A Daubner Cukrászda nem fiatal gyerek, 1901-ben alapították, mint az a cégéren is olvasható, bár ők sosem tartoztak azok közé, akik ezt nagyon hangsúlyoznák, és túlzottan rányomulnának a nosztalgiára. Pedig a helynek szép és hosszú története van: az első Daubner Cukrászdát 1901-ben nyitotta meg Daubner Béla Orosházán. A család aztán az ötvenes években költözött Budapestre, az államosítás őket sem kerülte el, az unokának, Daubner Györgynek azonban mégis sikerült újra felvirágoztatnia a cukrászdát. Ezt követően sokáig egy kedves parasztházban működött a Rózsadomb lábánál, amit aztán egy háromemeletes, hatalmas monstrum váltott fel. Azonban a cukrászda működését és a sütik készítését még mindig a család felügyeli.
Sorban állás, hangulat nélkül
A cukrászda sajnos „a legkevésbé hangulatos vendéglátóhely” címre is pályázhatna, hiszen leginkább egy nagy hodály, ahol leülni kevésbé, sorban állni annál inkább lehet. Egy többszintes, plázák hangulatát idéző nagyüzem, ahol minden a hatékony kiszolgálásnak van alárendelve. A cukrászda tudatosan nem reklámozza magát, nem végeznek semmilyen marketingtevékenységet, nincsenek jelen a közösségi médiában, sőt mint említettem, gyakorlatilag leülni sem lehet náluk. Mégis egy megkerülhetetlen hely, hatalmas forgalommal. Magát a cukrászdát tavaly a világ legjobb cukrászdái közé is beválogatta a Taste Atlas oldal, ráadásul az előkelő 14. helyen.
Nekem amúgy pontosan a hatékonyságmaximalizálás miatt nem tetszik a hely, de ez nyilván abból is adódik, hogy mi szeretünk családilag beülni egy cukrászdába sütizni vagy kávézni, otthonra kevésbé viszek süteményt, inkább megsütöm. Márpedig a Daubner maximálisan az elvitelre van berendezkedve.
Széles választék, alacsony árak
Belépve rengeteg pult és szinte zavarba ejtően sok termék fogad: 300-féle süti közül választhatunk. Az eligazodásban fényképes táblák segítenek, amikről kiválasztjuk az elvitelre kínált tortát vagy sütit. Mindent frissen készítenek aznap, így a legtöbb desszert a 9 órai nyitáskor még nem, hanem csak 10 órától kapható. Külön állomáson várnak a macaronok, a tortaszeletek, a sós sütemények és pogácsák, illetve rengeteg hűtőt megtöltenek a kész torták is. A Daubner egyik specialitása a parfétorta és a parfétál, amiket egész évben készítenek, előbbiből legalább harmincfélét, ezek közül már többet kóstoltam, és soha nem volt rá panaszom. Sokan esküsznek a hagyományos tortákra is, népszerű a dobos és a trüffel, de Lili kolléganőm például a jóval újhullámosabb pisztáciás csokimousse-tortáért rajong.
A Daubner Cukrászda büszke a több évtizedes fejlesztéseire és receptjeire, megkóstoltunk hát mi is néhány süteményt, amelyek egyébként nagyon jó árban kaphatók. Szinte minden süteményt ezer forint alatt árulnak úgy, hogy szép megtermett szeletekről van szó, ma már ez egy budai cukrászdában ritkaságszámba megy, sőt kivételesnek számít. Meg is találtuk tehát a népszerűség egyik kulcsát, a jó árakat – na de nézzük inkább az ízeket!
Orosz krémtorta
A klasszikusok közül ezt választottuk, de sajnos kissé csalódtunk: egyrészt nem volt túl nagy szelet, másrészt nem volt meg az a tömény tejszínes íze, ami az orosz krémnek lenni szokott, inkább pudingos jellege volt. Ettől függetlenül a piskóta a krémbe potyogtatott mazsolával együtt teljesen rendben volt. Főleg, ha az árát is nézzük, ami 730 forint, tehát kifejezetten olcsó.
Meggyes flódni
A flódnit nagyon szeretem, így megörültem, hogy készítik ezt a süteményt, ami korántsem kapható minden helyen. Külön érdekességnek tűnt, hogy a szilvalekvárt meggyel helyettesítik, így ebből is hoztam egy szeletet a szerkesztőségbe. Sajnos óriási csalódás volt: bár száraz nem volt, de semmilyen karakteres ízt nem hordozott, sőt a dió inkább ízetlen volt, a meggy meg kevés. Túl sok volt a tészta és kevés a töltelék, pedig ez a cukrászda legdrágább süteménye! Egy szelet 1350 Ft.
Roppanós mandulás mokka szelet
Próbáltam rámenni különlegességekre, így jött képbe ez a tortaszelet, ami viszont nem okozott csalódást. Nemcsak a vajas krém volt finom, hanem a valóban roppanós piskóta is. Ezt a tortát szerettük, egy szelet ára 1100 Ft.
Brazil diótorta
A különlegességeknél maradva vállaltuk be ezt a diótortát. Először Eszterházyt akartunk kérni, de annak a neve sajnos nem sugallt túl sok jót, Eszty tortának hívják, ami elnevezés bennem azt az érzetet kelti, hogy valószínűleg nem ragaszkodnak az eredeti recepthez. Ezért is landoltunk a brazil diótortánál, de sajnos ez sem került be a nyertesek közé, kissé túlgondoltnak és édesnek találtuk, és a tejszínhab sem volt az igazi. (1050 Ft)
Málnás omlett
E nélkül vissza ne merjek jönni a cukrászdából – utasított határozottan Dóri kolléganőm, akinek régóta ez a sütemény a kedvence. A név hallatára mindenkinek elkerekedett a szeme, és szerintem sem találó elnevezés egy süteménynek az omlett, de egészen biztosan magam is kiválasztottam volna kóstolásra, annyira hívogatóan piroslott a hűtőben. Őszintén szólva ez volt az egyetlen sütemény, ami valóban jól nézett ki, és az ízében sem csalódtunk. Az omlett név valószínűleg a légiesen könnyű, soktojásos piskótára utal, ami közé málnás-tejszínes krém és gyümölcs kerül. Tényleg szuperfinom, darabja 950 Ft.
Pogácsák
Pogácsák tekintetében a Daubner valódi mennyország, és itt el is érkeztük ahhoz a ponthoz, ami megmagyarázza, miért is ennyire híres ez a cukrászda. A pogácsáiknak egyszerűen nem lehet ellenállni. A nagy gouda sajtos pogácsa messze földön híres, én mégis a puha krumplisért rajongok a legjobban. De sokat tudnának mesélni a sajtos masni rajongói is, akik akár a város másik végéből is elzarándokolnak ide egy kis masniért.
A pogácsák iránti imádatot megértem, a teszt után azonban az lett a szerkesztőségi vélemény, hogy a sütemények nem adnak akkora élményt minőségben és ízben. Abszolút a korrekt kategóriába esnek, ár-érték arányban pedig kifejezetten jók, de azért a legfinomabb sütiktől bőven messze vannak.
Cím: 1025 Budapest, Szépvölgyi út 50.
