A lecsót valódi magyar ételnek tartjuk, csak kevesen gondolunk bele abba, hogy tulajdonképpen mind a paprika, mind a paradicsom amerikai növény, így a magyar étkezésnek egészen sokáig egyáltalán nem lehetett része a lecsó. A lecsóval eredetileg az országot meghódító törökök ismertettek meg minket. Bármilyen finom is amúgy ez a zöldséges ragu – ami egyébként nagyon sok országban létezik valamilyen formában –, és bárhogy igyekeztek is a törökök, az étel mégsem honosodott meg nálunk. Egy időre a törökkel együtt eltűnt, és csak a 19. században jelent meg újra. Ennek oka pedig az volt, hogy Magyarországon nem terjedt el sem a paprika, sem paradicsom termesztése, illetve az ehhez szükséges tudás. Ezzel csak később, a bolgár kertészek ismertették meg a magyar termelőket.
Az első lecsó nem is lecsó volt
Akármilyen furcsa, az első lecsórecept csak 1902-ben jelent meg, és az sem lecsó, hanem rác omácska néven (az omácska mártást jelent). Lecsó néven pedig csak 1931-ben találkoztunk vele – ami azt jelenti, hogy bizony ez az ősmagyar ételünk még a századik születésnapján is alig van túl! Hiszen a lecsó szót 1914-ben jegyezték le először a nógrádi Diósjenő községben, az ott élők valószínűleg egy szlovák szót magyarosítottak. A szlovák všeličo azt jelenti, hogy „vegyes mindenféle”. Más elmélet szerint azonban a lecsó egy hangutánzó szó, és a locsog (lecseg) igére utal.
Megmutattuk Európának a lecsót
Na de ha nem is magyar találmány, akkor miért ismeri mégis magyar ételként a világ – vagy legalábbis annak egy része? Erre is van válasz, ugyanis a Magyar Conserv Gyár az 1920-as években, tehát pontosan száz évvel ezelőtt a lecsókonzervvel debütált az európai piacon. A paprika-paradicsom egyveleg lecsó néven igen hamar meghódította a nyugat-európai országokat is. Főleg az osztrákok csaptak le rá, így náluk is megszületett a letscho szó. Rengeteg lecsókonzervvel láttuk el Európát, és a konzervvel együtt az amúgy nógrádi eredetű lecsó szavunkat is megismerték. Mivel a konzervek Magyarországról származtak, így sokan úgy gondolták, maga a lecsó is magyar étel.
Mi volt az eredeti recept?
Mint az tudvalevő, a lecsónak nincs konkrét receptje, mindenki a saját elkészítési módjára esküszik, de azért van némi egységes vélemény azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kell lennie a jó lecsónak. Eszerint az általánosan elfogadott hozzáállás az, hogy egy rész vöröshagyma, két rész paradicsom és négy rész sárga húsú paprika szükséges hozzá. Tökéletes receptünk nekünk is van, ez az! Az idők során azonban kikísérletezte minden család a saját lecsóját, amire esküszik, és jót vitatkozik rajta másokkal. Például, hogy szalonnán készül-e a lecsó, vagy kell-e bele kolbász? A tojás kérdésén pedig több baráti összeveszés is történt már, sokak szerint ugyanis a tojásos lecsó nem is lecsó, sőt nem is étel.
Káposztás lecsó? Igen!
A tojásos lecsó tagadóinak biztosan tetszeni fog a káposztás lecsó fogalma, amit éppen a napokban volt lehetőségem megkóstolni, mégpedig Budapesten, a Babka Deliben, ahol Kormos József a szabolcsi káposztás lecsó receptjét készítette el. A receptet a szabolcsi tanyavilágból hozta magával. Esküszöm, soha életemben nem hallottam még róla, hogy valaki káposztával készítse a lecsót, pedig én elég tágan értelmezem a műfajt, szeretem, sőt igénylem a lecsóban a szalonnát, de nem vetem meg a kolbászt, a virslit, a tojást, sőt a cukkinit és a gombát sem. Egyedül a rizzsel nem tudok mit kezdeni. A káposztás lecsóról viszont még soha életemben nem is hallottam.
Ez biztos olyan lesz, mint egy paradicsomos káposzta – gondoltam, de nagyot tévedtem. Kifejezetten lecsóíze volt, sok leve, viszont a paprika egy részét káposztával helyettesítették, ami tulajdonképpen, ha belegondolok, nem is rossz ötlet, hiszen állagra hasonló a kettő. Nyár végén pedig már kevesebb a paprika, a káposzta viszont könnyen elérhető. Tejföl is került bele, igazán egzotikus volt, nagyon ajánlom mindenkinek!
Már ebből az összefoglalóból is látszik, hogy a lecsónak nagyon sokféle formája létezik még Magyarországon belül is, nem beszélve a világ egészéről. Tekintsük is át most a világ népeinek többi lecsóját is! A felsorolás is bőven bizonyítja, hogy a lecsó bizony nem magyar találmány.
Ratatouille
Azaz francia lecsó. Ez egy viszonylag ismert lecsóféle. A franciák nem tesznek szalonnát a lecsóba, hanem olívaolajon pirítják le a paprikát és paradicsomot, de ebbe a lecsóba még cukkini vagy akár padlizsán is kerül. Főleg Dél-Franciaországban, Provence-ban népszerű. A Street Kitchen oldalán is találsz hozzá egy szuper receptet.
Shakshuka
Azaz izraeli vagy közel-keleti lecsó. A közel-keleti konyha divatja lassan leszorítja a mi lecsónkat a dobogóról, valószínűleg ma már sokkal több európai ismeri a shakshuka, mint a lecsó szót. Ezért persze nem kárhoztathatjuk őket – az izraeliek lecsója krémes, hiszen piros húsú paprikai is kerül bele, amit teljesen szétfőznek. A fűszerezés is pikánsabb, mint a miénk, kerül bele kömény vagy római kömény, a tetején pedig elengedhetetlen a tojás – amit nem sütnek bele, csak rá. Tipikus reggeli étel, pitával isteni. Itt van egy szuper recept is hozzá.
Gyuvecs
A lecsó horvát és szerb változata, amibe rizs és sertéshús is kerül. További jellegzetessége még, hogy sütőben készül, a rizs és a hús tulajdonképpen a paprika és paradicsom levében fő puhára. A tetejére jó sok tejföl is kerül.
Menemen
Azaz török tojásos lecsó. Ez aztán tényleg nagyon hasonlít a mi tojásos lecsónkra, talán annyi a jellegzetessége, hogy többféle paprikából készül, tehát nem csak sárga húsú paprika kerül benne. Ehhez is van egy szuper receptünk! Mint láttátok, egyébként a tojás egyáltalán nem idegen a lecsó műfajától, több nép is alkalmazza, így abszolút van ennek is létjogosultsága.
