A másik bolt varázsa nem csak a választékban rejlik, bár kétségkívül hozzátesz a Wekerle mesebeli, kisvárosi sármja, de azért a lényeg maga a tulajdonos és a csapat. Elég csak ücsörögni egy kicsit a bolt előtti széken, hogy kiderüljön, Fábi tényleg mindenkit névről ismer, és mindenkiről pontosan tudja, hogy mit szeretne venni.
Mi az a másik bolt?
A másik bolt egy kis bisztróba oltott csemegebolt, amire jellemző, hogy a pékárura a kezdetektől hatalmas hangsúlyt fektetnek. Fábiánnak azonban régi nagy álma, hogy egyszer saját péksége és kenyere legyen, és ez hosszú tervezés után nemrég végre meg is valósulhatott.
„Pár éve bejött hozzám egy vevő a boltba, hogy mondjam meg neki, szerintem melyik a legjobb a kenyér a városban. Több pékséggel állunk kapcsolatban, sok helyről szállítunk be pékárut, éppen azért, hogy mindenből a legjobbat adjuk. Kezébe nyomtam egy kenyeret, hogy szerintem jelenleg ez a legjobb. Kifizette, majd másnap visszajött. Valóban jó volt a kenyér, de én tudok mutatni ennél jobbat – monda, és kérdezte, érdekel-e. Mondtam, persze hogy érdekel. Másnap visszatért egy kenyérrel. Megkóstoltam, és tényleg fantasztikus volt, kérdeztem, hol vette. Mondta, hogy venni nem lehet, de szívesen összehoz a készítővel. Így került az életembe Irén, aki szerinem tényleg a legjobb kenyeret süti a városban” – meséli Fábián.
Irén kezében minden kovásszá válik
Gyurkó Irén otthon kezdett el kovászolni és kenyeret sütni, már jóval 50 éves kora felett. Először Szabadfi Szabolcsnál végzett el néhány workshopot, és a mai napig az ő kenyerét tartja etalonnak. Eleinte megijedt, hogy „a fasorban sincs Szabihoz képest”, de ma már ő is büszke tudására és kenyereire. Amikor Fábián megkóstolta Irén kenyerét, azonnal elhatározta, hogy alapít vele egy pékséget. Szinte ajándéknak érezte, hogy ölébe pottyan egy pék, miközben az egész országban pékhiány van. Szerencsére a szándék közös volt, és bár Irén sosem akart egy nagy üzemben dolgozni, Fábiánnal meg tudták oldani, hogy valóban kézműves módon történjen a kenyérsütés.
Volt egy üresen álló, régi tésztaműhely A másik bolt közelében, így ott el is kezdtek együtt dolgozni Irénnel. Akinél alapszabály, hogy mindig saját kovásszal süt, sőt a kovász állandó tartozéka. Este sem hagyja magára, viszi magával haza, hogy biztosan megfelelő helyen legyen. A vevők azonnal imádták Irén kenyerét, ami nem csoda: egy egészen egyedi, saját technikát dolgozott ki, aminek a titka abban rejlik, hogy kevesebb kovászt használ, így kenyere egyáltalán nem savanyú, belseje pedig légiesen könnyű.
Mint mondja, az emberek megszokták, hogy a kovászos kenyér savanyú, pedig ez korántsem alapszabály. Minden titkát persze nem fecsegi ki, de nagyon fontos megtalálni a megfelelő lisztet, ami kevesebb kovásszal is működik. Irén kenyere tényleg fantasztikus, könnyű, a héja ropog, ugyanakkor tökéletesen szeletelhető. Mivel ők egy „másik pékség”, ezért mindent máshogy csinálnak – mondja Irén nevetve.
Egyetlen probléma már csak az volt, hogy egymaga nem elég a sütésre – A másik boltban éppen ezért eddig csak pénteken és szombaton volt saját kenyér. Most azonban megérkezett Irén mellé Farkas Sanyi, aki a Vakok Intézetében alapított péksuliban tanulta ki a szakmát, és Irén mellett most még tovább fejlődhet. Mindennap kovásszal dolgozik, valamint új technikákkal is ismerkedik.
Nagyon szeret kiflit és kakaós csigát is sütni – bár utóbbit nehéz megkóstolni, hiszen már előrendelésben elfogy az összes. Csakúgy, mint a sajtos pogácsa, amit Irén szintén kovásszal készít. A boltban ez is két perc alatt elfogyott, de mivel én nemcsak a boltig, hanem a pékműhelybe is bejutottam, eggyel közelebb voltam a tűzhelyhez – szó szerint, ugye.
Megérkezett Irén mellé Sanyi
Igaz, cserébe a kifliről le kellett mondanom, hiszen azt még csak akkor formázta Sanyi, aki kedvéért valamennyire átalakították a műhelyt is. Sötétebbre cserélték a munkalapot, hiszen Sanyi, aki gyengénlátó, jobban látja így a tésztát. Kapott egy speciális mérleget is, aminek nagy kijelzőjén ő is látja a számokat. De mint mesélte, egyik vak kollégájának, aki a Bake My Dayben dolgozik, nagyon nagy segítséget nyújt a beszélő mérleg.
Most már Irén is elégedett, mert végre talált egy jó lisztet, amiből tényleg olyan lesz a kenyér, ahogy ő szereti. „Olyan könnyű, hogy szinte elrepül” – fogalmaz. Bár a liszt minősége korántsem egyenletes, minden zsákban más lapul, ahogy a kovásznak is lelke van, és minden nap, időjárástól függően máshogy viselkedik. Türelemjáték és csupa meglepetés tehát, hogy éppen aznap mi fog történni.
Ketten most már nagyot alkotnak: napi 40 kiló lisztből sütnek kenyeret. Miközben egészen kétségtelen, hogy ők nemcsak egy másmilyen, hanem a szó legszorosabb értelmében kézműves pékség. És nemcsak kézműves, de talán a város legkisebb péksége is, hiszen mindent ők ketten csinálnak. A másik bolt vásárlói immár csütörtöktől vasárnapig Irén kenyerét és Sanyi kiflijét ehetik. A többi pedig még alakul.
A másik pékség a másik boltban: Wekerletelep, Kós Károly tér 13.
