A Tisza-tó körül mászkálva egyértelművé vált számunkra, hogy bőven van élet az agyonhájpolt Balatonon túl is! Persze azért szeretjük, imádjuk a magyar tengert, de a változatosság kedvéért jó néha máshova is ellátogatni. Enni ugyanis mindenhol lehet valami finomat, a Tisza-tónál persze főként halakat, de ez így is van jól!
Négy helyet próbáltunk ki a Tisza-tó körül Zsoltival, és mindenhol egészen más atmoszférába csöppentünk. Egy dolog volt közös mindegyikben: a vendégszeretet.
Lépcső Bisztró
Ez az étterem már ismerős volt számunkra, korábban ugyanis Györgyi kipróbálta, és a cikkével meg is hozta a kedvünket, hogy betévedjünk. A hely a nevét a mellette elhelyezkedő hallépcsőnek köszönheti, erről kicsit részletesebben írt is a kollegina a cikkében. Miután Zsolti felfedezte a halacskák élővilágát, helyet is foglalt a steampunk stílusú dizájnnal rendelkező étteremben, amit Ildikó, az eredetileg jelmeztervezéssel foglalkozó művésznő álmodott meg. Eredeti szakmáját tükrözi is az étterem, ízléses belső dizájn fogad minket, plafonról lelógó növényekkel és az ipari forradalommal kapcsolatos steampunk stílus jegyeivel. Az esztétikum pedig legalább ennyire visszatükröződik az ételekben is.
Az első fogás egy halászlé volt, amit főszereplőnk kiválónak ítélt. Számomra azonban a hal egy picit több ízt is elviselt volna, de ha Zsolti azt mondja, jó, akkor bizony jó! :D Ezután következett a haltepertő, ami napunk jellegzetességévé vált, ugyanis ezen a ponton, kolleganőnk javaslatára elhatároztuk, hogy minden egységben leteszteljük és összehasonlítjuk őket. A Lépcső Bisztróban egészen különleges tálalással érkezett a halropogós, ami ugyan nem ropogott, de ízében tökéletesnek bizonyult. Mellé többfajta savanyított zöldség is érkezett, valami elképesztő tálalásban, fekete majonézzel, ezzel le is vettek minket a lábunkról.
Az ezután következő rántott karajról én ugyan halas vegaként kevésbé tudok nyilatkozni, de Zsolti nagyon elégedettnek tűnt. A körete szifonból nyomott krumplipüré és sült zöldségek, ez megint csak adott egy adag pluszt az amúgy is finom kajához, hiszen kevés helyen ilyen mutatós egy rántott hús tálalása.
Cím: 3384 Kisköre, Tisza-tavi Hallépcső
Nádas Café-Grill-Bar
A Lépcső Bisztró után Zsolti szörfdeszkára pattant és átszelte a Tisza-tó vizét, hogy a nádasból kiemelkedve helyet foglaljon a 2022-ben nyitott grillteraszon. Persze ennek a fele csak a tréfa! Viszont az nagyon is komoly, ahogy Szabó Tamás szinte egymaga viszi az egész büfét, elképesztő alázattal és odaadással, hiszen ez volt az álma.
Nem volt kérdés, hogy itt is rámegyünk a haltepertőre, ha már a nagy örömünkre kivételesen velünk tartó kampánymenedzserünk, Sára ezt a kihívást állította elénk még reggel. Valami oknál fogva a haltepertő itt sem igazán ropogott. Viszont a kedvünket ez nem szegte, boldogan falatoztuk az egyébként ízletes, paprikás lisztbe forgatott falatkákat. A Nádas egy egészen más vibe, mint az első állomásunk volt. Ez egy igazi tóparti büfé, de nem az a strandos, „bekiabálják a rendelésedet, aztán nesze, tessék” típus, hanem egy olyan hely, amiben Tamás szíve-lelke benne van. Az ételeket is ő maga készítette nekünk személyesen.
A haltepertő után Zsolti egy pulled pork tálat kóstolt, ami dollárburgonyával és friss salátával volt tálalva. A hússal kapcsolatban Zsolti úgy érezte, egy picit több füstöt is elbírna az étel, azonban ízeiben rendben volt.
