A legegyszerűbb válasz az, hogy nézzenek rá a babájukra, és ismerjék fel az éhségjeleket. Érdemes tudni azt is, hogy az 1 éves kor alatti gyerkőc számára az anyatej és/vagy a tápszer nagyon fontos tápanyagforrás (az anyatejes táplálásnak természetesen nincs felső határa). Éppen ezért ne kiváltásként gondoljunk a finomságok kínálására, hanem mellétáplálásként. Egyfajta tapasztalatszerzés ez, amely mentén a baba plusz tápanyagokat is kap a növekedéséhez.
A baba éhségjelei
A legtöbb egészséges, időre született baba egyértelműen tudatja, ha éhes. Ezt anya észreveszi, reagál rá, és visszajelzést ad a babának (akármilyen pici is, érdemes mondogatni: „Korgott a pocid, éhes voltál. Most ettél egy fincsi banánt, látod, most jóllaktál!”).
Amikor elkezdjük a hozzátáplálást, nagyjából 3-4 hetente, egy új étkezésnél kínáljuk meg finomságokkal a babát.
Jó, ha a hozzátáplálás kb. 6 hós korban kezdődik, és ne aggódjunk, ha a kezdetekkor a fenti étkezések alkalmával a kicsi csak pár falatot eszik. Simán előfordulhat, önmagában ez nem probléma. Most tanulja meg, milyen enni, nyelni, rágni és a teste jelzéseire hallgatni. Utóbbit ne nyomjuk el szülőként!
Kell a napirend?
Nem órára etetünk, és nem is etetünk, inkább segítjük a babát az önálló evésben.
Persze egy napirend nagyon hasznos, ahol a baba 10-12 hós korára belenő abba, hogy van
- reggeli: „fényes a Napocska”, fincsi illatok vannak a konyhában;
- tízórai: friss gyümik és egy kis keksz a játszótér előtt;
- ebéd: a legjobb felfedezőterep, hiszen anya ad mindenféle ízű finomságot;
- uzsonna: frissen sült muffin egy kis eperrel, „nyamii”;
- vacsi: apa hazaér, a legmenőbb dolog vele enni fürdés után.
Éhségjel lehet, (persze életkortól függően), ha a baba
- nyalogatja a száját,
- nyújtogatja a nyelvét,
- mindent a szájába tesz (pl. a kezét), és ezt nyammogja/szopogatja,
- nyitogatja a száját,
- később már nyúl az ételért, mutogat a konyha felé stb.
Természetesen a fenti jelek nem csak éhségre utalhatnak! Korai és kései éhségjelek is vannak, utóbbi pl. a sírás – ezt ne várjuk meg a hozzátáplálás alatt sem, hiszen nagyban megnehezíti a szorongásmentes evést! Egyéni minden baba: egyikük inkább este szeret enni, másikuk reggel.
Mennyit egyen a baba?
Ez attól függ. Befolyásolja, hogy éppen milyen a kedve, hogy tetszik-e neki az étel, nem zökkenti-e ki valami stb. Igény szerint hagyjuk enni, amikor már a jóllakottság jeleit mutatja (kortól függően: elfordul, kitér, kikéredzkedik, eltolja a kanalat, eldobja a falatokat stb.), abba lehet hagyni az étkezést. Kérdezzük meg: „Jóllaktál, mit mond a pocakod?”
Gyakran mondják a szülők, hogy „rendes adag”, de ez becsapós. Az egészséges gyermek, ha éhes, és neki tetsző ételhez jut, éppen addig fog enni, amíg jól nem lakik. Közben kommunikáljunk vele, és ha nem kér többet, tartsuk tiszteletben. Előfordulhat, hogy nem ízlik neki az étel, ilyenkor legyen B opció (nem feltétlen főtt étel)! Ne büntessük semmiképp, ha nem akarja megenni az ételt, erőszakkal nem lehet megkedveltetni a kicsikkel (sem) semmit, maradandó traumát viszont okozhatunk.
Honnan tudni, jó-e az étrend?
Ne a krumplipüré grammjait nézzünk, hanem a gyerkőcöt:
- Jól néz ki?
- Jó a kedve?
- Nincs semmi tünete?
- Kaki, pisis pelus rendben?
- Mindenféle finomságot kínálunk neki, nem egyoldalú az étrendje?
- Hogyan néz ki a percentilis görbéje? Ezt segíthet ellenőrizni a gyermekorvos, használjuk a megfelelőt, rendszeresen (nem naponta!) mérve a kicsit. Segítségével látható a testi fejlődés. Ha a gyermek a megfelelő percentilis tartományban van, valószínűleg egészséges, és elég táplálékhoz jut – nem kell túlaggódni!
Túltáplálás, alultáplálás
Néha a babák többet esznek, mint amennyire szükségük van. Ez leginkább tápszeres táplálásnál látható. Ilyenkor a kicsinek fájhat a pocija, esetleg puffadhat, gyakrabban jön vissza a tápszer, hányás látható. Az elhízás veszélye sajnos így nagy. Kérjük a védőnő/gyermekorvos segítségét, ha erre gyanakszunk! Ne fogyókúráztassuk a babákat (pl. szénhidrátcsökkentett termékekkel – komoly kárt okozhat!), számtalan más megoldás létezik, hogy a gyermek szabályozza a jóllakottságot.
Ha a súly- vagy hossznövekedés (az utóbbi ritkább) nehezen történik, szintén kérjük a gyermekorvos segítségét. Ezt rengeteg dolog okozhatja (táplálási hiba is), a baba szervezete viszont általában jól reagál a tápanyagpótlásra.
Ne aggódjuk túl. Egyszerűen tegyük elé a finom ételt, ügyeljünk a jó evési pozícióra, és hagyjuk őt élvezni. Figyeljük a növekedését a fenti módszerek segítségével, és dőljünk hátra, élvezni a spagettiszószos pofi (és fal) látványát!
