Az egész úgy történt, hogy nagyon régen jártam a Pomo d’Oro étteremben, pedig mindig is szerettem, gondoltam, elmegyek újra, és ha már ott vagyok, Giannival is váltok pár szót. Ebből végül egy háromórás beszélgetés lett, az interjút itt olvashatjátok, ebben a cikkben pedig az éttermeket mutatom be.
Nem túlzás azt mondani, hogy Gianni mára egy saját birodalmat épített ki az Arany János utcában, ahol az étterem mellett nyílt egy borbár, egy fagyizó-cukrászda, egy rendezvényterem és a legújabb szerzemény, egy pizzabár is. Utóbbi igazán lenyűgözően széles kínálattal, ne izguljatok, erről később még lesz szó részletesebben. A teljes birodalmat most Gianni vezetésével jártuk körbe – nemcsak a vendégteret, hanem a műhelyeket is.
Trattoria Pomo d’Oro
A Pomo d’Oro éttermet az igazi olasz ízek szerelmeseinek ajánlom. A hangulat remek, bár távol áll a ma megszokott, divatos bisztróktól. Itt mindent egyben megtalálsz, ami az olasz konyhára jellemző: a pizza fatüzelésű kemencében sül, a tészta helyben készül, a halkínálat lehengerlő és minden ikonikus húsos étel ott figyel az étlapon, de azért az én kedvenceim mégiscsak a tészták. "Egy autentikus olasz éttermet akartam a kezdetektől fogva, amiben nem ismerünk kompromisszumot” – meséli Gianni, aki hangsúlyozza, hogy mindig is hosszú távra tervezett, bár 23 évvel ezelőtt ebben még nem sokan hittek. A fontosabb pozíciókban a kezdetektől olaszok dolgoznak, a séf Rosario Simeoli a nyitás óta a Pomo d’Oro konyháján dolgozik. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a kezdetektől kizárólag ugyanazok az ételek szerepelnek az étlapon. Vannak persze örök klasszikusok és közönségkedvencek, de Gianni kiemelte, hogy fontos a folyamatos újítás, különben a hely „berozsdásodik”.
Gianni biztatására én is az új étlapról kóstoltam gyorsan egy kacsát, amit sós kávémorzsa, jus és kecskesajt dobott fel, de mint említettem, a legnagyobb kedvenceim itt a tészták. Azok közül is a lasagne és a parmezánban készült papfojtó tészta – amit itt lehetett először megkóstolni a városban. Mondanom sem kell, hogy a Pomo d’Oróban a tésztát is maguk készítik: a házilag sodort paradicsomszószos tészta egy hatalmas, eredeti parmezántömbben forgatva és flambírozva nyeri el végleges krémes állagát és ízét. Ha csak egy ételt kóstolsz meg itt, akkor ez legyen az!
És végül megemlékeznék a Tengerparti csemege névre keresztelt fogásról, ami ropogósra sült friss tintahalkarikákat, garnélát és szardíniát tömörít egybe, gyönyörű tálalásban. Nagyon ajánlom, hogy ezt se hagyjátok ki, érdemes ketten kirendelni és osztozni rajta!
Cím: 1051 Budapest, Arany János u. 9.
Gelateria Pomo d’Oro
Mint Gianni fogalmaz, amellett, hogy a legjobb minőségű olasz fogásolkat dják, edukálni is szeretnék a vendégeket, hogy megmutassák, milyen széles az olasz gasztronómia tárháza. Ez a törekvés a cukrászdában is megnyilvánul. Gianni szerint egy olasz cukrászdának nagyon nehéz kitörni a tiramisu–profiterol–panna cotta háromszögből, pedig zseniális egyéb olasz desszertek is léteznek. Jó alapanyagok, letisztult ízek jellemzik a Pomo d'Oro cukrászdájának kínálatát, sok-sok mogyoróval és pisztáciával, hiszen ezek ikonikus olasz alapanyagoknak számítanak.
A már említett hagyományos desszertek mellett kóstoljátok meg például a maritozzit (édes zsemleszerű péksütemény, amit tejszínhabbal és különböző egyéb krémekkel töltenek meg) és a mousse-okat is! Na és persze a kínálat gerincét képezi a helyben készült, friss fagyi és semifreddo (ami tulajdonképpen egy fagyasztott, finom, habos desszert.) Gianni hangsúlyozza, hogy a fagyi az olaszoknál nem csak nyári édesség, hiszen ott egész évben készítik a gelatót és igény is van rá (na jó, arrafelé némileg melegebbek a telek, mint nálunk).
