Tel Aviv, te csodás
A kinti csípős szél ellenére, amint betettem a lábamat, elkapott a mediterrán életérzés. Mindenhol meleg színek, faburkolatok és természetesen a hely hangulatának megfelelő zene szól a háttérben. Ami szintén egyből szemet szúr, az a hatalmas fatüzelésű grill, aminek köszönhetően mennyei illatok töltik be az egész helyet. Innen már nagyjából biztos is voltam benne, hogy nagy baj nem érhet.
Amíg Ákost és Nórit vártam – merthogy erre a tesztre ők is velem tartottak –, kicsit félrevonultam, hogy kifaggassam az új séfet, Michael Levy Reich-t. Mindössze 4 hónapja érkezett hozzánk Tel-Avivból, a tulajdonos kifejezett kérésére. Rengeteg fűszert, családi receptet hozott magával, jelenléte tehát garantálja az igazán autentikus ízeket. A vele való beszélgetés első percében érezni lehetett rajta az ételek iránti szenvedélyt és az elhivatottságot, hogy a lehető legjobbat hozza ki az étteremből. Bár vannak fogások, amik maradtak a régebbi étlapról, pl. olyan elmaradhatatlan klasszikusok, mint a hummusz és az egészben sült karfiol, a legtöbb ételen csavartak egyet, mind a fűszerezést, mind a hozzávalókat tekintve. A mediterrán konyhára jellemzően rengeteg a húsmentes, könnyű, de mégis laktató fogás. Ettől függetlenül természetesen akadnak húsos tételek is a menün, ezek közül is az egyik specialitásuk az arayes kebab, ami pitában sült bárány, és sehol máshol nem kapható a városban, tehát már ezért is érdemes betérni.
Kedves izraeli szokásnak megfelelően, mikor Nóri és Ákos megérkezett, azonnal az asztalunkon termett a létszámnak megfelelő mennyiségű shot. Ez egy édes-savanykás mini koktél volt, kellően meggyorsítva mindannyiunk étvágyát, úgyhogy alig vártuk az ételeket. Arra viszont nem számítottunk, hogy az este folyamán, kis túlzással, a teljes étlap elénk kerül, így nem fogok mindenről beszámolni, mert a szüleim sem olvasnák végig. :D
Nagyon komolyan vettük a tesztet, mert hogy...
Kezdetnek érkezett csirke és darált húsos saslik zöld salátával és joghurttal (1700/2200 Ft). A csirke nagyon omlós és szaftos, egyetlen száraz falat sincs. A marháról Ákos úgy nyilatkozott, hogy „hibátlan” és teljesen egyetértettek Nórival abban, hogy abszolút tetten érhető extra ízt kaptak a nyílt lángnak köszönhetően. Mellé kihoztak még nem kevés tahinit ami olajjal pürésített szezámmag, a tetején fűszeres mangópasztával.
Miután a husis tányérjaink eltűntek a színről, ízelítőt kaptunk a mártogatós szekcióból. Az asztalunkon volt csípős tál, matbucha, baba ganoush, céklasaláta, labneh és pikáns joghurt. Ezek közül egyértelműen a baba ganoush vitte a pálmát, olyannyira, hogy talán az egyetlen olyan tányér volt, amin a végtelen mennyiségű kaja ellenére egy morzsa sem maradt. Ha valaki nem lenne képben az izraeli klasszikussal, a baba ganoush grillezettpadlizsán-krém, ami szintén a grill rácsáról érkezik, így nagyon klassz, füstös íze van. Miután megégették a padlizsánt, hozzákeverik a tahinit (szezámmagkrém), ezután pedig olívaolajjal és petrezselyemmel finomhangolják.
Nálam ezután a csípős tál végzett a második helyen. A képen ez a 3 részre osztott tányért jelenti, grillezett fekete jalapeño paprikával a tetején A sárga része fermentált citrom és kistermelői- Keceli édes fűszerpaprika mix, imádtam! A piros magától értetődő módon nagyon apróra vágott, olívával kevert chili, amit csak a bátraknak ajánlok, mert utána azonnal lecsúszott egy pohár bor, víz. A zöld része zhug, vagyis zöld fűszernövények és csípős fűszerpaprika mix. A dobogó harmadik fokán nálam a matbucha végzett, ami csípős paradicsomlekvár fetával megszórva. A korábbiak fényében én ezt csípősnek nem mondanám, inkább pikánsnak, amin kellemesen lágyított a paradicsom édessége, ezt pedig nagyon jól zárták az apró fetadarabok a tetején. Mindegyik 1700 Ft-ba kerül, ha 3-at kértek, 4500. Ezekhez a Lisboa Bakeryben készült pitákat kapjátok kísérőként, merthogy a pékség is ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozik.
