Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a járvány kapcsán az éttermek, természetesen nemcsak itthon, hanem szerte a világon. És nem kell hosszan gondolkodni ahhoz, hogy megértsük, ennek nem csak a hasunk látja kárát. Rengeteg ember dolgozik a vendéglátásban, akik közül nagyon sokan maradtak most munka nélkül, hiszen egyik napról a másikra zárt be a megélhetésüket biztosító étterem. Munka nélkül maradtak a beszállítók és a termelők is, melyek közül sokan egészen kicsi családi vállalkozások.
Együtt maradnak a nehéz időkben is
Nem törvényszerű azonban, hogy így legyen, ezért is szeretnék egy nagyon pozitív történetet megosztani veletek, mégpedig a Rosenstein családét. A Rosenstein közel 25 éve működik családi étteremként, az alapító Rosenstein Tibor mellett dolgozik fia, Rosenstein Róbert is, ketten vezetik az éttermet és a konyhát. Mint Róbert elmondta, a zárva tartás első napján leültek az édesapjával, Tiborral, és megbeszélték, hogy ők nem bocsátanak el senkit. Minden munkavállalót megtartanak, senkinek nem engedik el a kezét ebben a nehéz helyzetben. Jelenleg 25 alkalmazott dolgozik az éttermükben, és ahogy Robi fogalmaz, az elmúlt években is az ő segítségükkel tudtak eredményesen működni, így természetes, hogy nem küldik el őket a bajban sem.
Az első hónapban mindenki megkapja a teljes fizetését, utána pedig egy némileg csökkentett havi bért vehetnek kézhez. Akkor sem hagyják fizetés nélkül az alkalmazottakat, ha esetleg teljes bezárásra kényszerülnek. „Nagyon sok a nálunk dolgozók között is a családos, van, akinek éppen most fog gyermeke születni, sokan fizetnek hitelt, nem engedhetjük el a kezüket” – fogalmazott Rosenstein Róbert. (Természetesen pozitív példa a vendéglátásban szerencsére több is van, mi most Rosenstein Róberttel tudtunk részletesen beszélni erről.)
Hatalmas pofon
Addig is, amíg újranyithatnak, az étterem átállt a kiszállítása, ami egy teljesen új helyzet mindannyiuknak. Ebben a rendszerben egyelőre minden alkalmazottnak sikerült munkát találni, és mindenki nagyon lelkesen dolgozik. Mint Robi elmondta, őt nem érte egészen váratlanul a bezárás híre. Van egy gyerekkori olasz vendéglátós barátja, aki már március elején figyelmeztette, hogy készüljön fel a legrosszabbra. Ettől függetlenül Robi szerint erre nem lehet felkészülni. „Ez hatalmas pofon egy családi vállalkozás számára, főleg nekünk, akik folyamatosan fejlődni próbáltunk és egyre nagyobb ismertséget és eredményeket értünk el. Nagyon nehéz ezt most megemészteni. De én azt gondolom, folyamatosan menni kell előre, és csak előrenézünk most is.”
Robi számára mindig elsődleges szempont volt, hogy a magyar vendégkörre építsenek. Sok étterem csak a turistákra alapoz, de ez tőle mindig távol állt. Az elmúlt években tudatosan részesítette előnyben a magyar vendégek foglalását. Például hétvégén direkt kevesebb turistát engedtek be, és meghagyták a helyet a törzsközönség számára. Most ez a hozzáállás meg is hálálja magát, hiszen nagyon sokan élnek a házhoz szállítás lehetőségével.
A túlélés a cél
„Még soha nem próbálkoztunk kiszállítással, bár mindig játszottam a gondolattal, így ezt most egyféle tanulásnak fogom fel.” A kiszállítás mellett húsvéti menüt és széder esti ételeket is bevállaltak – ilyet sem csináltak még, ez is egy teljesen új tapasztalat. A munkába Robi felesége, Rosenstein Tímea is beszállt, akit sokan ismerhettek már csodálatos pitéiről. A menübe most is ő süti a pitéket, flódnit és egyéb süteményeket – pedig ő sincs éppen könnyű helyzetben, hiszen 4 kisgyerekkel maradt otthon az intézmények bezárása után. A rendelhető ételekről és a napi menüről egyébként a Facebookról tudtok tájékozódni. Az állandó étlap mellett mindig találtok napi ajánlatot is.
„Én sem gondoltam, hogy a kiszállítás ennyire be fog indulni, rengeteg címünk van naponta, és mindenhova több adag ételt szállítunk” – mesélte Robi, hangsúlyozva, hogy ettől függetlenül egy étterem pusztán kiszállításból nem tud megélni. Most a túlélés a cél. De egy olyan embernek, aki egész életét egy étteremben töltötte és mindig a vendégekért élt, nagyon nehéz időszak ez a mostani. „Nagyjából este hat körül szoktuk befejezi a munkát. Amikor mindenki elmegy, és látom az üres étteremben a felrakott székeket, mindig összeszorul a szívem. De próbálom ebben a helyzetben is megtalálni a jót, biztosan ennek az időszaknak is lesz valami haszna. Addig is menni kell előre.”
