Egy egészségesen fejlődő baba vagy kisgyermek életében is lehetnek átmeneti zavarok, problémák. Ezek a zavarok adott életkorra jellemzően jelennek meg, és tűnnek el, többnyire beavatkozás nélkül. Előfordulhat azonban, hogy a zavarok egyes gyermekek esetében intenzívebbek vagy tartósabbak, megjelenési formájukban eltérnek az átlagostól. (Papousek 1998; Wolke 1999)
A regulációs zavarok, azaz a viselkedés szabályozásának problémái a babák és a kisgyermekek 5-10 %-ára jellemzőek. Ezek a kora gyermekkor pszichés vagy pszichoszomatikus zavarai, melyekkel foglalkozni kell, hiszen nem csupán az előfordulásuk alatt okozhatnak problémát, hanem a későbbi pszichés megbetegedések előfutárai is lehetnek.
A klasszikus regulációs zavarok közé tartoznak:
- evésproblémák (táplálási vagy gyarapodási nehézség)
- alvásproblémák
- excesszív sírás (normáltól eltérő sírási mintázat)
- krónikus nyugtalanság
- viselkedés-, figyelem- és állapotszabályozás zavarai
Mitől alakulnak ki a regulációs zavarok?
Azt látjuk, hogy összetett a kialakulásuk háttere. Nem mindig van mögöttük organikus ok (pl. reflux, allergia, nyelőcsőszűkület, stb.), de természetesen ez is előfordulhat. Általában több ok kölcsönhatása okozza a regulációs zavarokat. Ezeken túl vannak rizikófaktorok, melyekből akár egy, akár több is előfordulhat, és elősegítheti a probléma kialakulását.
Rizikófaktorok:
- organikus okok, veleszületett zavarok, nehezebb temperamentum a gyermeknél
- bántalmazás, elhanyagolás, gondozó/szülő elvesztése, hosszabb szeparáció, gyakori vagy súlyos családi konfliktus, bántalmazás (testi, lelki)
- szülők oldaláról: pszichés problémák, pszichoszociális helyzet
A szenzitivitás fontossága - ezeket figyeljük!
Az anyai szenzitivitás, vagyis „gondolatolvasás” Mary Ainsworth nevéhez fűződik. Eszerint az anya szenzitív, ha időben és helyesen észleli a gyermeke jelzéseit, reagál azokra, jól értelmezi azokat. Ez sajnos nem mindig van így, és ezeknél a zavaroknál ennek kulcsszerepe van. Előfordul, hogy én egy kiegyensúlyozott, plüssállattal játszani akaró babát látok, míg az anya azt észleli, hogy a gyermek ellöki őt, megsértődik rá, amiért a plüssállattal játszana, nem vele. Vagy látok egy szemeit dörzsölő babát, aki bújik, és az anya azt értelmezi, hogy a baba játszani akar, és elkezdi altatás helyett aktívan mozgatni.
Lehetnek a szülőknek ún. vakfoltjai. Ilyenkor elsiklik a szülő egyes problémák felett, vagy ellenkezőleg, túl jelentősnek érzékeli őket, más jelentést ad számukra. Ez befolyásolhatja a szülő-gyermek interakciót.
A szülő-gyermek interakció nagyon fontos, ez az, amit mi, csecsemő-szülő kapcsolati konzulens szakemberek vizsgálunk: hogyan működik a páros? Mit jelez a baba, mit és hogyan reagál az anya? Hogyan értelmezi az anya a helyzetet, mit gondol és mi történik? Hogyan viselkedik a gyermek, mikor és hogyan néznek egymásra, érnek egymáshoz?
Csecsemő-szülő kapcsolatdiagnosztika
Ezekkel a zavarokkal a csecsemő-szülő kapcsolatdiagnosztika és konzultációs ülések alatt foglalkozunk. Ezeken az alkalmakon megfigyeljük a szülő-gyermek párost (személyesen és videón is akár), részletes anamnézist veszünk fel, interjúkat készítünk, megértjük a problémákat. Fókuszba helyezzük az interakciót, a megfigyelhető viselkedéses történéseket. Az alkalmaknak terápiás hatása van.
Kiderül, hogy a zavar hány területen és milyen intenzitással jelentkezik. Például van egy táplálási gondokkal küzdő gyermek, akinek az anyukája nem jól értelmezi a baba jelzéseit az asztal körül, de a játéktevékenység során nagyon jól működnek együtt. Vagy zavar van az alvással, de az evés jól működik. Előfordulhat azonban, hogy több terület is érintett.
Fontos, hogy a zavar mióta van jelen, mikor lép fel, mit gondolnak a szülők ennek okáról. Mit tettek eddig ellene, mi lett ennek az eredménye? Voltak-e bármilyen vizsgálaton, ezeknek mi az eredménye? Én a Tematikus Regulációs Interjú (Hámori Eszter) felvételét is használom, ez egy speciális interjú a szülők és a szakember között a regulációs területekről.
Érdekes kérdés, hogy miért pont most fordulnak segítségért? Mi volt az „utolsó csepp”? Mi a helyzet apával, ő hogyan látja a dolgokat? Vannak-e a szülői múltnak olyan problémái, emlékei, amelyet befolyásolják vagy fenntartják a problémát? Mi történik a résztvevő megfigyelés alatt?
Miért kell vizsgálni a kapcsolatot, miért nem elég a gyermeket?
Nem javaslom, hogy csak a problémával foglalkozzunk. Persze az organikus ok kezelést igényel, de számtalan alkalommal erre egy regulációs zavar is ráépül. A gyermek, a szülők és az interakciók fontosak együtt. Winnicott pszichoanalitikus, gyermekgyógyász szavai nagyon jól szemléltetik ennek okát:
„Csecsemő önmagában nem létezik, csak az anya és a csecsemő kapcsolata – a csecsemő fejlődése csak az anyával együtt képzelhető el.„
Azaz önálló pszichopatológia nem létezik kora gyermekkorban. Vizsgálni kell a kapcsolatot anya-gyermek között, és természetesen ha szükséges, pszichológus szakember bevonását kérni.
A legjobb eredmények akkor érhetők el, ha csapatban dolgozunk, melynek tagjai a probléma jellegéből adódóan eltérőek lehetnek (pszichológus, dietetikus, alvástanácsadó, gyermekorvos, gasztroenterológus, gyógypedagógus, stb.), és fontosnak tartom, hogy a regulációs zavarokkal is foglalkozzunk. Ajánlom a csecsemő-szülő kapcsolati konzultációt a szülőknek, érdekes és hasznos utazás ez anya és gyermeke között, a problémák megoldása érdekében.
Szakirodalom:
- Hámori Eszter, A csecsemőkori regulációs zavarok kapcsolati szemlélete In: A korai kapcsolat zavarai. Oriold és Társai, 2016
- Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái, Animula Kiadó, 2015
- Mitchell & Black: 164-177 és Winnicott: Kisgyermek, család, külvilág
Borítókép: Freepik
