Koncz Péter és menyasszonya, Végh Barbara szuper példája annak, hogyan lehet a balatoni vendéglátást szívvel-lélekkel csinálni. Tavaly vették meg a 30 éve működő, meglehetősen retró jegyeket viselő Tölgyfa éttermet (hivatalos nevén étterem és pub), majd felújították, és csináltak belőle egy csodás helyet, ahol mindenki megtalálja a számítását, érkezzen haverokkal, biciklivel vagy nagy családdal. Peti és Barbi nem igazodnak trendekhez, nem idomulnak semmilyen stílusba, azt főzik, amit maguk is szeretnek.
Imádtam, hogy otthonosan ugrálnak stílusok között, és simán megfér egymás mellett a pub food, a magyaros kaja és a finomra hangolt bisztróétel is. És mindegyikben jók. Ráadásul nem ültek fel a mostanában divatos rövid étlapos vonatra sem: a Tölgyfa étlapján legalább 30-féle étel szerepel, ezenkívül minden hétvégén van még egy pár napi ajánlat is, mégis minden friss.
Fiatalság, Balaton
Mindketten nagyon fiatalok még, azt mondják, pár hónapig nekik is voltak kétségeik, hogy vajon belevágjanak-e egy saját étterembe, de végül beleszerettek a helyszínbe és az épületbe is, ami pont kiadó volt. Péter szakmája szerint szakács, de sokáig ápolóként dolgozott egy kórházban Angliában, Barbi pedig Írországban húzott le több évet a vendéglátásban. Mégsem külföldön, hanem Siófokon ismerkedtek meg egy étteremben, ahol együtt dolgoztak.
Péter utána a Kistücsökben gyűjtött tapasztalatot mint felszolgáló, ami nagy hatással volt rá. És a Kistücsök regionális, szezonálisalapanyag-központú szemléletet magukkal hozták a Tölgyfába is. „Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa számomra egy mentor, természetes, hogy nagy hatással volt rám, de mi azért más stílust képviselünk, egy jóval lazább vonalat hozunk. Ha körbenézel, látod, hogy itt minden a lazaságról szól, de az ételek minőségében és a felszolgálásban nem kötünk kompromisszumot. Nálunk a személyzet is mindent tud az alapanyagokról, ételekről és a borokról, amikből csak balatonit forgalmazunk” – magyarázza Péter.
Egy éve nyitottak
Éppen egy éve nyitottak, mint mondják, a tavalyi egy igazi tanulóév volt, idén némileg tapasztaltabban nyitottak újra. De most sem a gazdasági szempontok a legfontosabbak, hanem hogy minél jobb ételt adjanak a vendégeknek. „Nagyon szeretünk étterembe járni, minden új helyet kipróbálunk, de nagyon sokszor érezzük, hogy hiányzik valami. Sokszor pont azt a kis pluszt nem teszik bele, amitől igazán jó lehetne a hely. Mi ezt a kis plusz csavart szerettük volna megmutatni, és mivel régóta a Balatonnál élünk, természetes volt, hogy itt próbáljuk meg” – meséli Barbi.
Egy szezon alatt háromszor is váltanak étlapot, attól függően, hogy mit tudnak frissen beszerezni. Nagyon sok helyi termelővel állnak kapcsolatban, amit lehet, a közelből hozatnak. Az étlapkészítés a szakácsokkal együtt folyik, de alapvetően a legtöbb ételt ők találják ki, miközben ötször széttépik és tízszer összevesznek, tudtam meg Barbitól.
Bud Spencer paradicsomos babja
„Mindig az ételeken jár az agyunk. Télen zárva vagyunk, otthon ülünk, nézzük a főzőműsorokat, videókat, és onnan jön egy csomó ötlet az étlapra. Nálunk minden ételnek külön története van. Imádjuk például a Bud Spencer-filmeket, zseniális hangulata van, ahogy eszi a serpenyőből a paradicsomos babot, ezért kitaláltuk, hogy készítünk egy paradicsomos-babos, bélszínes tésztát, ami Bud Spencer spagettije néven fut. Persze itt is figyelünk a helyi alapanyagra, töreki babot használunk, amit egy közeli kistermelőtől veszünk, csakúgy, mint a tésztán lévő kézműves sajtot.”
