Óbuda ikonikus helyén gyakoriak a lagzik és a nagyobb családi összejövetelek – ez nem véletlen. A Csalánosi Csárda híres hatalmas adagjairól és arról, hogy a minőség a kezdetek óta változatlan.
Nincs belőle még egy – vagy mégis?
2003-ban Kecskeméten nyílt meg az első Csalánosi Csárda, aminek mintájára nyitottak a fővárosban 2012-ben. Ezzel kapcsolatban Nagy László konyhafőnök megosztott velünk egy kedves történetet.
Néhány évvel ezelőtt volt egy foglalásuk egy lagzira, amihez a menyasszony személyesen ment be az óbudai egységbe egyeztetni a nagy napról. Mindent előkészítettek és várták az ifjú párt a vendégsereggel, de nem jöttek. Aztán egyszer csak csörgött a telefon – a kecskeméti Csalánosiból hívták őket, hogy várnak-e egy lagzis csapatot, mert oda érkeztek meg. Kiderült, hogy félreértették egymást, de szerencsére a kecskemétiek minden további nélkül átvették őket, és egy remek lagzit csaptak nekik.
Bár alapvetően ez egy mókás sztori, szerintem tökéletesen tükrözi a Csalánosi Csárda hozzáállását a vendéglátáshoz. Közvetlenek, segítőkészek és családtagként kezelnek minden vendéget. Nemcsak az ételek olyanok, mint anno a nagyinál, hanem a hangulat is békebeli. Ez alatt viszont közel sem idejétmúlt retróra gondolok: a stílus magyaros, de nem arcba tolósan árpádsávos, csak hagyományőrző. A belső dizájn szinte tökéletesen megegyezik a kecskeméti egységével. Sok a faelem, a székek és az asztalok is stabilak, de kockás helyett makulátlan fehér terítőkkel vannak lefedve.
Bár kettesben is beugorhattok, higgyétek el, ez a hely a nagyobb társaságokra specializálódott. Nem ritkák a 20-30 fős születésnapok, amiket a felszolgálók remekül menedzselnek. Már csak azért is érdemes többen érkezni, mert az adagok nagysága tényleg egészen elképesztő. Laci elmondta, hogy ez az üzletpolitika része. Nem spórolnak semmin, az adagokon és az alapanyagokon sem. A pörköltalaphoz a paprika és a paradicsom télen is friss, és zöldfűszerből sem vesznek fagyasztottat.
Elviteles dobozzal készülni ÉR, de természetesen el is csomagolják a maradékot, szinte kérni sem kell. Tomi, Titu és én is éhesen érkeztünk, de szégyenszemre így is dobozokkal távoztunk. Ennyit enni még egy Felzabáltuk!-forgatáson se lehet!
A Csalánosi Csárda magyaros kajákban erős
Van lazac és vega kínálat is, mégis a magyaros ételek azok, amik miatt érdemes ellátogatni a Csalánosi Csárdába. Bürgés Tomi nosztalgikus hangulatában csupa ilyen ételt kért: finomságokat a kamrából, egy tartalmas húslevest velős pirítóssal, rántott sertésbordát és édesanyja kedvencét, a cigánypecsenyét. A többféle pacal közül végül a csülkös-babosra esett a választása, én pedig egy rántott csirkemellel birkóztam, de végül 1:0-ra legyőzött a pipi, és csak vacsira fogyott el.
Nem tabu az ételízesítő
Sok vendéglátóegység esküszik rá, hogy sosem használ kész fűszerkeveréket vagy ételízesítőt. A Csalánosi Csárda nem ilyen: bevallják, hogy igenis van olyan fogás, ami ettől lesz házias ízű. Tegyük a szívünkre a kezünket, ha mi nem is, de valószínűleg a nagyi sem csak sózott-borsozott!
A „finomságok a konyhából” nem egy laza előétel: igazán méretes felvágottakkal és bőséges adag hagymával kecsegtet. A friss kenyérhez el sem tudnánk képzelni jobb feltétet, de csak óvatosan! Ne lakjatok jól már ezzel, mert a lényeg csak ezután következik!
A leves mély és telt ízű, a velős pirítós pedig szintén hagymával és fokhagymával csúszik jól. Addig egyétek, amíg meleg!
Pacal, rántott hús, cigánypecsenye
Ha ezt a triót egy külföldön élő magyar hallja, tuti, hogy egyből honvágya lesz, akár pozitív akár negatív értelemben 😀 (ha lehet egyáltalán negatív értelmű a honvágy… na mindegy). Az elkészítés módjában Laciék nem modernizálnak, sőt inkább a múltba nyúlnak vissza.
Rántott csirkemell petrezselymes krumplival
Egy fokkal „lányosabb” kaja a rántott csirkemell, de adagra ez is kitesz egy férfias mennyiséget. A petrezselymes krumpli különlegessége, hogy újkrumpliból készítik, így egyáltalán nem a menzás feelinget hozza, amellett, hogy megtartja a klasszikus jellegét.
Desszertből nem árt a sok?!
Egy korábbi alkalommal csak valami könnyed desszertet akartunk kérni a barátaimmal, négyen közösen. A felszolgáló az „Édes kísértés” nevű édességet ajánlotta, mondván, „ez csak egy pohárdesszert…” Mi bedőltünk neki, és majdnem cukorsokkot kaptunk: az Édes kísértés (amit Laci elmondása szerint számtalan bizarr néven szólítottak már) az egyik legbrutálisabb desszert, amivel valaha találkoztam. Somlói, tiramisu, vaníliafagyi és tejszínhab is kerül bele, pontosabban egymás tetejére. Mi akkor négyen végül nagy nehezen legyűrtük, de a többi desszert adagjával sem finomkodnak ám! Tomi ezúttal egy mákos gubát kóstolt, ami a várakozásainknak megfelelően príma volt. Mosolyogtunk is utána, mint a vadalma, de nemcsak azért, hogy megnézzük, kinek van több mák a fogai között, hanem mert letudtunk egy nagyon nehéz munkát: felzabáltuk a Csalánosi Csárdát!
Kinek, miért?
A Csalánosi Csárda a hagyományos ízek kedvelőinek lesz a törzshelye, de én mindig ide irányítom a Magyarországra látogató külföldi ismerősöket is. Szerintem ez egy igazán autentikus környezet, ahol az ételek és a vendéglátás maga is hazánk legjavát tükrözi. Nem ejtik át a magyarul nem beszélő vendégeket, de az tuti, hogy úgy megtömnek mindenkit, ahogy még a nagyinak sem ment!
Csalánosi Csárda Óbuda
Cím: 1033 Budapest, Hídfő utca 16.