Specialitások
A hummuszokat az étlapon külön találjátok, kétfélét lehet kérni, hideget és meleget. Mi a meleg mellett döntöttünk, amiben egész csicseriborsó szemek is vannak. De nem ez benne a magic, hanem hogy vitán felül ez a legselymesebb legkrémesebb, legjobb humusz EVÖR, túlzás nélkül. Muszáj volt rákérdezni, hogy mi a titok, mert egyértelmű volt, hogy itt valami csalafintaság van. Nem is tévedtünk, viszont sajnos nem árulhatjuk el, hogy mi, mert konyhai titok, de ha itt jártok fel-tét-le-nül kérjetek (2400 Ft)!
Annak ellenére, hogy számomra a humuszt a későbbiekben már nem lehetett überelni, nagyon ízlett még a specialitások közül a mejadra, ami meleg bulgur- és lencsesaláta. Kellemesen, könnyedén van fűszerezve, kicsit citrusos ízjegyekkel. Az egyszerű, de nagyszerű kategória győztese (2100 Ft). Az egészben sült karfiol, bár nem tűnik egy világokat megrengető valaminek, érdemes kipróbálni, ilyen helyen jártok, mert egyáltalán nem olyan snassz, mint azt elsőre gondolnánk. Nagyon kell figyelni rá, hogy minden oldala egyenletesen piruljon, de ne égjen oda, és pont akkor vegyék le a tűzről, amikor már hatott rá a hő, de mégis roppanós marad a belseje. Rózsáira bontása után tahinibe kell mártogatni, és szuperjó lesz nektek, nekünk is az volt, csak várjatok vele egy kicsit, mert nagyon forró (2400 Ft)!
Szinte az egyetlen dolog, amiben némileg csalódtam, pedig nagyon vártam, az a falafel volt. Ami egy ilyen jellegű helyen nyilván egy elég alapkaja. A fűszerezésével nem volt problémám, sőt ahogy látszik is, van benne bőven jóság, és nem az a sápadt borzalom, amit úton-útfélen méltatlanul falafelként árulnak. Viszont hiába a tök jó ízesítés, nekem, bevallom, száraz volt. Ez persze ne szegje senki kedvét, lehet, hogy csak én csömörlöttem meg vagy fogtam ki egy kevésbé jó adagot (2200 Ft).
Tovább is van, mondjam még?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan voltunk képesek ennyit enni (főleg, hogy a felét le sem írtam), amit utólag magunk sem értünk, de hát a munka az első. :D Olyannyira, hogy megkerestük a legeldugottabb, legutolsó üresen maradt helyeket a hasunkban, és ott szorítottunk helyet a desszertEKnek. Merthogy kettő is volt… Közülük a kevésbé extra a malabi. Ez elvileg – meg gyakorlatilag is – vaníliakrém, bogyós gyümölcs sziruppal és aprított diófélékkel. Azért írtam, hogy elvileg, mert engem teljes mértékben a panna cottára emlékeztetett, ízében és állagában egyaránt, ami persze kicsit sem vett el az élvezeti értékéből. Aki nem szereti a nagyon édes dolgokat, mindenképpen ezt válassza (1600 Ft). Aki viszont szereti, az hanyatt fog esni, merthogy igazi lépes mézet lehet kapni! Joghurttal és mandulával ráadásul, hogy valami lágyítsa, így közel sem annyira gejl, mint gondoltam (1900 Ft).
Ha nagy a csapat és még dizsizni is mentek, akkor keresve sem találtok jobb helyet a belvárosban, hiszen a bulinegyed epicentrumában ehettek igazán jót, ráadásul vegák és húsfanok se maradnak majd éhesen!
TLV Eatery, 1074 Budapest, Dob utca 19.
