásra nem is igazán alkalmas, ezért is merült feledésbe az elmúlt években. A Bake My Dayben persze ilyen gondok nincsenek, ők eleve mindent kézzel készítenek, a kenyereket (sőt a zsemlét is!) csak kovásszal, a péksütiket pedig minőségi vajjal. Ár-érték arányban is remek hely a Bake My Day. Az előbb említett pacsni például 290 Ft, nem véletlen, hogy legalább 15 tepsivel sütnek belőle mindennap, és évente 100 000 darabot értékesítenek.
Mint Takács Zoltán hangsúlyozta, a Bake My Day abszolút húzóterméke a pacsni. Kezdettől fogva hatalmas a sikere, és számára is rejtély, hogy miért pont a 12. kerületben talált be ennyire a dolog. Az 1. és a 11. kerületi üzletben is árulják, és ott is szeretik, de messze itt a legnépszerűbb. A 12. kerületben nem lehet úgy végigmenni a Böszörményi úton, hogy ne lógjon ki minden babakocsiból, szatyorból, gurulós táskából vagy kutya szájából az a bizonyos péksüti. Takács Zoli amúgy nagy rajongója a retró péksütiknek, a pacsni mellett a paprikás kiflit, a búrkiflit és a fokhagymás kiflit is próbálta visszacsempészni a kínálatba, de ezeknek korántsem volt akkora sikere, mint a pacsninak.
Bake My Day: nem csak a pacsni finom
Na de lássuk, mit evett még Doma: természetesen a Bake My Day másik slágertermékét, a kakaós csigát, valamint rátukmáltam másik nagy kedvencemet, a juhtúrós-olívás tekercset. Szerencsére mindennel elégedett volt. Én pedig, ha már ott voltam, rárepültem egy lekváros buktára. Némi csalódást okozott, hogy baracklekvárral volt megtöltve, nem szilvával, de tudom, hogy van, aki éppen ezt szereti. Szeretném emellett kiemelni a vegán kínálatukat is, amivel egyre többet kísérleteznek. Ennek szerintem egyik jó példája a köleses papucs, amit nagyon megszerettem és gyakran fogyasztok, bár tény, hogy vaj nélkül egy péksütemény sem az igazi.
Különleges pékség, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak
Jelenleg Budán három Bake My Day pékség üzemel, és mint Szabó Péter tulajdonos elmondta, a jó minőségű pékáru mellett a legfőbb céljuk a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. A hegyvidéki pékségben alkalmaznak mozgás- és hallássérült, valamint autizmussal élő munkaerőt is, akik nemcsak a sütési folyamatban, hanem a felszolgálásban is részt vesznek. Megható az a türelem, ahogy az alkalmazottak együtt dolgoznak. Talán ez is az egyik titka annak, hogy a Bake My Day ennyire népszerű és központi helye lett a kerületnek. A péksütik mellett meleg reggelit is adnak, jó a kávé, finom a szendvics, a cukrászsüteményeket pedig Zoli párja süti mindig frissen. Különösen népszerűek a piték és a sült baszk sajttorta,. A péksütik közül a már említett kakaós csiga, túrós batyu, csokis párna, isteni a croissant és a különféle csavartak, de a hamburgerzsemlét is mindig itt veszem. Persze minden csak mellékszereplő lehet a pacsni mellett.
Cím: 1126 Budapest, Böszörményi út 34/A