Végezetül egy füstölt harcsasteaket ettünk, amiről mindannyiunknak egyezett a véleménye: a füstösség kiváló, az ízek megfelelőek, egyetlen dolog hibádzik, az állag. Sajnos ez a halsteak kicsit kiszáradt a grillen.
Cím: 3388 Poroszló, Csapó köz 12.
Hello Hal!
Harmadik állomásunk egy vérbeli halsütöde volt, ami már egy évtizede várja vendégeit a Tisza-tónak majdhogynem a partján. Horváth Szabolcs azzal a koncepcióval nyitotta a helyet, hogy megmutassa, a harcsapaprikáson és a halászlén túl is van élet. Be is jött a terve, hiszen szezonban reggeltől estig áll a sor a büfé előtt. Szabolcs pedig ilyenkor maga is beáll a konyhába, ha szükség van rá. Ez számomra például mindig nagyon szimpatikus hozzáállás egy tulajtól. Na de térjünk is rá az ételekre, mert itt is sikerült azért bőségesen belakmároznunk.
Zsolti egy perfekt sült keszeget választott magának, ami pont olyan volt, amilyennek lennie kell! Tökéletesen átsült, még a szálkákat is el lehetett rágni, a bőre szépen ropogott.
Ezután következett egy harcsawrap, ami egy tzatzikivel társított, gyrosfűszerbe forgatott harcsahús tortillába pakolva. Itt az ízek abszolút kiegyenlítették egymást! Nem tocsogott a wrap a szószban, de nem is volt száraz a kaja, szóval, mondhatni, tökéletes kombót alkottak benne az összetevők.
Végezetül pedig itt is rátértünk a ropogósra, ami a sors fintoraként itt sem volt teljes mértékben ropogós, a többihez képest viszont talán a legropogósabbra sikerült.
Viszont abban nem mondtam igazat, hogy ezzel végeztünk, ugyanis Szabolcs meglepett minket egy extra fogással! Mindennap készül egyetlen különlegesebb, amolyan fine bisztrósabb stílusra hajazó kaja. Mikor ott jártunk, akkor ez egy cukkinibe töltött harcsapörkölt volt, kapros tejföllel kiegészítve. Nos, ha kedvencet kéne választanom az egész napról, akkor azt mondanám, hogy ez volt az egyik favorit számomra. Hozzáteszem, hogy én, mondjuk, imádom a kaprot, és így a sült cukkinivel együtt annyira kellemes, friss, nyárias kaja volt, hogy engem teljesen levett a lábamról! Még azon is elgondolkoztam, hogy egyszer megpróbálom reprodukálni otthon. És ugyan Zsolti kicsit hiányolta belőle a szalonnát és annak füstösségét, én kifejezetten örültem, hogy nem találkoztam vele a kajámban. De ami késik, nem múlik, ekkor még nem sejtettem, mik történnek majd a Mariskában!
Cím: 5358 Tiszafüred, Kinizsi út 2/a
Mariska
Utolsó állomásunk a Tisza-tó környékén a Mariska volt, ami megint csak egy teljesen másik világ. Nagy és világos belső tér, modern dizájn, de nem az a tolakodó, magamutogató stílus, ahol feszélyezve érzi magát az ember, hanem a kellemes, esztétikus, otthonos változat. A Mariska a harmadik szezonját éli, és azzal a koncepcióval indította útjára Barabás Csaba, hogy a tradicionális ízeket modern, bisztrós köntösben tálalva valami újat mutasson a környékbelieknek. És miért pont Mariska? Csaba ezzel a névvel szeretett volna otthonosságot kölcsönözni az étteremnek, mondván, hogy mindenki életében van egy kedves Mariska vagy Juliska, esetleg Boriska, aki mennyeien főz, és kedves emlékeket ébreszt. Nem mellesleg pedig ez a név egyszerű, könnyen megjegyezhető, ami szintén szempont volt. És hogy mit kínál a kedves Mariskánk?
