A népszerű vegán étterem Debrecen ikonikus, esernyős utcájáról nyílik, és az első pillanatban rabul ejt. Elképesztően ízléses belső dizájn fogad, modern, de otthonos, stílusos, mégsem felvágós a hangulat. Talán azért sem érezzük annak, mert a személyzet is barátságossá teszi, nem éreztetik azt veled, hogy ide bizony csak kisestélyiben tévedhetsz be. Arra, mondjuk, hamar rájöttünk, hogy a Kis Padlizsánt minden téren a minőség jellemzi, és ez igaz természetesen a kajákra is. Na de ne rohanjunk úgy előre, tekerjünk előbb vissza 1-2 évet, vagy inkább hetet, ugyanis az étterem története 2016-ból ered.
A Kis Padlizsán története
Paál Béla és kedvese ez idő tájt tért át a növényi étkezésre egy betegség okán, és olyannyira megkedvelték az új életformát, hogy természetessé vált számukra, és vissza se néztek. Béla annyira szerelmese lett ennek az életmódnak, hogy kitanulta a szakácsszakmát, és mindketten hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a vendéglátásba. A vállalkozás túlélte a covid-járványt és meggyőzték Debrecent arról, hogy a növényi étrendnek nagyon is helye van a gasztropalettán a keleti országrészben is.
Mivel Ádámnak és nekem is van kötődésem a vegánsághoz, csillogó szemekkel faggattuk a tulajdonost, hogy látja ezt a műfajt, mennyire nyitottak rá az emberek. Nagy örömünkre azt a választ kaptuk, hogy példamutatással igenis lehet ma edukálni, hiszen a kíváncsiság mindenkiben ott van, csak nem mindegy, hogyan közelítünk feléjük. És bár eleinte inkább csak a mentesen étkezők vagy valamilyen intoleranciával küzdők látogattak el a Kis Padlizsánba, azóta egyre inkább a köztudatba kerültek, és már olyanok is betérnek hozzájuk, akik egyébként nem ezt az életmódot követik. És akkor dobpergés, nézzük, mit faltunk Debrecenben!
Napi menü
A Kis Padlizsánba nemcsak hétvégi ebédre lehet beülni a családdal, vagy egy romantikus vacsorára a párunkkal, hanem az irodából kifutva menüzhetünk is egyet bármelyik hétköznap. Szerettük volna megmutatni, hogy ilyen lehetőség is van, ezért be is kértük az aznapi opciók közül a kókusztejes karfiollevest és a fehérbabos rakott krumplit.
Én személy szerint eléggé bírom a kókusztejes dolgokat, bár főleg curryben szoktam fogyasztani, de abszolút bejött a karfiollal is, nagyon jól harmonizál a kettő ízvilága. Az pedig különösen tetszett, hogy bár ez egy menü, ami ugye általában egy olcsóbb kategória, mégis fekete szezámot használtak a díszítéshez, ami – valljuk be – egy fancybb dolog, emellett pedig szuper egészséges is. A rakott krumpli szintén teljesen rendben volt, a fehérjedózist a kolbász helyett a bab biztosítja benne, ízre pedig abszolút hozta azt, amit otthon megszokhattunk.
Falafel-tál
A falafel-tál szerintem nagyon változatos itt, ami külön tetszett benne, hogy a zöldségek tényleg frissek, nincsen benne például fonnyadozó salátalevél, és még egy kis csírával is megspékelik az egészet. Egy igazi vitaminbomba a sárgarépával, a lila káposztával és a csírával. A fűszerezés szuper, de a hummusz egy picit lehetne krémesebb, a falafel pedig szaftosabb, ám utóbbit extra nehéz úgy megcsinálni, szóval én azt mondom, ez a kaja is nagyon ott volt!
Fehérboros-mustáros gombaragu fermentált tofuval, vöröslencse-palacsintával és salátával
A következő tál vegyes érzéseket keltett bennem. Imádom a gombát, ahogy a mustárt is, na meg a fehérbort se vetem meg, így nagyon kíváncsi voltam. Emellett pedig a fermentált ételek is közel állnak a szívemhez, de fermentált tofut még soha nem ettem, ahogy vöröslencse-palacsintát sem! Szóval a várakozásom nagy volt, ám egy picit csalódottsággal végződött. De kezdem a pozitívumokkal: a palacsinta zseniális volt, ízre, állagra is imádtam!
Összességében a koncepció is rendkívül ötletes, inkább a kivitelezésen csiszolnék egy picit. Arányaiban nagyon sok volt a friss saláta, a natúr ízvilág, én biztos, hogy például több öntetet locsolnék rá. A gombás ragu finom volt, de annyira intenzíven nem éreztem rajta a mustárt és valószínűleg fehérborból is többet öntenék rá főzés közben. Ez persze ízlés kérdése, én nagyon szeretem, ha egy kajának karakteres az ízvilága.
Ami a legnagyobb kérdőjelet okozta igazából mindannyiunkban, az a fermentált tofu volt. Ezen Béla is úgy érezte, hogy most nem volt elég ideig savanyítva, én őszintén szólva semmit nem éreztem a fermentálásból, inkább olyan volt, mintha egy teljesen nyers tofu lenne. Pedig nagyon tetszett az elképzelés, és remélem, meg is tartják, csak egy kicsit jobban fermentálják majd a tofut, mert szuper izgalmas kaja lenne amúgy!
