A Márton-napi liba eredetét illetően több történet is létezik, de az kétségtelen, hogy nagy múltra tekint vissza.
Az ókori rómaiak és az avis Martis, azaz Mars isten madara
Az ókorban november 11. a téli évnegyed kezdőnapja volt, amit lakomával és mulatozással ünnepeltek, az újborból és termésből. Ilyenkor a hadisten, Mars szent madara, a lúd is terítékre került. Egyesek szerint ebből lett a Márton madara kifejezés, amit később a kereszténység is átvett.
Szent Márton és a libaól
A Márton-nap másik eredettörténete Szent Márton, a római császárt szolgáló katona nevéhez kötődik. Nagy eséllyel Savaria városában született, ami a mai Szombathely, így magyar kötődése is van. A legenda szerint egy hideg estén odaadta köpönyegének felét egy koldusnak, ezt követően pedig megjelent Jézus álmában, aminek következtében otthagyta a hadsereget és Isten szolgájává vált. Megkeresztelkedett, egymást követték a jó cselekedetei, amiknek híre ment, azért püspökké akarták szentelni. Alázatosságában a libaólba bújt a követek elől, azonban az állatok gágogásukkal elárulták a rejtőzködő Szent Márton. A história szerint, miután megtalálták és püspökké avatták, a tiszteletére lakomát csaptak az árulkodó libákból.
A pogány kultúrában is jelentős a Márton-napi liba
A vallástól függetlenül is jelentős ez a novemberi időpont, mivel ilyenkor fejezték be a gazdasági munkákat. Véget ért az aratás és a szüret, a föld téli pihenőjére tért. A dolgozók ekkor kapták meg bérüket, ami akár libát is tartalmazott. Az adventi böjtöt megelőzően ez az utolsó ünnepnap, így el is készítették a kapott vagy vásárolt libákat, aminek kíséretében természetesen az újbort is megkóstolták.
Márton-napi szokások
Több népi hiedelem is kapcsolódik e jeles naphoz. „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik” – szól a legismertebb mondás, vagyis aki a bőséges Márton-napi vacsora bőséges évet hoz maga után. Ilyenkor szokás koccintani „Márton poharával” is, amibe újbor kerül – minél többet iszunk belőle, annál erősebbek és egészségesebbek leszünk az új évben. Sőt, aki berúg tőle, az vidám évre számíthat! :D
Szokás lámpás felvonulást is tartani, ahol fáklyákkal vagy lampionokkal teremtik meg a jó cselekedetet szimbolizáló fényt – ez főként német nyelvterületen jellemző. De különböző népszokások terjedtek el más országokban is: Belgium egy részén Mikulás helyett Szent Márton hozza az ajándékot, és Máltán is ő lepi meg finomságokkal a gyerekeket.
A sült liba mellcsontját időjóslásra használták: ha a csont barna és rövid, sáros télre lehet számítani, de ha hosszú és fehér, akkor havasra. A november 11-ei időjárásból is lehet következtetni: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”.