A haltepertőt itt sem hagyhattuk ki, és milyen jó, hogy ezt a kihívást elfogadtuk reggel Sárától, mert baromi érdekes volt látni, hogy a különböző helyeken hogyan készül és miként tálalják lényegében ugyanazt az ételt. A Mariskában például bruschetta is jár mellé, ami, őszintén mondom, valami eszméletlen finom kézműves kenyér formájában érkezett, nagyon tuti kiegészítője volt a finom halropogósnak, ami újfent nem ropogott. A nap végére már elgondolkodtunk rajta, hogy vajon velünk van a baj, hogy a haltepertőt ropogósnak képzeltük? Lehet, hogy igen, mindenesetre a szuper házi remuláddal megspékelve isteni előétel volt!
A halakon túl
A haltepertő után Zsolti úgy döntött, jöjjön valami nem halas végre, és kikért egy borjúpaprikást, ami egy gyönyörű, festett tányéron érkezett, magyaros virágmotívumokkal, valami csodálatos tálalásban. Kedves kollegám szerint a hús nagyon ízletes, szaftos, omlós volt, azonban egy dolog kevésbé jött be neki, hogy itt a pörkölt szaftját krémesre turmixolják, és talán egy picit a füstölt paprika is megszaladt benne. Mindezek ellenére azért nem panaszkodott Zsolti, hiszen egy nagyon jól elkészített ételt ehetett. Itt viszont picit ellentétes véleményekbe ütköztünk. Mi Sárával kikértünk egy harcsapaprikást is, amiben szintén turmixolva volt a szaft, és nekem kifejezetten bejött ez a változat. Még nem nagyon találkoztam ezzel a technikával ilyen jellegű ételek esetében, de nekem tetszett. És az ízekben is más véleményen voltunk, míg Zsoltinak túltolt volt a paprika, addig nekem pont, hogy kedvemre való volt az ízesítés. Ebből látszik, hogy mennyire szubjektív ez a szakma, és míg egyikünk azt mondja egy kajára, hogy nem az ő ízlésének megfelelő, addig lehet, hogy egy kolleginának meg pont az jön be, ízlés kérdése ez az egész.
A kalandos harcsapaprikás
Térjünk azonban ki egy kicsit arra a bizonyos harcsapaprikásra, amit nagy boldogan fogyasztottam, míg egy falatnál megállt bennem az ütő. Ez volt az a pillanat, amikor csak annyit mondtam: 9 év húsmentesség ment a kukába! Ugyanis ekkor éreztem egy nagyon régről ismerős ízt a számban, amiről azonnal tudtam, hogy szalonna, ami valójában a paprikáshoz kínált túrós csusza alapeleme, de ez csak akkor tudatosult bennem, mikor ráharaptam. Nos, bacont nagyjából 9 éve ettem utoljára, és köszönöm, jól vagyok, finom is volt, de eztán se fogok többet. Csak azt sajnálom, hogy a kerek 10 év nem lett meg, de egyébként a harcsapaprikás zseniális volt, a leturmixolt szafttal, a sok-sok paprikával és (bár fáj kimondanom halas vegaként) a szalonnával együtt… Persze ez is kicsit extrább tálalásban érkezett, tejfölhabbal, az omlós, ízletes hal pedig egy szeletként a csusza tetején. De nagyon tuti kaja volt, számomra tökéletesen paprikás ízekkel.
A sokkból magamhoz térve aztán rákóstoltam a többiekkel együtt a túrógombócra, amiről már csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Szerintem egyöntetűen mindannyiunk kedvence ez volt a Tisza-tó környékén. Az apró virágokkal díszített gombócokra olyan tejföl került, aminek enyhe mézespuszedli ízt adtak, ami már önmagában nagyon extra volt. Ennek tetejében pedig a slusszpoén, hogy pattogós cukorkával szórták meg a desszertet, ami valami zseniális ötlet szerintem.
Cím: 5350 Tiszafüred, Dózsa György u. 10.
Egyértelmű, hogy a Tisza-tó körül nagyon jókat lehet lenni, és bőven van lehetőség, válogathatunk a legkülönbözőbb stílusok közül! Én azt javaslom, egyszer az életben próbáljuk ki mindet, mert mindegyikük másban és másért jó!
Fotók: Street Kitchen
Ha a tetszett a Tisza-tó cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
