A Manfréd Pékség felé sétálva végiggondoltam, mennyi jó helyen jártam mostanában a 9. kerületben. A lista eleve hosszú volt – és a Tompa utcai egység meglátogatása után még eggyel bővült.
A magányos reggeli helyett ismét a helyi erőket, 9. kerületi lokálpatriótákat hívtam segítségül, Beus kolléganőm és Pötyike személyében. A Manfréd ugyanis – sok pékséggel ellentétben – kutyabarát hely.
Vietnámi étteremből nógrádi pékség
A pékáruk pásztói lisztből készülnek, a tejtermékek pedig egy szentei családi gazdaságból érkeznek. A tulajdonosok, Molnár Alexandra és Nagy Szabolcs személyes kötődés miatt választották az észak-magyarországi megye gyártmányait.
Szandinak régi álma volt a péklét, és multis pályafutását feladva vágott bele férjével a korábban vietnámi étteremként működő hely átalakításába. Az egy percig sem volt kérdés, hogy minőségi, háztáji alapanyagokkal fognak dolgozni, és egy olyan pékséget alakítanak ki, ahol ők is szívesen törzsvendéggé válnának.
Ilyen a pásztói pékáru: a legfinomabb hummuszos szendvics!
A hétköznapokban tudatosan nem eszem sok pékárut, DE természetesen, ha kézműves pékségben járok, akkor mindent végigkóstolok. Általában a legjobbat hagyom a végére, de most nem tudok tovább várni, hogy elkezdjek ódákat zengeni életem legfinomabb pékséges hummuszos szendvicséről.
Az egész lelkét a kovászos kenyér adja. A legtöbb pékségben ritka a kenyérből készülő szendvics, de csak azért, mert nincs ilyen jó kenyerük, mint a Manfréd kínálatában. Hihetetlenül puha, levegős, mégis van benne anyag, ami a szuperroppanós héjban összpontosul. Szinte a tányérra „tapadt”, annyira friss volt!
A zöldség- vagy egyéb krémes szendvicsek hátránya szokott lenni, hogy a kenőkés nagyon vékonyan fog, de nem a Manfréd kése! A salátával, mikrozöldekkel és csírákkal megpakolt szendvicsben annyi hummusz volt, amennyit otthon tennék rá – vagy még egy kicsit több is! Az ízesítés tekintetében egy naturalistát ismerhettem meg: kicsit sós, kicsit citrusos, alig fokhagymás. Munka előtti reggelinél ez kifejezetten erény! 8.00-kor már csak egyetlen darab volt belőle a pultban, úgyhogy versenyre fel!
Pékáruk 3-2-1
Mint tudjuk, sósra édes, édesre sós… Szóval a szendvics után jöhet a péksüti! Egy briós és egy tej- és tojásmentes, kelt tésztás kakaós csiga is a tányérunkra ugrott. De nem sokáig maradtak ott, mert az első szofisztikált falat után szinte egyben benyomtuk őket. A tészta puhasága egy dolog, egy jó kelt tésztás péksütinél alap. Az édességet viszont nem könnyű eltalálni, de a Manfréd pékeinek sikerült.
A briós külsejétől nem szökött az egekbe a vércukrunk, a belseje pedig szinte semleges ízvilágot hozott, így maximálisan a príma állagra tudtunk koncentrálni. A kakaós csiga kakaóssága győzedelmeskedett az édesség felett, és az, hogy mentes, fel se tűnt.
Akkor jöhet a sós? Cheddaros-jalapeñós croissant? Szerintem nagyon kevés ember van a világon, aki ezt az ajánlatot visszautasítaná, és helyesen is teszik. A tészta minőségét nem magasztalom tovább – vajas, omlós, friss, egyszóval hibátlan, és pont. A tartalma teszi igazán izgalmassá: a jalapeño tényleg erős, a sajt pedig egy tényleg ízes cheddar, nem egy narancssárga trappista. Ezt Pötyike is alátámasztja, ugyanis az egyik kifolyt roppanós sajtfalatot ő nyerte meg. (Többet sajnos nem volt szívünk adni neki, túl finom volt, és féltünk, hogy egy kis paprika is a szájába kerül.)
Mozzarellás-paradicsomos szendvics
A kifliben tálalt „kamu caprese” szendvicset már nem bírtuk helyben megenni, úgyhogy Timi kolléganőnkre hárult a feladat az irodában, hogy elfogyassza.
Az ő szavaival élve „megkínálhatták volna egy kis vörös pesztóval”, de a friss kifli, a nagy szelet sajtok és a paradicsom némileg feledtették a részleges íztelenséget.
A Manfréd mindenkié
A reggeli nyüzsgés nem volt se sok, se kevés: ahogy egy menő belvárosi pékséghez illik. Aki akart, nyugodtan le tudott ülni kávézni és reggelizni, de a munka előtt beugró irodisták és előadásra igyekvő diákok is megtalálják a számításaikat. Nem beszélve a kutyasétáltató környékbeliekről, mint reggelipartnerem: home office előtt ugorjatok be a saját Pötyikétekkel, és reggelizzetek úgy, mint egy király!
Cím: 1094 Budapest, Tompa utca 21.