Kis Padlizsán burger
Nyilván nem hagyhattuk ki a hely signature burgerét, a Kis Padlizsán burgert, ami talán nem meglepő módon padlizsánnal érkezett. Én nem vagyok egy nagy burgeres, így ez a kaja annyira nem villanyozott fel. Ádámnak épp arról panaszkodtam egyik nap, hogy én még sosem ettem igazán jó vegán burgert, és sajnos ez a kihívás továbbra is nyitott maradt, várom a tippeket!
Ettől függetlenül rossznak se mondanám a Kis Padlizsán szendvicsét, hiszen az összetevők finomak, jól voltak elkészítve, csak nem éreztem a „hűha” érzést. A padlizsán rettentő vastagra volt szeletelve benne, a szósz pedig kísértetiesen hasonlított egy pörkölt szaftjára ízvilágában. Amivel önmagában semmi gond nincsen, baromi finom is volt, de egy burgerhez nekem kevésbé passzolt. A buci viszont igazi helyi alkotás, a kézműves termékeket pedig mindig nagyra értékelem! Összességében tehát a világ legjobb burgerét nem találtam meg itt, de megint csak azt éreztem, hogy jó ez a koncepció, csak egy picike módosítás kéne hozzá, hogy igazán pöpec legyen.
Jackfruit gyros
És akkor végre elérkeztünk ahhoz a kajához, amit a legjobban vártam, és ami az őszi étlap újdonsága. Nem sokszor volt eddig szerencsém jackfruitot kóstolni, pedig nagyon király húshelyettesítő, amit ez a gyrostál is bizonyított! Volt rajta sült krumpli, ami sós szezámmagtörettel van megbolondítva, egy kis görög sali, tzatziki és persze a gyroshús maga. A jackfruit egyébként egy trópusi gyümölcs, amit azért használnak ilyen célokra, mert az állaga remekül imitálja a húsét. A megfelelő fűszerezéssel pedig tényleg szuper alternatívát jelent azoknak, akik nem azért nem esznek húst, mert az ízét nem szeretik, hanem, mondjuk, etikai okokból. Nekem a Kis Padlizsánban ez volt az a kaja, ami 10/10-et érdemelt. Az arányok is szuperek voltak, az ízek is kellően intenzívek, a mellé kapott pita puha és friss. Szóval ha ősszel itt jártok, akkor én ezt a fogást maximálisan, szívből ajánlom!
A krémes, a gin és társaik
A menü végén még elvitelre kértünk két szelet krémest, egy vegchicken tálat, és elfogyott néhány kávé is. Na én, ha valamiben válogatós vagyok, akkor az a kávé és a vegán sütik, és itt mindkettővel elégedett voltam! Hatalmas plusz részemről, hogy a Black Sheep specialty kávéját szürcsölhettük a Kis Padlizsánban, ami a klasszik krémes vegán verziójával egészen elképesztő kombót alkot! Szóval sütifronton nálam ez a hely átment a rostán! Finomabb krémest szerintem soha nem ettem még életemben, úgyhogy le a kalappal!
A vegchicken tál már annyira nem nyerte el a tetszésemet, de ehhez hozzáteszem, hogy a hazafele úton ettem, nem helyben, frissen. Nekem ez nem jött át annyira, lehet, hogy jackfruittal ez is jobban működne, mint tofuval. És esetleg picit több és ropogósabb bundával.
És akkor beszéljünk a ginről! Ádámmal gondoltuk, koccintunk egy gin-tonikkal a nem olyan régen volt szülinapjára. Meglepetésünkre azonban az italban egy szemernyi alkoholt sem éreztünk. Aztán Béla, a tulajdonos bemutatta nekünk azt a bizonyos alkoholmentes gint, ami legalább olyan igényes üvegben érkezett, mint egy felső kategóriás alkoholos változata. Gyógynövényekből készül és valóban egy nagyon izgi dolog. Azért biztos, ami biztos, inkább koccintottunk egy helyi fehérborral, amit szintén lehet kapni a Kis Padlizsánban, de jó volt tanulni valami újat aznap.
Vegán vagy nem vegán, a Kis Padlizsán mindenkit vár
Ádáméktól sokszor megkaptam ottlétünk során, hogy nagyon szigorú vagyok, és ez talán így is van. A nap végére azonban a szigorúság ellenére is azt mondom, ez egy rendkívül szuper hely, amit jó szívvel ajánlok. Már csak azért is, mert érezni a tulajdonosokon az alázatot, azt, hogy szeretettel és szívesen készítik az ételeket az ott dolgozók. És mert összességében a kaják is a minőséget képviselik, és finomak is voltak, a miliőt pedig egyenesen imádtam. Legyen hát szó menüről, randiról vagy egy baráti kávézásról, ha Debrecen, akkor Kis Padlizsán!
Cím: 4025 Debrecen, Simonffy u. 1/C
Fotók: Tajnay Dóri