A cukrászda alatt egy hatalmas műhely található, Gianni itt is körbevezetett, hangsúlyozva, hogy minden helyben készül, nemcsak a tészták, de az összes kenyér, sütemény és fagylalt, sőt még a tiramisuba kerülő babapiskóta is. Erre mindig is figyeltek, de a covid óta száz százalékban mindent maguk gyártanak. Így tudják hatékonyan működtetni a helyeket, és a minőséget is csak így tudják biztosítani.
Cím: 1051 Budapest, Arany János u. 12.
Pizzabar Pomo d’Oro
Az étterembirodalom és -komplexum legújabb egysége a Pizzabar, ami – mint említettem – engem leginkább lenyűgözött, főleg a pizzák sokfélesége miatt. Hatféle pizzatésztát készítenek. „Nem akarunk kizárólag nápolyi pizzéria lenni, hiszen az a pizzának csak egy fajtája. Aki bejön hozzánk a pizzabárba, egy pizzautazáson vehet részt, ami valóban Nápolyból indul, de aztán körbejárjuk Olaszországot, és ennek az utazásnak a keretében rengeteg pizzát kínálunk” – meséli a tulajdonos.
A pizzák lenyűgözőek, minden darab komoly kutatómunka alapján lett kialakítva, mindegyik tésztának más az összetétele, az érési folyamata, természetesen más a feltétje és másféle kemencében is sütik őket. Egészen elképesztő, még egy ilyen magamfajta hardcore pizzarajongó számára is. A focaccia például egyáltalán nem olyan, mint amit eddig Olaszországban megszoktam.
Rengeteg pizza
Ami az étlapon szerepel: padellino, pinsa romana, focaccia, pizza del forno a legna, pizza integrale és gluténmentes pizza. A padellino egy magasan hidratált tészta, 36 órán keresztül pihentetik, nem nyújtják, csak laminálják, majd serpenyőben sütik. Ennek a vonzereje, hogy belül rendkívül puha. Nekem kicsit túl vastag és kenyérszerű volt, de tényleg érdekes. A focaccia csak három alapanyag, víz, liszt és só felhasználásával készül, majd két pizzalap közé van helyezve egy jellegzetes, helyi sajt, tehát tulajdonképpen egy sajttal töltött pizza. Ez egy liguriai kis faluból ered (itt edz sokszor a magyar vízilabda-válogatott is). Nekem ez lett a kedvencem, ilyet máshol még nem ettem, nagyon ajánlom, hogy próbáljátok ki.
A pizza al forno hasonlít leginkább az általunk megszokott, kerek nápolyi pizzára, de a feltétezése jóval gazdagabb, míg a vastagabb tésztával rendelkező pinsa szinte gourmet irányt képvisel már a pizzák között. A pizzákhoz minden esetben egy ollót is kapunk, hogy magunknak szeletelhessük fel a kedvünkre. A gluténmentes pizzát pedig egy külön pék készíti kukorica-, hajdina- és rizsliszt felhasználásával. A pizzáról újat írni nyilván nehéz, de ezt a pizzabárt már csak a hangulat miatt is érdemes felkeresni. Ráadásul az italválaszték is kimagasló, nem véletlenül hívják bárnak. A legtöbb röviditalt egy szardíniai kis családi vállalkozás készíti nekik.
Cím: 1051 Budapest, Arany János u. 9/B
Osteria Pomo d’Oro – olasz borbár és shop
A trattoriával szemben jó pár éve nyílt egy osteria is, ami tulajdonképpen egy borbár és egy delikát keveréke. Az ételek mellett inkább a borokra van kihegyezve, a konyha pedig modernebb, gyors és fiatalos. A borok és small plate-ek mellett olasz alapanyagokat is vásárolhatsz, a sajtok és sonkák teljes tárházát megveheted otthonra is.
És ami nagyon jó koncepció, hogy nem is muszáj hazavinni, hanem helyben is el lehet fogyasztani. Bármiből készítenek vegyes tálat vagy akár szendvicset, mint egy olasz hentesnél. Érdemes ide benézni olasz finomságokért, vagy akár egy kis frissen készült házi ravioliért is, bár azt kiemelném, hogy míg a többi helyen kifejezetten sok volt a magyar vendég, itt csak turistákkal találkoztam.
Giannit a legtöbben még mindig inkább tévés szereplőként tartják számon, kevesen látják azt a hatalmas munkát, amit az éttermeibe folyamatosan beletesz. Mindennap bent van, ellenőrzi a minőséget, irányítja a munkát, miközben mindenkihez van egy-két barátságos szava, és a vendégek igénylik is a jelenlétét. Tökéletes vendéglátó, nem véletlen, hogy ennyire népszerűek az éttermei.
Cím: 1051 Budapest, Arany János u. 10.
