Mauro Tenebruso, a tulajdonos 2022-ben lehúzta a rolót: senki sem tudta, mi történt, csak különböző Facebook-csoportokban lehetett olvasni róla, hogy egészségügyi okok miatt van kint az eladó tábla. Két év után azonban, a 30. jubileumi szezonra újra kinyitott az étterem, de a régi fény sajnos némileg megkopott.
Buon giorno!
A Mauro egyik ikonikus eleme, hogy amint belép valaki az étterembe, az összes felszolgáló és pultos hangos Buon giorno! felkiáltással üdvözli, távozáskor pedig zeng az Arrivederci! Ez 2024-ben sem kopott meg, de valahogy mégsem ugyanolyan. Nem lehet ugyanolyan, mert Mauro nincs a helyen.
Mint megtudtam, szerencsére rendeződtek az egészségügyi panaszai, viszont az étterem tulajdonjogát (legalábbis nagyobb részét) egy békéscsabai vendéglátós üzletember vásárolta meg. Korábban ő is sokszor járt a helyen, így vendégként tudta, mire számíthat.
Nem lehet ugyanolyan
Röviden leírnám a véleményem a sztoriról, aztán persze megmutatom, milyen pizzákat kóstoltunk.
Szerintem egy helyet átvenni, és ugyanazzal a névvel, illetve konyhával továbbvinni semmiképp sem szerencsés lépés. Pontosan ugyanúgy nem lehet csinálni, hiszen a Mauro étterem, amihez Mauro a nevét adta, vele teljes. Az ő lelkülete, hozzáállása is kellett a sikerhez. Amikor a bezárás előtt nem sokkal teszteltem a helyet, nagyon pozitív élmény volt, de nem feltétlen csak az ételek tettek hozzá, hanem Mauro személye, ahogy nemcsak velem, hanem minden vendéggel foglalkozott egy picit. Csak neki volt kulcsa az étteremhez, így ő nyitott és zárt, ezt a fajta odafigyelést és törődést pedig más nem tudja megérteni, pláne nem utánacsinálni.
Az étlapok megújultak, gépsonkás-ananászos-kukoricás pizzákkal kiegészülve, az asztalon pedig egy hatalmas ketchup éktelenkedik. Ugyan én személy szerint szeretem a hawaii pizzát, aláírom, hogy nem olasz étterembe való, pláne nem egy olyanba, ahol olasz a tulaj. Aki sosem járt a „régi” Mauróban, lehet, hogy le lesz nyűgözve, de sajnos én nem tudok elvonatkoztatni. Bár nem vagyok idős, csak az jut eszembe a jelenlegi helyzet kapcsán, hogy „Bezzeg az én időmben…”!
Ilyen a pizza a Mauro 2024-es étlapjáról
Egy alap Margherita és egy tenger gyümölcsei pizzát ettem egy zamárdi lokálpatrióta barátnőmmel. Ő emlékezett rá, hogy anno mindig volt egy kis polip a herkentyűs pizza közepén – ennek most hűlt helyét találtuk. De nem csak ez volt a probléma.
Frutti di mare
A tenger gyümölcseis ételek nagy része Magyarországon értelemszerűen fagyasztott alapanyagokból készül, de azért mirelit és mirelit között is vannak különbségek. A Mauro pizzáján sajnos egy olcsóbb verziót kóstolhattunk, néhány kagylóval és aprósággal, de hiányzott az átütő „tengeríz”.
Margherita
A sima, egyszerű Margheritán a feltéteket nem illetném kritikával, viszont mind a két pizzánál ki kell emelnem a tészta silány minőségét. Ugyan nem nápolyi pizzát ígérnek, amit kaptunk, leginkább egy bolti mirelithez hasonlított. Olaszországban biztos vagyok benne, hogy nem illetnék pizza névvel, legfeljebb melegszendvicsként hivatkoznának rá.
Feltételezem, hogy a sok vendégre való tekintettel valóban mirelitből dolgoznak, amit ugyan ők készítenek, de valahogy nem szerencsés a folyamat, ha a végeredmény ennyire gagyi.
Tészta, sali, egyebek
Utólag bánom, hogy nem kóstoltam tésztát, hátha a házilag gyúrt, durumlisztes ételek pozitívabb benyomást tesznek rám, de ez alapján idén sajnos hanyagolni fogom a Maurót. Legfeljebb egy Aperolra vagy fagyira ugrok be, de bízom benne, hogy igyekezni fognak, hogy minőségben feljebb lépjenek, és az olyan egyszerű, de nagyszerű olasz ételeket, mint a pizza, élvezhető formában tálalják.
