35 évvel ezelőtt, 1988. április 29-én Budapesten, a Régi posta utcában nyílt meg az első magyarországi McDonald’s, amihez rengeteg embernek fűződik valamilyen élménye. Sok sztori kering arról az én ismeretségi körömben is, hogy ki hogyan cselezte ki a Ferenciek teréig álló sort, vagy éppen milyen érzés volt beleharapni az első sajtburgerbe. Nyitáskor a Big Mac 46 forint volt, de arra szinte senkinek nem volt pénze. A sajtburger ehhez képest csak 26 forintba került, nem véletlen tehát, hogy ez lett a legnépszerűbb termék. Én csak jóval később tapasztaltam meg az első mekis élményt, de az biztos, hogy ma is emlékszem rá. Hatan vettünk egy sült krumplit meg három kólát, amikor a vidéki városban, ahol éltem, megnyílt az első McDonald’s.
A gyorsétterem iránti érdeklődés később sem csökkent, a magyarok többsége gyakorlatilag a rendszerváltással azonosította a Mekit. Csak a nyitás napján 10 ezer ember kereste fel az éttermet. A Régi posta utcai McDonald’s sokáig Európa legforgalmasabb Mekijének számított, a trónról csak a kicsit később megnyíló moszkvai étterem tudta letaszítani.
Egyedülálló dizájnt kapott a Régi posta utcai étterem
Nem véletlen, hogy maga a vállalat is nagy becsben tartja ezt az éttermét, valamint a szintén zászlóshajónak tekinthető Nyugati téri egységet is. Éppen ezért született meg a döntés, hogy a 35 éves évfordulóra mindkét ikonikusnak számító hely egyedi külsőt kap. Ez egyébként nem olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik, hiszen a McDonald’s életében minden nagyon pontosan szabályozva van. Nemcsak az ételek összetétele, hanem az is, hogyan nézhet ki maga az étterem, milyenek legyenek a burkolatok, és mivel lehet azokat takarítani.
Jelenleg nagyjából 11-féle dizájn létezik, és minden étteremnek valamilyen módon ebbe kell illeszkednie. Ahhoz, hogy egy étterem ettől eltérjen, a chicagói központ külön engedélye szükséges. Nálunk itthon az említett két étterem kapott engedélyt arra, hogy egyedi és meglehetősen fancy dizájnt kapjon – itt tehát ne keressétek a sárgát és a pirosat. Külön érdekesség, hogy az étterem felújításakor még az Aranykéz utcai robbantás látható jeleit is el kellett tüntetni.
Nemcsak bőrnek látszik, hanem az is
A megnyitón egy kis tárlatvezetést is kaptunk Sáfrány József műszaki vezetőtől, aki gyorsan leszögezte, hogy itt aztán minden prémiumminőség. A réz valódi réz, a beton valódi beton, a bőr pedig nemcsak bőrnek néz ki, hanem az is. Maga a dizájn luxushatást kelt, nekem bevallom, egy kissé business style. De persze megértem, hogy ez egy prémiumberuházás, és szerették volna megmutatni, hogy nem félnek alkalmazni a legújabb építészeti trendeket. Amibe azért egy kis humor is vegyült: a tiszta réz falborítás mintája a sült krumpli, a 300 kilós látszóbeton paneleken pedig a szezámmag mintája köszön vissza. Az étterem enteriőrje egy ausztrál dizájnstúdió, a Landini és Sass Géza belsőépítész-tervező közös munkája.
Rácz Jenő főzött a Mekiben
Attól azért nem kell félni, hogy a bőrülésben drágább lesz a sült krumpli, az árak és a kínálat itt is pontosan ugyanaz lesz, mint a többi egységben. A megnyitó estéjére mégiscsak jutott néhány különleges menü: Rácz Jenő vállalkozott arra, hogy a McDonald’s által is felhasznált alapanyagokból főzzön egy vacsorát. Magát az estét Fördős Zé celebrálta, Rácz Jenővel kellemesen elviccelődtek, és az is elég hamar kiderült mindenki számára, hogy Zé fanatikus látszóbeton-rajongó – nem csodálkoznék, ha a tejes nappalija látszóbetonból állna. Amikor megkaptam a meghívót, akkor Michelin-csillagos sajtburgert és panko morzsás, bresse-i csirkéből készült nuggetseket vizionáltam magam elé, de persze a séf ennél sokkal összetettebb, valódi fine dining ételeket készített. Az azonban igaz, hogy mindegyikben felhasznált valami mekis alapanyagot is, sőt a legtöbb fogásban többet is.
Ilyen volt már a kis köszöntőfalatka is, amiben Rácz Jenő a Filet-O-Fish (gyerekkori nevén McFish) szendvicsből ismert tőkehalat használta fel, annak jellegzetes szószával. A kis kosárkákat egyben kaptam be, és ha becsuktam a szemem, valóban a halas szendvics íze köszönt vissza. Na persze azt nem állítom, hogy a lazacpisztráng kaviárja nem tett hozzá az ízélményhez. Mint ahogy a hűtött habzóbor is, amiről rögtön eszembe is jutott, hogy bezzeg Spanyolországban meg Olaszországban sört is csapolnak a Mekikben.
Libamáj porcelántányéron
A kedvencem azonban nem ez, hanem az utána következő libamájas előétel volt. Úgy tűnt, hogy a magyaros hetekre és a libamájra az étteremben különösen büszkék. Rácz Jenő ezt a libamájat most a mekis almás pitébe töltött almával párosította, és igazán nagyot dobott rajta a cékla is. Azonnal eltüntettem a tányérról. Mielőtt nagyon megutálnátok, elmondom, hogy a vacsi elsősorban nem a léhűtő sajtómunkásoknak készült, hanem az étteremlánc törzsvendégeinek, akik a legaktívabbak a hűségprogramban.
Következett a főétel, a csirke, ami magyar gazdálkodásból származik. A csirke főleg a Rácz Jenő-s csavarok miatt volt izgalmas: a tetejére Big Mac szósz került, amiről bátran mondhatjuk, hogy a világ leghíresebb szósza. És bár ezt nem jelezte, szerintem a szószt azzal a tört mogyoróval szórta meg, ami a McFreeze tetején is feltűnik. A csirke tetején bacon figyelt, de mellé köretnek a sajtburger bucijából kaptunk egy hajszálvékony, pirított szeletet. Na és persze zellert, hogy az egészséges táplálkozás oltárán is adózzunk egy sort.
Fánk is volt
Desszertnek pisztáciás képviselőfánk érkezett. Nos, annyira nem vagyok szakértő, hogy megállapítsam, ennek mi köze volt a mekis kajákhoz, ebben nem találtam ilyen alapanyagot. Én desszertnek nemes egyszerűséggel mindig epres shake-et kérek, imádom az ízét, főleg, ahogy a sós sült krumplival találkozik. Lehet, hogy perverz, de nekem leginkább ez az ízkombináció jut eszembe a Mekiről. Ahol nem vagyok törzsvendég, és nem is leszek, de azért vannak olyan napok, amikor én is ott kötök ki. A Régi posta utcai étterem szombattól látogatható ismét.
Kiemelt kép: Barta Bálint
