Reggel tízkor érkezünk a Balzac utcai OSHO-ba Mengyivel, ekkor persze még nincsenek nyitva, de két óriási lábasban már rotyog az Oriental Soup House büszkesége, a leves. A kétféle alaplé folyamatosan, a hét minden napján fő, az egyik nagy lábasban a marhapho, a másikban pedig egy csirkeleves készül, hatalmas hagymák és gyömbérek kíséretében.
Az OSHO-t egy francia-vietnámi származású testvérpár nyitotta; Clavier Charlotte még Vietnámban született, egyéves volt, amikor szülei Magyarországra költöztek, így ő már itt nőtt fel. Különleges szépsége hamar a modellpályára terelte, sőt ő volt az első R-GO gidalány, sokan még így emlékeznek rá a nyolcvanas évekből. Bár modellként beutazta a világot, a gasztronómia sosem állt távol tőle, régebben kávézója volt, és ott is gyakran maga főzött.
Oriental Soup House születik
Vietnámi étterem nyitásában sokáig nem gondolkodtak, hiszen nem voltak elérhetők itthon az ehhez szükséges alapanyagok és fűszerek, éppen ezért ő is viszonylag későn ismerkedett meg az igazi vietnámi konyhával. Édesanyja leleményes módon sok receptet átalakított vagy magyarosított. Így alkotta meg például a vietnámi paradicsomlevest, ami azóta is sok barátjuk kedvence.
Az első Oriental Soup House-t végül 2014-ben nyitották meg a Balzac utcában, itt azonban már autentikus receptekkel dolgoznak. De mint Charlotte hangsúlyozza, korántsem csak vietnámi étteremről van szó, az oriental név arra utal, hogy sokféle ázsiai étel ráfér az étlapra, a vietnámi mellett dolgoznak indonéz, thai, sőt Fülöp-szigeteki receptekkel is. Ha új ételt vezetnek be, azt mindig lefőzik a tulajdonosok, sőt az édesanyjuk is, hogy biztosan működjön. És azóta már egy másik egységet is nyitottak a belvárosban.
Levesekből csillagos ötös
Mi Mengyivel két levest és három főételt kóstoltunk. Az egyik legnépszerűbb fogás náluk a névadó Oriental Pho, aminek egyébként nem marha, hanem csirke az alapja. Csirkemellel, garnélával, rengeteg zöldséggel, kurkumás sárga tésztával és fürjtojással érkezik – a leves nemcsak gyönyörű, hanem kiadós is egyben. Ez egyébként, mint Charlotte is hangsúlyozza, az ázsiai levesek nagy titka. Nem véletlenül eszik reggelire is a levest, hiszen tápláló és kiadós, egész napra biztosítja az energiát. Mivel az alaplé csirkéből készült, nyilván kevésbé domináns az íze, de nekem nagyon bejött. Hogy mennyire autentikus a csirkealaplé a garnélával, azt persze nem tudom, de nem csodálkozom rajta, hogy ez lett itt a kedvenc.
Természetesen kóstoltunk egy autentikus, azaz marhacsontból készült pho levest is, ami itt Pho Bo névre hallgat, és amit a marhalábszár vagy hátszín tesz még izgalmasabbá. Betétnek rizstészta és szezonális zöldségek kerülnek bele. Ennek sem túl erős az íze, az alapé átlátszó, tiszta, nem zavaros, és nem is különösebben fűszeres. A lime és a sok koriander erősít rajta – nekem mindazonáltal még így is egy kissé visszafogott. Amúgy négyféle tésztát találtok az étteremben (a rizstészta természetesen gluténmentes), és saját kedvetek szerint is variálhatjátok őket. A levesek csillagos ötösre vizsgáztak, főleg, hogy a kis adag is akkora, hogy erősen jól lehet vele lakni. Minden levesből van egyébként nagy és kis adag, ha ekkora a kicsi, nem is tudom, mekkora a nagy. A kicsi adag leves 2500 Ft körül mozog.
Főszerepben a nagy adagok
Következett három főétel, mindegyik húsos, de hangsúlyozom, hogy kifejezetten nagy a vegetáriánus kínálat. A Bun Cha, azaz bőrös császárhús nem nyerte el annyira a tetszésemet. Elsőre meglepő volt az is, hogy hideg a tészta, de aztán tulajdonképpen ez jól is esett a nagy melegben. Olyan, mint egy saláta. Viszont a marhahús túl volt sülve és a rizstészta is meglehetősen ízetlen volt, még a hozzá kínált szósszal is. A Beef Pares már jobban tetszett, a hús omlós és szaftos, a szósz erőteljes és finom, itt viszont a rizst nem értettem, ami kissé kemény és száraz volt. Valószínűleg nem frissen főtt.
Erről végképp megbizonyosodtam, amikor megérkezett a Nem Saigon nevű fogás, ami a tulajdonosok szerint nyitás óta az egyik legnépszerűbb étel, és rögtön értettem is, hogy miért. Gyönyörű tálalás, végre erősebb ízek, a darált hússal töltött rizslaptekercsekhez jól illett a nouc mam szósz. Szinte mindenhez ezt a halszószalapú savanykás szószt adják. A fűszerezés kiváló, a tekercs ropog, a rizs illatos, puha és ragacsos, ezen azonnal érződött, hogy friss. Ez a fogás abszolút kedvencem lett, 2999 forintos árával szerintem verhetetlen. Ezt ajánlom a legeslegjobban!
És a titok.....
Én meg is fejtettem az OSHO titkát! Nagyon-nagyon ritka manapság, hogy ilyen jó minőségű, kiadós, egészséges ételhez jutunk ilyen áron. Lehet persze hibát keresni a fogásokban vagy az elkészítési módban, de az igazság az, hogy ilyen áron ilyen minőségű kaját szerintem már sehol nem kapunk a fővárosban. Aki ennél kifinomultabb vietnámi fogásokra vágyik (hiszen bőven vannak ennél izgalmasabb ételek), az is talál megfelelő helyet a városban, de legalább kétszer ennyit fog érte fizetni. Az OSHO egy ár-érték arányban csodás, kifejezetten gyors étterem, ahol fél órán belül meg tudunk ebédelni. Még ha nem is voltam oda minden fogásért, engem a koncepció, az étel és a kiszolgálás is meggyőzött.
Cím: 1036 Budapest, Balzac utca 35.
