Ezeket a cuccokat rejtette a csomag. Fotó: Menyhárt Dana
Sajnos elég sokáig, közel egy hónapig tartott, mire ideért a dobozunk, úgyhogy nagyjából már el is felejtettük, mikor egyszercsak megérkezett a színes-szagos csomag. Bár tudom, hogy a szpojlert sokan égbekiáltó bűnnek tartják, de én már a itt a cikk elején lelövöm a poént: a Tokyo Treat suprise box zseniálisan hangzik és elég jól is néz ki, a beltartalom azonban sajnos jóval a várt alatt maradt.
Csomagolás közelről. Fotó: Menyhárt Dana
Bár első ránézésre a doboz tartalma széles: pontosan 15 darab terméket kaptunk. Mindezt 10 ezer forintos árért, na de mégiscsak Japánból érkezett. De mint a bontogatás után kiderült, a 15 termék között nem volt egyetlen olyan sem, amit itthon valamilyen formában ne lehetne megkapni. Puffasztot rizs, puffasztott kukorica, gumicukrok, pillecukor, édesburgonya-csipsz: ezeket mind beszerezhetjük itthon is. Néha nem is egészen értettem, hogy ezeket az édességeket miért japán cuccként adták el, hangsúlyozva, hogy a szigetországban mennyire népszerűek. Miközben pontosan ilyen termékekből egy magyar dobozt is összeállíthattunk volna, szóval ha valaki betörne ebbe a piaci résbe (téli fagyi, zizi, pufi stb.), hajrá!
Az édesburgonya csipsz. Fotó: Menyhárt Dana
Egyetlen termék, ami itthon nem kapható, tehát kifejezetten egzotikusnak számít, az a barackos Coca Cola. Volt néhány dolog, amit azért nem köptünk ki azonnal: az Umaibo teriyaki burger például olyan volt, mint egy óriási pufi (vagy kuki. ki hogy hívja), némi fűszeres beütéssel. Volt, akinek simán simán bejött az íze, bár állagra nagyjából olyan volt, mint a sarokreszelésre használt ízesített habkő, ami a szánkba véve szétesik. Szerzett néhány rajongót a pea stick snack is, leginkább Nórinak jött be nagyon, bár azt ő is elismerte, hogy nyersborsó-íze van.
Fotó: Menyhárt Dana
A legpozitívabb élmény talán a Buttery Salted Sweet Potato Chips volt, de hát valljuk be, ez egy sima édesburgonya csipsz, ezt itthon is megkapjuk bármelyik sarki boltban, vagy éppen süthetünk otthon is. A legelvetemültebb íze pedig a Bourbon-Banana Omlette névre hallgató édesség volt. Arra nem jöttünk rá, hogy miért omlett, gyakorlatban egy összehajtott piskótalap közé töltött gyerekfogkrém ízű borzalomról van szó, amit a szájba venni is fájdalom és kín. Megmaradt az összes, ha valaki kérné, nálunk még megkóstolhatja.
Fotó: Menyhárt Dana
A legnagyobb gond azonban éppen az volt, hogy szinte semmiből sem maradt, mert az egész koncepció abból állt, hogy egy hatalmas, cuki-muki zakcsó alján megbújik pár gumicukor. A doboz tartalmának nettó 12 százaléka volt körülbelül ehető, a többi pedig szemét.
A csomagolás jobb, mint a tartalom. Fotó:Menyhárt Dana
Csak a nagy elánnal elkezdett kóstolás után jöttem rá, hogy miért: ez a doboz sokkal inkább szól a szemnek, a japán cukiságok, képregények, animék rajongóinak, pokémon- és pikachu-nosztalgiával élőknek, mint a különleges ízekre vágyóknak. Az, hogy mit csomagolnak a tonnányi műanyag zacskó és doboz közé, tulajdonképpen teljesen lényegtelen.
