A most megszokott karácsonyi ételek évszázadokig nem is kerülhettek volna a karácsonyi asztalra, hiszen az ünnepi ételek régen egészen máshogy néztek ki. Szenteste, december 24-én ugyanis a hagyományok szerint szigorú böjtöt tartottak, húsételt nem fogyasztottak. Természetesen most is sok családban tartják még az ünnepi böjtöt, de azért egy jó ideje előtérbe kerültek már a látványos, laktató sült húsok – főleg angol és amerikai hatásra. Gondoljunk csak a sült pulykára!
Hús helyett bableves
A böjt miatt terjedtek el hagyományosan a halas ételek, főleg a halászlé – ezek sem kerültek azonban minden családban az asztalra. Jóval elterjedtebb volt a hüvelyes ételek fogyasztása, mint például a habart bablevesé, ami kifejezetten karácsonyi ételnek számított csakúgy, mint a sült tök. Utóbbi szinte minden család asztalán szerepet kapott, fontos volt ugyanis valami édeset enni szenteste, hogy a következő évet megédesítse. Azt hiszem, ma már kevés családnál szerepel a sütőtök ünnepi fogásként.
Persze van néhány alapanyag, ami mindig is a karácsonyhoz kötődött, és azóta is hagyomány maradt, ilyen például a dió és a mák. A népi hiedelem szerint ugyanis a dió elűzi a rossz szellemeket és a rontást, a mák pedig sok pénzt és bőséget hoz a házhoz. A babona szerint a szenteste fogyasztott mák boldogságot hoz, a lányoknak pedig gyors férjhezmenetelt biztosít. Persze ne higgyétek, hogy ezt mindig bejglibe töltötték! Gyakran csak diós és mákos tésztaként (diós csík vagy mákos guba formájában) került az asztalra a bableves után.
Ünnepi ételek régen: az alma is fontos szerepet kapott
Végleg kiment a divatból, de régen előszeretettel fogyasztottak nyers fokhagymát is karácsonykor, mert úgy tartották, ez majd elűzi a szellemeket a háztól és egészséget hoz. Szintén mára kihalt, de nagyon szép szokás volt egykor, hogy egy almát annyifelé vágtak, ahányan ültek az asztalnál, és a vacsora végén együtt elfogyasztották. Az alma mindig a szépséget és a bölcsességet szimbolizálta az ünnepi asztalnál.
Karácsony első (azaz nagykarácsony) napján persze már jöhetett a hús, hiszen sok szegényebb családban erre az időszakra időzítették a disznóvágást, hogy az ünnepekkor friss hús kerülhessen az asztalra. Karácsonykor, a hideg beálltával aztán elkészültek az első kocsonyák is. Erre talán sokan még ma is emlékeznek nagyszüleink idejéből, de néhány családnál ez még ma is szokás. Szintén nem véletlenül kerültek illatos keleti fűszerek a karácsonyi süteményekbe, hiszen a szerecsendió, a gyömbér és a fahéj mind messziről érkező, drága fűszerek, amelyeket sok család csak ilyenkor tudott beszerezni. A karácsonyi sütemények jellemzően sokáig elálló, nem krémes desszertek, hiszen ezeket előre el lehetett készíteni.
Mint látjátok, a karácsonyi vacsora a régebbi időkben sokkal inkább szólt a hiedelmekről, mint a nagy lakomákról. Minden apró részletnek fontos szerepe volt – még annak is, hogy milyen terítő kerüljön az ünnepi asztalra. Ezt a terítőt aztán nem használták újra, hanem következő évben vetőabrosz vagy sütőabrosz lett belőle, hogy biztosítsa a család számára a bőséges élelmet. Karácsony este sok családban szokás volt, hogy eggyel több terítéket tettek az asztalra, amelyet Jézusnak és a betérő vándoroknak ajánlottak.
