A Hapibagi mellett elsőre elsétáltam, amikor a 2. kerületi Fő utcán egy másik egység felé igyekeztem. Aztán megszólalt a fejemben az SK-detektor, hogy érdemes visszalépnem kettőt, és átfutni az üvegre kiragasztott menüt – ami egyből meggyőzött.
Családi vállalkozás
Meglepetésemre a Hapibagiban egy ismerős arc fogadott az Em oi pho-ból, akitől megtudtam, hogy a Rottenbiller utcai üzletet a bátyja nyitotta, ő csak besegített, de a kezdetektől egy saját helyről álmodozott. 2024 novemberében öltött fizikai formát a hosszas tervezés, ami a Hapibagi, azaz happy bag = boldog táska nevet kapta. A táska alatt ne a színházi retikülre gondoljatok, inkább egy elviteles papírzacskóra (amit a logójukban is látni) – de nem csak elvitelre dolgoznak!
Minden helyben készül
Az étlap egyes elemei ismerősek voltak az Em oi-ból, de feltűnt, hogy desszertfronton sokkal színesebb a kínálat. Kiderült, hogy ezek mindegyike helyben készül, ahogy az összes többi ételt is frissen a kis konyhában rakják össze, semmit sem szállítanak ide-oda a 7. kerületből.
A receptek sajátok, de persze családon belül megosztják, hogy készülnek a jól bevált fogások, úgyhogy ízekben van átfedés a pesti és a budai egység között, holott két teljesen különálló helyről beszélünk.
Levesből sosem elég
Míg a legtöbb ázsiai levesezőben többféle méret közül választhatunk, a Hapibagi nem bonyolítja túl. Ahogy minden hétköznapi étteremben, itt is egy méretben kérhetőek az adagok, amikkel tökéletesen jól lehet lakni. A többi vietnámi hellyel ellentétben itt a pho előtt vagy után még lecsúszhat egy tavaszi vagy nyári tekercs, és akkor sem érezzük úgy, hogy mozdulni se bírunk.
Bun Cha, a Hapibagi legízesebb kajája
Az Em oi-ban nagy kedvencem volt a hideg csirkés leves, ami a Hapibagi étlapján vietnámi tésztasaláta, azaz Bun Cha néven fut. Hogy inkább leves vagy saláta, az őszintén hidegen hagy, ahogy az is, hogy hideg vagy meleg a lé. Ez az örök favoritom, annyira lenyűgözően komplex ízei vannak. Egy pillanatig mindig túl sósnak érzem, de aztán mégis jólesik ez az ízbomba, ami nemcsak a sóval, hanem kicsit fanyar, pikáns és édeskés aromával robban.
A tálalás, mondhatni, DIY: kapunk egy tálka markáns ízű levet választható hússal vagy tofuval, mellé pedig natúr rizstésztát és zöldségeket, illetve egy kis mogyorót. Mindenki ízlés szerint tudja mixelni a dolgokat – én azt javaslom, két részletben pakoljátok össze, mert egyébként alig fér a tányérba. Megtudtam, hogy Vietnámban klasszikusan sertéshússal népszerű, de bevallom, az én kedvencem továbbra is a pirított csirkés verzió marad.
Klasszikus pho és pho extrákkal
Egy forró pho leves szinte minden őszi-téli napon ideális ebéd vagy vacsora. Az utánozhatatlan lé nem intenzív ízű, de mégis hordozza magában a fő jegyeket, amitől pho a pho.
Fokhagymát és lime-ot ízlés szerint tudunk hozzáadni, de psszt: a hely elsőrangú házi chilijével egészen extra ízeket lehet belőle előcsalogatni. Ha valami többre vágynátok, a többféle hússal, garnélával, tojással és gombával extrázott Bun Thang leves pedig rendkívül kiadós.
Páratlan csirke+rizs kombó
Hogy lesz egy olyan egyszerű kaja, mint a csirke+rizs extravagáns? Naná, hogy az egyedi fűszerezéstől! A Hapibagi főételei közül ez a legizgalmasabb: egy saját készítésű, titkos házi marinádban készülő, puha csirkecombfilét és egy adag tökéletesre párolt rizst takar – amire én mindig pakolok még egy kis chilit. Néhány zöldségnek köszönhetően a vitaminokból sincs hiány, de az biztos, hogy ízekből sem!
Desszertek, amik nem édesek
Az ázsiai konyha jellegzetesen nem édesíti túl a desszertjeit – leginkább semennyire. Ezért az autentikus desszertektől ne várjatok cukorsokkot, hiszen a legtöbbjük egyáltalán nem is tartalmaz semmiféle édesítőt. Vörösbabot vagy zöldborsót annál inkább, de a sokak által ismert duriánnal is dolgoznak. Ez a szuperbüdös gyümölcs sok országban tiltott, annyira maró a szaga – de a Hapibagi „pia tortája” nem sokkol senkit, aki nyitott a nem hétköznapi ízekre. Lisztből, vajból, mungóbabból és kókusztejből áll az alap, amibe zöldborsó és a hírhedt durián kerül.
A holdsüti egy picit száraz volt a mi ízlésünknek Nórival, de mindenképp megér egy kóstolást az egzotikumok kedvelőinek. Mondjuk a mogyoróvajas, szezámolajos, sertéshúsos, lótuszmagos, szezámmagos, diós, mandulás, narancshéjas, ragadós rizses verzió, amibe téli dinnye is kerül. Igen, ez mind!
A kedvenc desszertünk a legbizarrabb színű és állagú vietnámi párolt réteges torta lett. Ez a zöld süti tápiókából, rizslisztből, kókusztejből és mungóbabból áll, a hagyományos színezék helyett pedig a spenóttól lesz zöld. Ezt ízben egyáltalán nem érezni, a kókuszos krémmel pedig kifejezetten desszertélményt hoz fura színe és állaga ellenére.
Reggeltől estig
A klasszikus vietnámi Bánh Mi szendvics reggel munkába menet is felkapható, a Hapibagi ugyanis 8-kor nyit, és egészen este 10-ig meg sem állnak. A hússal és zöldségekkel, tojással töltött bagett egyébként a francia befolyásnak köszönhető, de mára az egyik legfelkapottabb street food az ázsiai országban. Árban nagyjából ugyanaz, mint egy kézműves pékség szendvicse, de sokkal érdekesebb, mint egy századik szalámis kiflivel kezdeni a napot. Nekem mondjuk egy kis majonéz elférne benne, de nem az íze, inkább az állaga miatt esne jól hozzá.
A Hapibagi egy ennivaló hely, minden tekintetben
A szívvel-lélekkel csinált helyek előnye és átka is ugyanaz: a tulajdonos nem szívesen adja ki a kezéből a részfolyamatokat sem. Így, ha többen vannak, akkor bizony némi várakozásra lehet készülni. Ez kikerülhető azzal, ha előtte időben odatelefonáltok, és rendeltek, akár helyben fogyasztásra, akár elvitelre kértek ételt. Ebédidőben jutányos árú menüvel is készülnek: ezt még nem teszteltem, mennyire pörgős – de ami késik, nem múlik!
A Hapibagi személyzete nem beszél magyarul, csak angolul, de az étlap angol-magyar, szóval nyelvtudás nélkül is el tudjátok activityzni, mit kértek. Összességében mégis annyira kedves és imádnivaló az egész hely és minden dolgozó, hogy a minimális kényelmetlenségek eltörpülnek. Nem beszélve arról, milyen minőségű ételek várnak, olyan ízekkel, amiket csak nagyon kevés vietnámi helyen tudnak prezentálni.
Cím: 1027 Budapest, Fő u. 51.
