Székelyföldön pánkó, a Felvidéken siska, Palócföldön pampuska, itthon nemes egyszerűséggel fánk – akárhogy is nevezzük, az biztos, hogy a farsangi időszak legtutibb sütijéről van szó! A fánkhoz sok népi hagyomány kötődik, de arról, hogy mikor és ki evett fánkot először a világon, több legenda is kering.
A bécsiek vagy a franciák ettek először fánkot?
Az egyik eredettörténet szerint a fánk osztrák eredetű, és egy bécsi pékasszonyhoz kötődik. A történet szerint élt Bécsben egy Krapfen nevű pék, akinek a halála után az özvegye vette át a pékség irányítását. A pékség híres volt a kenyereiről, messziről is elmentek a veknikért a pékséghez, és a hosszú sorok sem tántorították el a vásárlókat attól, hogy kivárják, amíg a kezükbe foghatják az illatos cipókat. Egyszer a pékasszony nem tudta időben megsütni a kenyereket, a vásárlók pedig elégedetlenkedni kezdtek. Ekkor az indulatos özvegy fogott egy darab kenyértésztát, és hozzá akarta vágni az egyik hangoskodó vásárlóhoz, azonban nem a vásárlót találta el vele, hanem a kályhán lévő lábasba esett, amiben zsír volt. Így aztán pillanatok alatt megsült az első fánk, amit a bécsiek a mai napig Krapfenként ismernek.
A másik sztori a franciákkal kapcsolja össze a fánkot, és a beignet nevű süteményt tekinti az ősének, ami Marie Antoinette és XVI. Lajos kedvence volt. A legenda szerint egy, a Tuileriákban rendezett farsangi bálból szökött meg a királyné, hogy elvegyüljön az utcán a karneváli tömegben. Amikor megéhezett, vett egy sütit egy mézeskalácsostól, és annyira ízlett neki, hogy rögtön repetázott is – megvette a teljes készletet. De itt még nem volt vége a történetnek, mert a fánk készítőjét a palotába hívatták, hogy megossza az udvari cukrászmesterrel a receptet. Onnantól kezdve a királyi lakomák egyik kedvenc sütijévé vált a fánk.
Fánk az ókorban?
De hogy ebből a történetből se maradjanak ki az ókori rómaiak! Egyesek szerint a tavasz közeledtét anno egy kerek, mandulás, fánkszerű süteménnyel ünnepelték. Azaz az sem kizárt, hogy már jóval korábban megjelent a fánk az emberiség történetében, mint azt a franciák és az osztrákok gondolják.
Magyarországot Mátyás király felesége, Beatrix ismertette meg a fánkkal, amit ő hozatott az országba az olaszoktól. Ott akkor nagy hagyománya volt a fánkkészítésnek. Az biztos, hogy szélesebb körben a fánk csak később, a 19. században terjedt el itthon.
A fánk és a magyar népi hagyományok
A böjti időszakot megelőző farsang régen az utolsó olyan ünnep volt, amit a több heti önmegtartóztatás előtt tartottak. A hamvazószerda előtti napokban a farsangi ünnepségeken tartott nagy evés-ivás közepette az emberek lelkileg is felkészülhettek a böjtre.
A fánkhoz – mint sok más ételhez – az idők során sokféle hagyomány kötődött. Anno a háztűznézések a farsangi időszakra estek, ilyenkor a legények a lányos házakat járták, ahol szalagos fánkkal kínálták őket, a jegygyűrű jelképeként. A lányok azt, hogy tetszik nekik a fiú, úgy közölték, hogy megfelezték a kiszemelttel a fánkot.
Volt, ahol pénzt tettek a fánkba, és aki megtalálta, az csodás gazdagságra számíthatott. Jó eséllyel ilyen esetekben nem habzsolták, inkább megfontoltan ették a fánkot…😊 A Szerémségben – ami a mai Szerbia és Horvátország területén van – úgy tartották, hogy ha farsangkor fánkot esznek, akkor nem jöhet olyan erős tavaszi vihar, ami képes lesz elvinni a ház tetejét.
A fánkhoz kapcsolódó hagyományok mára már eltűntek, de a fánk receptje szerencsére megmaradt az utókornak. Van töltött, töltetlen, szalagos, csöröge, sós és édes verziója is, és persze nekünk is van néhány tuti receptünk. Irány a konyha, és készítsd el azt, amelyiket a kedved tartja!
(Nyitókép: Shutterstock)