Barbi találta ki azt is, amikor egyszer nagyon éhes volt, hogy a maradék lecsóhoz sütött magának egy kis lazacot. Ezt mindenki furcsának gondolta elsőre, neki viszont annyira ízlett, hogy eldöntötték, felteszik étlapra. Jól tették, mert népszerű is lett. Az egyik legkelendőbb továbbgondolt ételük a Tölgyfa lecsó, ami hagyományos, magyaros ízesítésű, de azért tettek bele egy kis cukkinit és kapribogyót is.
Azt is fontosnak tartják azonban, hogy ha egy hagyományos recept jól működik, akkor azon ne változtassanak. Vannak az étlapon házias, magyaros ételek, mint cigánypecsenye, brassói vagy marhapörkölt tarhonyával – ezeket úgy készítik el, ahogy azt a klasszikus ételeket kedvelők szeretik. De ezeket is csak a legjobb alapanyagokból, hiszen, mint mondják, nekik evidens, hogy csak azt árulják, amit ők is megennének.
Az éttermi koncepciót nagyon jól kitalálták: középen van a konyha, és innen két irányba viszik ki az ételt. Aki lazább atmoszférára vágyik, vagy esetleg éppen meccset nézne a vacsorához, az ülhet a pub részbe. Aki viszont családdal érkezik, nyugalmasabb környezetre és szellősebb asztalokra vágyik, az az étteremben terített asztalnál ehet. Nekem nagyon tetszett, hogy mindig a hangulatához igazíthatja az ember az étkezést.
És akkor nézzük, hogy miket kóstoltam az étlapról! Elsőnek egy klasszikust, az egyik legnépszerűbb ételt fogyasztottam, a Marha-Jó húslevest daragaluskával. Szupergazdag házi leves rengeteg hússal, zöldséggel és a tetején zsenge zöldborsóval, ami nagyon megdobja.
Bözsi mama savanyúja
Az előételek közül a keszthelyi tokhalat választottam (1990 Ft), és mostantól kezdve mindenki másnak is ezt ajánlom. Az idei nyár egyik legjobb élménye volt! Füstölt keszthelyi tokhal, olajosan készítve, olívás ciabattán, házi savanyúsággal, amit Barbi nagymamája rak el, és Bözsi mama savanyúja néven fut.
Érkezett utána fish and chips (halas napot tartottam), ami nyilván nem ismeretlen étel senkinek, de azt azért még nem szoktam meg, hogy egy zamárdi vendéglőben is szerepel az étlapon, és ilyen jó minőségben teszik elém (2990 Ft). Panko morzsában sült tőkehalfilé, zöld fűszeres „szmötyivel”, ami nem az én szlengem, hanem ez volt a munkacíme, és Péteréknek annyira megtetszett a szó, hogy az étlapon is így maradt.
Az ebédemet egy fél grillcsirkével zártam: szárnyaskedvelőknek és éhes vendégeknek kifejezetten ajánlom, mivel nagyon kiadós volt. Szuperül feldobta a hozzá kínált házi szósz és a karamellizált cukkini, szerintem árban is nagyon rendben van, 2990 Ft.
Ezt is gyönyörűen tálalják, mint mindent. A tányérokat is maguk választják, az egész hely végtelenül kedves és vidám. A pub részt természetesen sportereklyék, zászlók és képek, az éttermi részt pedig régi hanglemezek díszítik. A dekorációt is ők találják ki, az asztaldíszeket Barbi anyukája készíti, Barbinak pedig egy csodás kertje is van, amit rendszeresen ápol.
Minden kifogástalanul finom volt, az adagok pedig bőségesek, egyszóval klasszikus vendéglátást kaptok a Tölgyfában, ahol mindenki megtalálja a neki való ételt – még a vegák is. Teljesen le voltam nyűgözve, nagy öröm, amikor felfedezek egy igazán jó helyet, ami szívből jön, szaktudással pársul, de nincs olyan szinten túlgondolva, hogy az ember feszengeni kezdene. A Tölgyfa tényleg a lazaságról szól, és remekül illik a balatoni nyaraláshoz, mégis jól fogja magát érezni az is, aki a kicsit klasszikusabb környezetet kedveli.
Tölgyfa Étterem és Pub, 8621 Zamárdi, Zöldfa utca 3.
