A dödölle nem az a tipikus budapesti street food. Inkább úgy él a fejünkben, mint egy igazán népies, egyszerű alapanyagokból készült étel, minden flanc nélkül. De a Dödölléző pont csak annyira lazán nyúl bele ebbe a klasszikus fogásba, hogy az tényleg egy gyors ebédopció legyen bármikor.
Őriszentpéter után a Dödölléző lett a folytatás
A Dödölléző sztorija nemcsak Budapestre nyúlik vissza, hanem egészen az Őrség központjáig, Őriszentpéterig. Ugyanis az alapító, Herczeg Roland itt nyitotta meg Vas Kohó nevű helyét (ami nem mellesleg a Nagykovácsiban 8 éven át működő Nagy Kohó utóda) és itt született meg az ötlet, hogy a szezonális étterem mellett szükség lenne egy állandó egységre is. Ebben két lelkes társa, Molnár Zsófi és Molnos Iván voltak a segítségére, akik bár budapestiek, de a Vas Kohóban dolgoztak együtt.
Végül a Móricz Zsigmond körtér mellett találták meg számításaikat. A Dödölléző koncepciója nemcsak az ételről, hanem a hangulatról is szól. A korábban kegytárgyboltként működő helyiséget alakították át, és áthozták a Vas Kohó laza, mégis karakteres stílusát. A fővárosi változatban Zsófi és Iván ketten viszik a boltot – szó szerint. Ők készítenek mindent, főznek, tálalnak, kísérleteznek.
És miért jó a dödölle?
A dödölle itt nem mellékszereplő – ez a főfogás, ráadásul olyan adagban, hogy egy is simán eltelít. Itt egy receptből indultak ki: a Vas Kohóban egyszer a szomszéd ugrott be a konyhára segíteni, aki úgy hozta az anyukája dödölléjének receptjét. Azóta is abból főznek. Az összetevők tényleg egyszerűek: krumpli, rétesliszt és víz. Illetve lehet kérni gluténmentes verziót is, ami kukoricaliszttel készül. Dagasztógép nincs, kézzel kevernek össze mindent és szaggatják a dödölléket, amit aztán zsíron pirítanak meg.
És hogy mi a különbség a zalai és az őrségi dödölle között? Iván szerint ahány ház, annyiféle recept létezik a térségben. Nem is forszírozzák a vitát, hogy melyik milyen, mert bár van különbség, nincs akkora feszültség a témában, mint mondjuk a bajai-szegedi halászlé esetében.
A Dödölléző egyszerre hagyományos és izgalmas
A klasszikus vonalon három íz van fixen: kecskesajtos, hagymás-tejfölös, és szalonnás-hagymás-tejfölös – utóbbi messze a közönségkedvenc. Mellette mindig van valami villantósabb is: most épp a szezonhoz igazítva medvehagymapesztós, de készítenek pulled porkos vagy akár chilis babos dödöllét is. Sőt, bár nincs így kiírva a kínálatba, vegán opció is létezik, amit zsír helyett olajban pirítanak meg. Ennél a feltétekben is igazodnak a vegán igényekhez, ez ottjártunkkor a paradicsomos verzió volt.
De a csapat nem elégszik meg ezzel a felhozatallal, nem állnak meg az ötletelésben: pörköltös dödöllén is gondolkodnak, kísérleteznek, újragondolják a klasszikust. A cél: maradni őszintének, háziasnak, de folyamatosan izgalmasnak.
Baromi laktató egy adag és másodpercek alatt elkészül
Háromféle dödöllét próbáltunk ki: a kecskesajtos verziót, a „klasszikként” emlegetett hagymás-tejfölös-szalonnást és a chili con carne dödöllét. A kecskesajtos krémes, besameles, ami tökéletesen ellensúlyozza a ropogósra pirult dödöllét. A kecskesajt karaktere szépen átjárja az ételt, mégsem tolakodó. A többihez képest mindenképp egy könnyedebb opció, de még így is laktató.
A szalonnásban a szalonna roppan, a tejföl lágyít, a szinte krémesre sült hagyma pedig ad egy kis édeskés ízt az egészhez. Ez a változat a leginkább „komfortétel”. Igazi nehéztüzérség, ha igazán megéheztél.
A chilis babos bármennyire is eltér a hagyományostól, tökre működik. Fűszeres, kicsit mexikói hangulatú, mégis jól illeszkedik az alap dödölléhez. A bab tartalmasabbá, tömörebbé teszi az ételt. Ezzel már tényleg nehéz megbirkózni, úgyhogy nem is jön rosszul az elvitelre is alkalmas papírtányér.
És ha már elvitel: arra mindenképp érdemes készülni, hogy a hely pici, mindössze két asztal található benne, illetve kint egy pad, amire jó időben ki lehet ülni. Amikor ott voltunk, folyamatosan volt forgalom, többnyire inkább elvitték az éhes vásárlók a dödölléket.
Menő street food Vas vármegyéből
A Dödölléző nem akar többet, mint amit tud, de azt nagyon. És ha valaki azt hinné, hogy egy hagyományos étel nem lehet menő street food, az térjen be ide egy ebédre. A Dödölléző egyszerre retró és laza – pont az a fajta hely, amiért megéri letérni a szokásos útvonalról.
Cím: 1117 Budapest, Karinthy Frigyes út 9.
