Ahogy azt egy korábbi cikkemben olvashattátok, Nórival teljesen spontán ötlettől, na meg Anna unszolásától vezérelve foglaltunk jegyet a portugál fővárosba. Bár minden napunk teljes idillben telt, az én kedvencem mégis az volt, mikor ellátogattunk hozzájuk Caparicára, ami egy körülbelül félórás autóútra fekszik Lisszabontól délre. Ez a strandolni és szörfözni vágyók egyik kedvenc úticélja, a mindig hűs víz és a hatalmas hullámok miatt. Dávidot és Annát egy itt élő, baráti házaspár inspirálta arra, hogy egy időre Caparicára tegyék át a székhelyüket. Bár nem úgy érkeztek ide, hogy években gondolkodtak, de egy ideje már szerettek volna kicsit elszakadni Budapesttől. “Mi nem vagyunk egy nagy igényű házaspár. Úgy voltunk vele, hogy ha mindennap van mit főznünk, tudunk szörfözni, és közben boldogok vagyunk, az nekünk bőven elég.” - mondja Dávid.
Palms Dr. Bernard, avagy igazi multikulti és az 50-es évek Amerikája
Decemberi érkezésük után alig pár héttel már folytak a tárgyalások azzal kapcsolatban, hogy a Palms Dr. Bernard-ban készüljenek a pizzák. A hely francia tulajdonosa, Gregory Bernard régóta munkálkodik azon, hogy egyfajta közösséget hozzon itt létre, afféle safe place-t, hiszen maga is erre vágyott. A New York-i divattervező, Ana Fernandes szintén a nagyvárosi forgatag elől menekülve találta meg itt a számításait, így a zenei programokat és workshopokat ő szervezi, a vendéglátással kapcsolatban azonban nem volt konkrét elképzelésük. Ebbe sétáltak bele Annáék egy tökéletesen kiforrott koncepcióval, kész menüvel, aminek tulajdonképpen csak át kellett tenni a székhelyét.
Pár hónap múlva, áprilisban megérkezett Budapestről a kemence, és ezzel együtt elkezdtek sülni az első pizzák. “Szinte hihetetlen, de még arra sem volt érkezésünk, hogy koccintsunk. Egy kicsit még mindig nehéz elhinni, hogy itt élünk, miközben annyira magától alakult az egész” - mondja Anna. Egyébként a hely úgy néz ki, mintha az 50-es évek Kaliforniájában lennénk, amihez Dávidék kívül-belül úgy passzolnak, mintha direkt így tervezték volna, szóval ahogy mondják: match made in heaven. Tudom, hogy már csak az érdekel titeket, hogy milyen a kaja, szóval lássuk!
Fresca pizza
Ha már pizza, akkor kezdjük rögtön ezzel, még ha ezen kívül rengeteg más izgis dolog is várt ránk. Mint mindig, a pizzatészta most is hi-bát-lan! Ahogy a korábbi interjúkban már mesélték, ők nem raknának sem római, sem nápolyi jelzőt a pizzájukra, ők egyszerűen Dave-pizzát készítenek. A lényeg úgyis az, hogy szupervékony, a feltétek pedig a legjobb alapanyagok közül kerülnek ki. Ez esetben ez paradicsomszósz, némi szardella, olívabogyó, egész burrata és ami az egészet megbolondítja, az a fenyőmag.
Soha eszembe nem jutna fenyőmagot tenni egy pizzára, főleg nem szardella mellé, de fantasztikusan működött együtt, a sajtról pedig csak ódákat zenghetek, olyan krémes. Mindketten imádtuk, és egy morzsát sem hagytunk! (14 EUR) (Rövid érdekesség: Portugáliában nagyon egyedi a sajtkultúra, melynek egyik jellegzetessége, hogy a különböző tejeket – legyen az tehén, kecske vagy juh – összekeverik, és ebből készítenek sajtot. Ennek eredményeképp semmihez sem fogható ízvilágra tesznek szert, szóval ha itt jártok, mindenképp egyetek egy sajttálat!)
Vegan dream pizza
Bár Dávidék olyan sokban nem változtattak a budapesti menün, itt azért mégiscsak nagyobb az igény a vegán ételek iránt, így több ilyen tétel is megtalálható. Ezek közül az egyik legsikeresebb a Vegan dream, amin a rengeteg saláta és az ehető virág mellett a legérdekesebb talán, hogy a “ricottát” kendermagból készítik. Ennek önmagában nagyon érdekes, neutrális íze van, a textúrájában szinte teljesen sikerült visszaadni a ricottához fűződő igényeket, nagyon érdekes sztori. A pizza alapja szintén paradicsomszósz, amit egy kis chilivel tesznek pikánssá. A Frescához képest ez nálunk kisebb sikert aratott, mert szerintünk túl sok volt rajta a zöld, ami folyamatosan lepotyogott, és kicsit száraz volt az összhatás. Ettől függetlenül biztosak vagyunk benne, hogy a közönsége nem véletlenül imádja, a kendermagos ricotta pedig óriási ötlet. (12.5 EUR)
Squid from the oven
A víz közelsége miatt adta magát a gondolat, hogy felkerüljön pár halas étel is a menüre. Mindkettőnk abszolút kedvence kétségkívül a kemencében sült tintahal volt, amit karamellizált hagymaágyon tálalnak. Hát nem is tudom, hol kezdjem srácok… Ez a kaja az első falattól az utolsóig egy mámor. A halnak némileg más lesz az állaga attól, hogy nem rostlapon, hanem kemencében kapja a hőt, így a külseje árnyalatnyit keményebb, mint amit megszoktam, belül viszont olyan puha, hogy megőrülsz. A fűszerezése minimális, de nem is kell rá semmi, mert attól jó, amilyen, ráadásul a karamellizált hagyma miatt nem is illene hozzá más, markáns íz, így jók együtt. A citromnak szintén ad egy kis twistet, hogy bedobják a kemencébe, szóval ha az a szerencse ér titeket, hogy étlapon lesz még, mikor jöttök, gazdagon locsoljátok meg vele, csukjátok be a szemeteket, és élvezzétek! (10.5 EUR)
Caparica mindenképpen kihagyhatatlan város, ha Lisszabon környékén jártok, mióta Dávidék leköltöztek pedig végképp, szóval nézzétek meg jó előre, mit ennétek, mert képtelenség választani! Arra figyeljetek csak, hogy fejenként kettő frozen margaritánál ne igyatok többet az ételek mellé, mert aljas módon támadnak! :D
Cím: Rua Muralha de Praia, Apoio 6, Praia Norte 2825-391 Costa de Caparica, Portugal
