Idén nyáron végre hosszú idő után visszatértünk Erdélybe. Sajnos ahhoz nem elég időre, hogy minden kedvenc ételemet végig tudjam kóstolni (egyáltalán nem ettem például micset), de azért szerencsére sok kaja belefért. Készítettem egy kis összeállítást arról, hogy mit érdemes kipróbálni, ha Erdélyben jársz.
Erdélyben sok olyan ételt találunk, ami nálunk is elterjedt, de erre a régióra a balkáni és a török konyha már nagyobb hatással volt, így sok helyen eltérő fűszerezéssel találkozunk, vagy éppen olyan ételekkel, amiken magunk is érezzük a keleties hatást. Erdélyben nagyon sokfelé találunk úgynevezett „lakáséttermeket”, sok faluban főznek háznál – érdemes körbekérdezni, ha megérkezünk valahova, ezekkel a helyekkel ugyanis sokszor jobban járunk, mintha egy nagy étterembe mennénk.
Idén Észak-Erdélybe, Bréb faluba vettük az irányt, és itt például volt olyan kis lakásétterem, ahol naponta összesen kétféle, helyi, jellegzetes ételt főztek a házi kis konyhában. De találtunk egy nagyon hangulatos kis „bárt” is a mező közepén, ahol szintén rengeteg helyi finomságot adtak.
Lerakott puliszka és bálmos
A puliszka tulajdonképpen Erdély nemzeti étele, mindenhol eszik és főzik. Érdekes, hogy nálunk nem lett annyira elterjedt, sőt inkább másik irányból, az olaszoktól szivárgott be sok étterembe polenta néven. Erdélyben azonban a puliszka (vagy románul: mamaliga) nemcsak köret, hanem főétel is. Gyakran reggelire és vacsorára is fogyasztják, akár sajttal, túróval, tejföllel is.
Nem fognak bután nézni ránk, ha egy kis sajtot és házi tejfölt kérünk a puliszkánkra, nyugodtan próbáljuk meg. A házi tejföl és sajt egyébként errefelé kötelező, hiszen még nagyon sok helyen tartanak állatokat, juhot és tehenet is, hogy a tejükből finom sajtokat, illetve selymes túrót, azaz ordát készítsenek.
Az én kedvencem azonban az úgynevezett „lerakott puliszka”. Ez esetben a puliszkát keményre főzik, cérnával felszeletelik, majd rétegesen lerakják egy tepsibe, mint a rakott krumplit. A rétegek közé tejfölt, sajtot és jó sok olvasztott vajat öntenek, majd megsütik a sütőben. Isteni finom, és hát kalória is van benne rendesen! Nálunk is találtok egy juhtúrós puliszka receptet, érdemes kipróbálni.
Ha nem vízben főzik meg a kukoricadarát, hanem tejben (pontosabban aludt tejben vagy tejszínben), akkor azt bálmosnak hívják. Mivel ez egy drágább étel, inkább ünnepek alatt fogyasztották, és sokszor édesen eszik. A bálmost eredetileg juhtejjel készítették.
Csorba
A csorba az egyik legelterjedtebb étel errefelé, így hívnak minden levest. Ezek közös jellemzője, hogy mind savanyú levesek, amelyekben nagyon sok a lestyán, az erdélyi konyha egyik legfontosabb fűszere. A csorba sok zöldséggel készül, sokszor hús nélkül. Hogy mennyire keleties étel, az mutatja, hogy a szó eredetileg a perzsa nyelvből származik, de például az etiópok is így hívják a levest. Romániában azonban csak a savanyú levest jelöli. A savanyításra ecetet, citromot vagy káposztát használnak. Nagyon finom a káposztás-húsos leves, a leghíresebb azonban a húsgombócleves, illetve a pacalleves, amit szinte biztos, hogy mindenhol kapunk. Csorbareceptünk is van ám!
Zakuszka
Remélem, senki nem jön haza Erdélyből zakuszka nélkül, már csak azért sem, mert ez az én nagy kedvencem. Ez az étel is keletről, elvileg Örményországból és Grúziából érkezett Erdélybe, ahol aztán otthonra talált, hiszen itt bőven teremnek a szép nagy padlizsánok. A zakuszka eredetileg sült paprikából, padlizsánból és sok hagymából készül, ételízesítőként és szendvicskrémként is használják. (Hát persze, hogy van padlizsános zakuszka recept is!)
Rántott sajt
Már látom a megvető tekinteteket, hogy rántott sajtot ajánlgatok itt egy gasztronómiai magazin hasábjain, de higgyétek el, Erdélyben még ez is különleges! Ha ugyanis házias helyen vagytok, akkor egészen biztosan karakteres házi sajtból készítik majd az ételt, nem pedig a cipőtalpszerű gumitömbből, ami itthon annyira elterjedt. Éppen ezért például a gyerekek számára váratlan lehet, hogy a sajtnak ennyire erős íze van.
Papanasi
Erdély leghíresebb édessége a kürtőskalács, ezt mindenki tudja, ezért nem is ajánlgatom. Székelyföldre érve szinte mindenhol kapható az út melletti árusoknál, és parázson sütve tényleg nagyon finom.
Mi azonban most Észak-Erdélyben jártunk, ez már nem az a kürtőskalácsos vidék (sőt nem árt megtanulni románul az ételek neveit, mert jóval kevesebb helyen beszélnek magyarul). A románok szuper édessége a túrófánk, azaz a papanasi, amit jellegzetes alakjáról azonnal fel fogtok ismerni. A középen lyukas fánk belsejében ugyanis ül még egy gombócszerű ízé, az egész úgy néz ki mint egy ufó, nyakon van öntve áfonyaszósszal ÉS tejföllel. Nem viccelnek tehát. Ne kérdezzétek, hogy miért ilyen a formája, még nem sikerült rájönnöm, de az biztos, hogy Románia-szerte így készítik, és mindig tesznek rá tejfölt.
Pisztráng
A pisztráng a hideg, tiszta erdei patakokat szereti, ezekben pedig Erdélyben nincs hiány. Így bár nem tipikusan erdélyi étel, nagyon ajánlom, hogy ha a hegyekben jártok, keressetek fel egy pisztrángsütőt. Ezekből Székelyföldön, Szováta környékén is akad, de Észak-Erdélyben, a Gutin-hágó mellett is (egészen pontosan Krácsfalván) találtunk egy egészen elképesztő helyet.
Az Alex pisztrángozó nem is étterem, hanem intézmény, és ahogy elnézem, úgy is működik. Maguk nevelik a halakat, a halastavak köré több teraszos éttermet építettek, sőt még egy lillafüredihez hasonló vízesést is kialakítottak itt mesterségesen.
Az Alex kétségkívül a környék legnépszerűbb étterme, hétvégén akár ezer főt is megetetnek itt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen nagyüzem csak rossz lehet, de éppen ellenkezőleg. A tulajdonosnő a mai napig maga főz mindent. A pisztrángot grillen vagy kukoricás bundában is kérhetitek, de a legjobb egyértelműen a kemencében, lángon sütött házi kenyér. Egyszerűen soha nem ettem még ehhez foghatót. Nagyon híres a gulyásuk is, amit háromféle húsból (borjú, juh és disznó) készítenek.
