A Draga vendéglő a völgyről kapta a nevét, de érdekesség, hogy szlovénul ugyanazt jelenti, mint magyarul a „drága” megszólítás. 🙂
Kaja előtt egy kis töri
A völgyben található várról már az 1185-ös évből vannak feljegyzések, és az évszázadok során számtalanszor cserélt gazdát. Jelenleg felújításra vár, de szabadon látogatható. Tiszta időben a toronyból elképesztő távlatokba ellátni: az osztrák határ kevesebb mint 20 km-re húzódik. A lovagok korában ez a bástya védte a közeli településeket, Begunje védőbástyájaként is ismert. De nem csak katonák, nemesi családok is éltek benne.
Egyetlen izgalmas dolgot még kiemelnék, aztán rátérek a közeli vendéglőre! A hálószobában volt egy titkos vészkijárat, ahol az amúgy több méter vastag, kőből épült várfalat igencsak vékonyra hagyták. A „fülke” elé egy szekrényt vagy képet toltak, de támadás esetén egy odakészített kalapáccsal itt könnyedén át lehetett törni a vár oldalát, és szabad volt az út az erdő rejtekébe. A vár fennállása alatt szerencsére nem volt szükség a használatára, csak az idő vasfoga vájt lukat a falba.
Megéheztetek? Irány a Draga vendéglő!
A vártól egy rövidke autóútra található a környék egyik legnépszerűbb hagyományos étterme, a Draga vendéglő. A környezet egészen mesébe illő: egy kedves kis patak csobog – ami van, hogy kiönt, és akkor nem olyan kedves –, a vendéglőtől pedig jó pár túraútvonal indul a hegyekbe. Ausztriába is átkirándulhatunk, de csúcstámadást is indíthatunk több magaslati pontra, ahol szintén várnak egyszerűbb vendéglátóegységek.
Azt tanácsolom azoknak, akik ebédelni szeretnének, hogy mindenképp a túra után tegyék! Ha egyszer leültök a Draga vendéglő otthonos asztalaihoz, nem sok kedvetek lesz felkerekedni onnan.
A berendezés egyértelműen a tradicionális iskolát képviseli, az asztalok elosztása pedig kétségtelenül a nagyobb csapatokra épít. A hangulat ehhez illeszkedően családias, az otthon melegét árasztja – a kályhának köszönhetően szó szerint is. A felszolgálók közvetlenek és kedvesek, és a séf is bármikor kikukkant a konyháról megérdeklődni, hogy ízlettek az ételek. Én véletlen az étteremhéten jártam a helyen, ahol „nem volt választás”, de talán egyszerűbb is volt így: mindent végigkóstoltam, az előételtől a desszertig!
Házias ízek háztáji alapanyagokból
Az erdő mélyén található étterem közelében nem igazán van bevásárlóközpont, termelésre alkalmas területek viszont annál inkább. Ezt ki is használja a Dragan vendéglő: a zöldségek, gyümölcsök és fűszernövények nagy része a környéken terem, de helyi termelőktől veszik a sajtot, és a húsok vagy halak sem utaznak több ezer kilométereket a tányérunkig.
Sajnos én elég borús időben vetődtem feléjük, így nem tudtam körüljárni és alaposan megszemlélni az étterem vonzáskörzetét. Az ízek alapján viszont biztos vagyok benne, hogy nem üvegházból szállították a zöldségeket, és a hal is ízesebb volt, mint a vákuumos bolti. Na de jöjjön a többfogásos menü!
Induljon a kóstolás
Az előétel egy cottage cheese-zel töltött uborkatekercs volt, amit sütőtökpürén tálaltak. A roppanós zöldség mellett a friss sajt és az őszies krém nagyon szép összhangot adott. Az utána következő ízelítőhöz leheletvékony házi sonkát szeleteltek a szemünk láttára, ami elképesztően finom és ízletes volt, éppúgy, mint a többféle házi sajt. Egy gombóc édeskés avokádófagyi bolondította meg a tálat, amihez helyben sütött céklás kenyér is járt.
Ezután egy basic, de nagyon sűrű zöldségkrémleves érkezett ropogós csicseriborsóval: a kinti zimankó után elképesztően jólesett ez az egyszerű étel. Még mindig az előételek közé sorolható a tenger gyümölcseis ravioli, aminek a tölteléke és a mártása is a tenger ízeit hordozta magában. Ennek az ételnek először nem igazán érezni létjogosultságát, de gondoljatok bele, Szlovéniának van tengerpartja, így jó eséllyel ehhez is friss halat, rákot és kagylót használnak.
Egy szelet grillezett lazacpisztrángot választottam főfogásnak, amit a helyi patakból fogtak ki. Édesburgonya-pürén tálalták, és egy leheletnyi kaporolajjal csepegtették le, de az uralkodó íz (és szín) ezen a tányéron a cékla volt, amiből egy virág alakú mousse készült a hal tetejére. A megszokott fokhagyma egy picit nekem hiányzott róla, de érdekes volt ez az újfajta megközelítés.
A desszertet ezek után valójában csak a szemem kívánta, de az nagyon, és nem bántam meg a kóstolást. Az édes morzsán egy csokigömb kapott helyet, amit az asztalnál öntöttek nyakon forró öntettel. A belsejében áfonyalekvár lapult, amihez a gyümölcsöt (természetesen) az erdőben szedték. Egy gombóc mangófagyi gondoskodott a friss ízekről, így bármilyen csokit-csokival érzésünk is volt, a gyümölcs sem maradt el! Az ehető virágok ízben nem sokat adtak, de formabontó élmény volt elrágcsálni őket, mint a hegyi kecskék is teszik. 😀
A környék ízei modern köntösben
A Draga vendéglő nem a szó szoros értelmében vett klasszikus étterem: nem (csak) žlikrofi vagy más szlovén specialitás van az étlapon – bár legközelebb biztos, hogy azokból is kóstolok majd. Az alapanyagok azok, amik maximálisan hagyományosak, és Aleš Tavčar séf kezei alatt olyan menő bisztrós fogásokká alakulnak, amik nincsenek szoros összhangban a tradicionális környezettel. Ez a kettősség a Draga vendéglő esetében viszont nagyon kellemes, egyáltalán nem létidegen a fancy tálalás és a kockás abrosz. Inkább egy váratlan meglepetés, amire a legkevésbé számít az ember egy szlovén erdő közepén.
Gostišče Draga címe: Szlovénia, Begunje na Gorenjskem 142, 4275 Begunje na Gorenjskem
