Mi is az a bulgur?
Mielőtt rátérnénk, hogy a bulgur elkészítése mennyire egyszerű, érdemes közelebbről is megnéznünk, hogy egyáltalán mi a bulgur. A bulgur a Közel-Keletről származik, de mára már az egész világot meghódította. Alapvetően érett búzaszemekről van szó, amiket előgőzölnek, majd kiszárítanak és a kívánt nagyságúra aprítanak. Ezért is hivatkoznak rá más néven tört búzaként. Ezek után talán már egyértelmű, de fontos megjegyezni, hogy a bulgur nem gluténmentes rizsalternatíva. A hőkezelés során kifőtt keményítőt szárítás után lekoptatják róla, ezért a rizzsel ellentétben nem ragad össze.
Nálunk alapvetően a világos változatot lehet kapni, de létezik belőle barna színű változat is, amihez egy speciális búzatípust használnak, és „teljes kiőrlésű is”, ami kevésbé hántolt gabonaszemeket takar. Minél sötétebb változatot használunk, annál jobban kiérezhető belőle a diós aromája. Mivel könnyen kiszárad, bárhogyan is használjuk fel, korrekt mennyiségű olajjal szokás készíteni.
Így főzd!
Mivel a bulgur már elő van gőzölve, nem kell olyan hosszasan hőkezelni, mint például a gerslit. Az elkészítési időt szintén befolyásolja a szemek nagysága. Nálunk nem kifejezetten jellemző az apró szemű változat, holott remek kásák, töltelékek, fasírozottak készíthetők belőle, magas az élelmirost-tartalma, íze pedig bármilyen étellel jól kombinálható.
Alapvetően elmondható, hogy a rizshez hasonlóképpen készíthető, így működik, hogy bő, sós, forrásban lévő vízbe szórjuk, és 6-8 perc alatt puhára főzzük. Ezt követően leszűrjük, és egy kanál vajjal vagy olajjal elkeverjük. A másik verzió szerint a bulgurt egy lábasba tesszük, felöntjük a súlyához viszonyított kétszeres mennyiségű vízzel, beleszórunk egy nagy csipet sót, együtt felforraljuk, majd lefedjük, hogy beszívja a vizet, amihez körülbelül 12-15 percre van szüksége. Szerintünk ez a változat puhább, szaftosabb bulgurt eredményez.
Ahogy mindent, ezt is el lehet készíteni a mikróban, dupla mennyiségű vízzel, lefóliázva vagy lefedve, 800 Watton, 8-10 perc alatt. Mindegyik változatra igaz, hogy a végén zsiradékkal érdemes összekeverni, és ha nem fogyasztjátok el azonnal, erősen ajánlott szétterítve kihűteni.
Ezeket készítheted belőle:
Sokan „török rizsként” hivatkoznak a bulgurra, holott a török rizs egy bulgurból készült köret, amihez egy hagymás-paradicsomos alapon párolják készre ezt a remek gabonafélét.
Az elnevezés másik oka az lehet, hogy az Oszmán Birodalomban a rizs elképesztően drága árucikknek számított, szinte beszerezhetetlen volt, így az őshonos búza vált a török konyha alapvető gabonaféléjévé.
A tabbouleh szintén tipikus felhasználása a bulgurnak, ennél az ételnél bőségesen elegendő, ha dupla mennyiségű vízzel felforraljuk a gabonát, majd elzárjuk a lángot, és hagyjuk, hogy magába szívja a nedvességet. Innentől kezdve már bármilyen saláta könnyen elkészíthető belőle.
A hőkezelés után érdemes azonnal fogyasztani, ha pedig később szeretnétek felhasználni, érdemes szétteríteni egy tálcán, hogy könnyebben kiszáradjon.
A közel-keleti konyhák másik remeke, a piláf is gyakran készül bulgurból. Ehhez nagyobb szemű változatot érdemes használni, és mivel ez egy hosszasan főzött egytálétel, itt is kapóra jön, hogy nincs kioldódó keményítő, ami összetapasztaná a szemeket. Ahhoz, hogy ezt a hatást rizzsel érjük el, előtte alaposan ki kellene áztatni.
Ha fasírozotthoz szeretnénk készíteni, a fentebb említett ok miatt mindenképpen kötőanyagot kell használnunk hozzá, ami lehet tojás, de akár főtt burgonya is, a lényeg, hogy összetapassza valami.
Habár általában hideg salátaként fogyasztjuk, érdemes rá meleg köretként is hagyatkozni, például remek hamis rizottó készülhet belőle, íze és állaga is kevésbé megosztó, és ha mégis túlfőne, talán ezért még Zé sem oktat ki minket A Konyhafőnökben.
