Többször hallottam már Szálka szépségéről, de eddig még sosem jutottam el erre a kis, Szekszárd melletti településre, pedig amúgy nagyon szeretek új helyeket felfedezni. A szálkai Noresa panzió és étterem viszonylag új (az étterem csak tavaly novemberben nyílt), és mivel Sipos Norbert séfről már többször hallottam, egy vasárnapi kirándulás keretében úgy döntöttünk, felfedezzük magunknak ezt a rejtett zugot.
Franciaországból költözött Szekszárdra
Sipos Norbertnek eredetileg semmi köze a gasztronómiához, sőt vicces módon Szekszárdhoz sem. Eredetileg alföldi, és gépésznek tanult, de aztán a lajosmizsei Tanyacsárdában alaposan kitanulta a szakácsmesterséget. Olyannyira, hogy utána 10 évre el is tűnt Franciaországba, hogy tudását tökéletesítse. Onnan aztán már Szekszárdra tért vissza, ahol több hotel és étterem beindításában részt vett. Majd a Horog étterem révén kötött ki Szálkán, amit annyira megszeretett, hogy végleg itt telepedett le. Feleségével először egy kis panziót vettek meg, amit saját maguk újítottak fel és dekoráltak. Tavaly pedig elindították első önálló éttermüket is. Ez a Noresa, ami a Norbert, Réka, Sára (felesége és kislánya) nevek kezdőbetűiből tevődik össze.
Gyönyörű étterem a dombok között
Mindezt egy gyönyörű helyszínen, úgyhogy először erről szeretnék áradozni egy kicsit. Szálka a Szekszárdi-dombság első lankái között bújik meg egy völgyben. Népszerűvé nemcsak a szép táj tette, hanem a település szélén található tó is, ami nyáron strandolásra is alkalmas. Alapvetően egy sváb falu, gyönyörű, tornácos sváb házakkal, melyek közül nagyon sok eredeti formájában maradt meg. Egy ilyen nagypolgári, díszes házban nyitott meg a Noresa étterem is. Kedves, családias hely, egy hatalmas belső terasszal.
Az étterem koncepciója is nagyon tetszett: viszonylag szűk étlap, amely 2-3 előételt, főételt és desszertet tartalmaz. Ezt egészíti ki az abszolút szezonális heti étlap. A két étlapról bármely három ételt összeválogathatjuk 7500 forintért, ami azt hiszem, a mai időkben egy kifejezetten kedvező ár egy ilyen színvonalú étteremben.
Bár az éttermet alig egy éve nyitották, máris rengeteg törzsvendégük van, amikor mi ott jártunk, akkor is rengetegen jöttek az ország minden szegletéből – Pécsről és Szegedről is érkeztek éppen vendégek. Most mi voltunk az egyetlen budapestiek, de amúgy a fővárosból is sokan jönnek. Főleg nyáron, akik már megunták a balatoni zsúfoltságot, és kiderült számukra, hogy tulajdonképpen a Szálkai-tó is ugyanazt tudja nyújtani.
Főleg magyaros, de kicsit franciás is
Na, de kanyarodjunk vissza az ételekhez, amelyek a magyar konyha alapjaiból merítenek, de azért erősen látszik rajtuk a séf franciaországi múltja. Mint említettem, nagyon elnyerte a tetszésemet az étlap, ami mint Sipos Norbert kiemelte, úgy lett összeállítva, hogy az étel viszonylag gyorsan a vendég elé kerüljön és ne kelljen sokat várni. Egyedüli kritikaként talán azt tudnám megfogalmazni, hogy az étlap nagyon hús-hangsúlyos, így vegetáriánusoknak kevésbé tudom ajánlani. Mind a hat főétel húsos (vagy halas) volt, ebben is többségében voltak a vadételek: így a séf ételeinek kóstolásához mindenképpen kell egy kis kalandvágy. Ennek persze oka van, hiszen Szálka belterületén és környékén is sok az erdő, és igen gazdag a halállomány.
Az őszi étlapon – ezt mondjuk most fáj kimondani, már ősz van, de ez az igazság – volt nyúl, szarvas és vaddisznó, továbbá csirke és sertés is. Így egy húsban gazdag ebédet fogyasztottunk, de ezt, mivel valóban borongós, őszi idő volt, nem bántuk.
Palócleves és vaddisznó
Rettenetesen megörültem, hogy volt az étlapon palócleves, ami régóta nagy kedvencem, és elég ritkán jutok hozzá. Szerintem ez a leves még mindig kicsit alulértékelt, pedig nagyon finom. Itt most ürü helyett szarvashúsból készült, friss ropogós zöldségekkel. Gyakorlatilag percek alatt elfogyott az asztalról, így gyorsan rendeltünk még egyet. Pedig egészen kitűnő volt a savanyú almaleves is, amit almasalátával és kézműves kecsekesajttal tálalnak – és abszolút megidézte az őszi ízeket. Az abszolút kedvencem viszont a harmadik előétel volt: a bazsalikomos rákfarok cukkinisalátával. A rákfarok egy hártyavékony tésztába került, amit olajban sütnek ki, és mellé érkezett a citrusos-mézes cukkinisaláta is.
Ezek után fordultunk a második fogásra. Nagyon tetszett a szarvashúsos házi tészta parmezánnal, de végül sertésszüzet rendeltem burgonyafánkkal és hagymamártással. A másik kipróbált ételünk pedig a vaddisznó zsemlegombóccal és édes mártással. Mindegyik remek volt és csak azt sajnálom, hogy végül nem kóstoltam meg a mogyorós kelsalátával érkező pontycsíkokat. Na, de majd legközelebb!
Irány a Noresa étterem!
Ha ez még nem lett volna elég, a desszertek végképp levettek a lábamról, nem is tudnék egyet kiemelni. A legkülönlegesebb talán a gyömbéres-almás batyu vaníliakrémmel, de a körtés tartelette is szépséges volt. Összességében hihetetlen élményben volt részünk a Noresa étteremben, amit külön személyessé tett a séf állandó jelenléte, ami, mint Sipos Norbert hangsúlyozta, cél is volt. Olyan sok időt töltött az elmúlt időszakban a konyhán, hogy nagyon szeretett volna most már inkább a vendégekkel foglalkozni. Ebben azt hiszem, meg is ragadható az étterem lényege.
Tényleg őszintén ajánlom a helyet, egynapos gasztrokirándulásnak vagy akár egy hosszú hétvégére is. Szálka ugyanis rengeteg látnivalót rejt, mi egészen biztosan visszatérünk még.
Cím: 7121 Szálka, Kossuth Lajos u. 68.
- Ízek: 5
- Ár/érték arány: 5
- Kiszolgálás: 5
- Környezet/hangulat: 5
- Összpont: 5
