Czeglédi Dóri és párja, Will Sumner hét éve nyitották Norma Coffee nevű helyüket Nagykanizsán, előtte azonban mindketten sokáig külföldön éltek. Sőt, Will eleve Nagy-Britanniában született, de élt Kanadában és Ausztráliában is. Dórival Skóciában ismerkedtek meg, egy kávépörkölőben dolgoztak együtt, ahol elég hamar világossá vált, hogy mindkettőjük egyik legnagyobb szenvedélye a kávé.
Nagy álom: egy saját kávépörkölő
Pár év után úgy érezték, mindenképpen saját üzletet szeretnének nyitni. Eredeti terveik szerint ők is egy kávépörkölőről álmodtak, de végül továbbgondolták a történetet. Szerencsére, mert így tudott megvalósulni a Norma Coffee. Ehhez persze az is kellett, hogy helyszínt váltsanak, Skóciából ugyanis egy hirtelen döntéssel Nagykanizsára költöztek. Dóri anyukája már régóta készített megrendelésre házi süteményeket, nagyon szerették is a termékeit, tervben volt a bővítés. Végül Dóri és Will úgy döntött, csatlakoznak hozzá. Kérdeztem Willt, nem volt-e nagy váltás neki Skócia és Ausztrália után Nagykanizsa, de azt mondta, mára megszerette a város és olyan tökéletesen beszél magyarul, hogy még akcentusa sincs. Azt mondta, nyáron kifejezetten élvezi a jó időt és a Balaton közelségét.
Dóri pedig akkor már tíz éve élt külföldön és honvágya volt, szívesen jött haza. Mára kialakult Nagykanizsa főterén egy jó kis gasztrosor, ahol reggeli, kávé, olasz bisztró és nápolyi pizza is elérhető, amikor azonban Dóriék indultak, még egyedüliként képviselték a gasztroforradalmat. Nem is volt más specialty kávézó a városban, csak a Norma Coffee.
Norma Coffee: kávé, brunch, ebéd
Aztán a kávé mellé gyorsan megérkezett a brunch, másfél éve pedig saját pékséget is üzemeltetnek. Ez azt jelenti, hogy a brunch mellé felszolgált kovászos kenyeret és az összes péksütit is ők sütik. A csodás sütiket pedig még mindig Dóri anyukája készíti. A reggeli és a kávé mellé aztán ebédmenü is alakult. Ilyenkor mindig kínálnak egy főételt, ami többnyire valamelyik nemzet étele. Amikor ott jártunk, akkor éppen japán soba tészta volt.
Pár éve Will elkezdett kenyeret is sütni, először még csak maguknak, de aztán a vendégek is szerettek volna rendelni. Fontos számukra, hogy amit adnak, az nagyon magas minőséget képviseljen, a beszállítókat azonban egyre nehezebb összeválogatni. Ezért is készítettek egyre több mindent maguk, míg eljutottak a mostani állapotig, hogy már tényleg minden helyben készül. Ha pedig Will a kenyérsütés miatt amúgy is felkel hajnali fél négykor mindennap, akkor már természetesen a péksüteményeket is ő készíti.
Mint Will hangsúlyozza, viszonylag sok idő volt, amíg kikísérletezte a kovászos péksütemények technikáját, mert azoknak nem mindig áll olyan jól a kovász, mint a kenyérnek. Nekem nagy kedvencem lett a spenótos ricottakrémmel töltött csiga és a chai cruffin. Utóbbi egy selymes krémmel töltött, igazán egyedi ízvilágot képviselő croissant-tésztás sütemény, ami szuperfinom. És külön értékeltem, hogy végre valami nem pisztáciás!
Briósbuci és társai
Hétköznap főleg a briósbuci és az avokádós toast pörög, így mi is ezt a két fogást kóstoltuk. Hétvégén a bővített brunch-kínálatban gofri, croque madame és egyéb tojásos étel is szerepel. A briósbuci nagyon izgatott, főleg, hogy Will nagyon sokat kísérletezett a briós tésztájával. Ez a péksüti úgy néz ki amúgy, mint egy hamburgerbuci, nem olyan puha, viszont édesebb. Ebből a tojásos-baconös változatot próbáltam, amit önmagába is imádtam, de a belerejtett savanyú uborka még jobban feldobta. Az avokádós toast is saját sütésű kovászos kenyéren érkezett, iszonyú krémes, hozzá házi saláta és két tükörtojás is jár. Emberes adag és rendkívül finom. Ennek ellenére a bucit jobban ajánlom: igazi különlegesség, ilyet még máshol nem ettem.
Nem győztünk választani, lenyűgözött a Norma Coffee
Természetesen a házi műhelyben készült süteményeket is megkóstoltuk. Kifejezetten helyi specialitás a Romberg-szelet, ennek receptjét Dóri anyukája találta ki, a sütit pedig Sigmund Romberg, azaz eredeti nevén Rosenberg Zsigmond nagykanizsai származású zeneszerzőről nevezte el. A sütihez azokból az országokból válogatott alapanyagokat, ahol a zeneszerző élt. Így került bele zalai dió, horvát fügelekvár és skót whisky, valamint csoki is. Nekem nagyon bejött, pedig nem annyira szeretem az ilyen csokis sütiket. Nagyon csinos volt a répatorta és a házi szilvás pite is, a legnagyobb top seller azonban a cseh krémes, ami egy könnyű, vaníliakrémes sütemény. Összességében nincs olyan dolog, amit ne ajánlanék a Norma Coffee-ban, ahol nemcsak az ételek, de a hangulat is remek, és többnyire a tulajdonosokkal is találkozhattok.
Közeli terveik között szerepel egy kis péküzlet nyitása is, ahol csak a kovászos kenyérre és a jó minőségű kávéra koncentrálnának. Addig is viszont a Norma Coffee egy külön kirándulást is megér Nagykanizsára!
Cím: 8800 Nagykanizsa, Erzsébet tér 20.
