Lassan 4 éve biztos pont a Nagysándor József utcai étterem, ha valaki igazán jó vietnami ízekre áhítozik. Távolról sem a legpatinásabb budapesti éttermek egyike, de lássuk be, a legtöbb valóban jó ázsiai helyre nem a fehér kesztyűs szervizért járunk. A tulajdonos, Ngoc, aki Hanoiban nevelkedett, és két segítője garancia az autentikus fogásokra.
Ngoc 2010-ben érkezett hozzánk egyetemi tanulmányai miatt. Állítása szerint azonnal beleszeretett a városba és az itteniek vendégszeretetébe. Álma, hogy megismertesse a magyarokkal Vietnam legjavát és egy fenntartható konyhát üzemeltessen, 2016-ban vált valóra – akkor még csak üzletvezetőként, tavaly óta viszont tulajdonosként vesz részt az étterem mindennapjaiban.
Egyvalaki főzi az ételeket, mellette pedig, a forgalomtól függően, 2-3 fő felel az ételek előkészítéséért, a tálalásért és a vendégek kényelméért. Hiába a kissé szegényes környezet, az egészen biztos, hogy sokcsillagos helyeken sincs ennél kedvesebb kiszolgálás. Már attól az illattól összefut az ember szájában a nyál, ami belépve megcsapja, de az még csak a petting az előttünk álló foodpornhoz képest.
Pho Bo
Nem is lehet kérdés, hogy egy vietnami étterem fokmérője a pho (ejtsd: „fő”), ami nálunk körülbelül a nagyi marhahúslevesének felel meg. Aki még nem ismerné ezt a holtakat is feltámasztó levest, egyrészt azonnal pótolja, másrészt nekik mondom, hogy ez még a mi húslevesünknél is gazdagabb előétel. Ott indul, hogy fullon van rizstésztával, hajszálvékonyra vágott marhahússal, újhagymával, babcsírával, a tetejére pedig bőséges mennyiségű koriandert szórnak. És ez az alap. Mellé kistányéron érkezik az elmaradhatatlan savanyított fokhagyma, lime és az apróra szeletelt chili, ha valaki további finomhangolásra vágyna. Valahol egyszer olvastam, hogy a pho fogyasztása minden esetben azzal kezdődik, hogy jó nagyot szippantunk az illatából, majd belefacsarjuk a lime-ot, mert az teszi majd tökéletesen harmonikussá az ízeket. Itt tényleg az egyik legjobbat kapjuk a városban, azt javaslom, ezzel indítsatok. A kis adag 890, a nagy pedig 1490 Ft.
Pho Chay
Ugyanennek a levesnek a vegetáriánus verziója a pho chay, ami két dolog miatt is külön szót érdemel. Az egyik az, hogy piros pont, mert egyáltalán gondoltak a vegákra. Sok helyen esetleg tenger gyümis/rákos van a halevő vegák számára, de teljesen húsmenteset csak kevesen szolgálnak fel. Itt nemcsak hogy létezik 100% vega, de extra húspótló cuccal küldik meg. Állagra és ízre engem bevallom, kicsit a bundáskenyérre emlékeztetett, mégis remekül passzolt a leveshez. Algából, szójából és tápiókalisztből készül, amit aztán olajban sütnek ki. Meg tudom érteni, ha ez nem úgy hangzik, amiért azonnal húzod a cipődet, miközben már telefonon foglalod az asztalt, de higgyetek nekem, isteni! A leves maga pontosan olyan telt ízű, mint a húsos változat, valamint gazdagon megrakják még répával és pak choi-jal is, ami az én egyik kedvenc ázsiai zöldségem, szóval imádtam (1890 Ft)!
Nem Ran / Gui Cuon
Azaz tavaszi és nyári tekercs, ami szintén nem hiányozhat egy valamire való ázsiai étterem kínálatából. A tavaszi tekercsben fafülgombát, darált húst, üvegtésztát, sárgarépát és többféle hagymát dolgoznak össze, majd forró olajban sütik ki, amitől szuperropogós lesz.
A nyári tekercsben mangót, salátát, rákot, csirkesonkát és vékony tésztát tekernek rizslapba. Én ezt a csirkesonka -szerű dolgot, amíg élek, nem fogom megérteni. A legtöbb helyen szintén ezzel (is) töltik meg, és teljesen értetlenül állok a jelenség előtt. Számomra egyáltalán nem odavaló egy ázsiai ízvilágú tekercsbe a sonka, ami ráadásul úgy néz ki, mint egy rosszabb minőségű felvágott, de ez persze csak az én véleményem. Aki viszont szereti, itt még jobban fogja, mert a mellé érkező mogyorószósz valami zseni (790/890 Ft).
Curry Tom
Nálam abszolút ez vitte a prímet. A nevéből sejthető, hogy egy curry alapú főétel következik. A tányérom három részből állt. Az egyik oldalon a citromfűvel, kókusztejjel, curryvel és mindenféle vietnami fűszerrel turbózott gőzölgő rizstészta, a másikon a saláta, végül ezt a fantasztikus párost koronázza meg a vajon sült, nyársa húzott tigrisrák. A tészta már önmagában hibátlan. A kókusztejtől lágy, de közben azért érződik a curry markáns íze, és a fűszerek is teljes harmóniában keveredtek anélkül, hogy bármelyik erőszakosan magára vonta volna a figyelmet. A tészta komplexitását jól ellensúlyozza az egyszerűen fűszerezett sali, a rákban szintén senki emberfia nem találhat kivetnivalót. Hogy valamibe mégis belekössek, helyet kapott még a tányéron savanyított retek is, ami nekem se a tésztához, se a rákhoz, de még a salátához sem fért oda, de így is ez a fogás volt a kedvencem. Ugyan már az orromig ért a kaja, mégsem tudtam nemet mondani, mikor megkérdezték, hogy elcsomagolják-e a maradékot, úgyhogy a leves után/helyett/később a legjobb szívvel ajánlom (3190 Ft).
Kávé
Szintén kötelező kipróbálni a vietnami kávét, ami egészen egyedülálló módon készül. Mivel már majd elájultam a rengeteg ételtől, a legjobbkor sietett segítségemre a náluk honos fekete. Úgy indul, hogy egy nagyobb pohár aljára sűrített tejet öntenek, a tetejére pedig egy csészeszerű dolgot raknak, ami a kávé szűrőjeként funkcionál. Ebbe pakolják a kávét, amit leöntenek forró vízzel, így csepeg közvetlenül a tejre. Ízében a miénkhez képest édesebb, kissé csokoládés jegyeket hordoz, nekem nagyon bejött (490 Ft). Amennyiben nem látnátok magatok előtt, hogy miről is van szó, senkit nem hibáztatok érte, itt van róla egy fájdalmasan lassú mozdulatokkal megspékelt videó.
Ha eddig nem tettétek volna, mindenképpen látogassatok el a Good Morning Vietnamba, mert egészen biztosan nem fogtok csalódni. A ráncfelvarrásnak köszönhetően január 17-től megújult beltérrel és még szélesebb menüvel várnak titeket.
Cím: 1054 Budapest, Nagysándor József u. 1.
