A Padron Tapas Bárt kilenc éve nyitotta a Beck család. Bár eredetileg nem volt közük a vendéglátáshoz, mégis ráéreztek annak lényegére: a személyes jelenlét fontosságára, így a család valamelyik tagja mindig a Padronban van. Az izgalmas és otthonos ízek mellett ennek is köszönhető a sikerük. Ha van “baj” a Padronnal, az pusztán az a nyilvánvaló tény, hogy meglehetősen kicsi. Emiatt a bővülés gondolata régóta ott motoszkált a fejükben, de sokáig elvetették. Mint Beck Márton, az egyik tulajdonos mondja, éppen azért, hogy meg tudjanak maradni családi helynek.
Spanyol utazásokból Arquitecto Pitpit
Idén aztán egy olyan helyszín került a látókörükbe, amire nem tudtak nemet mondani. Az Ötpacsirta utcában működő egykori Építész Pince kertje annyira gyönyörű, hogy valóban egy minőségi, de pörgős vendéglátóhelyért kiált. Bár a hely nem kicsi, a család belevágott a kihívásba, és nemrég meg is nyílt az Arquitecto Pitpit. A névben az Arquitecto szó az építészetre utal – hiszen mégiscsak a Magyar Építőművészek Székházában vagyunk. A Pitpit pedig amellett, hogy egy kedves név és jó párja a Padronnak, az egyik spanyol nyelvjárásban pacsirtát jelent, ami az Ötpacsirta utcába különösen beleillik.
Bár a hely első ránézésre nagyon nagynak tűnik – főleg a Padronhoz képest –, szerencsére a Beck családnak nem kell a szomszédba menni spanyol receptekért, hiszen az elmúlt években tett spanyol gasztrotúrák során annyi éttermet fedeztek fel és annyi ételt kóstoltak, hogy tulajdonképpen abból össze is állt egy új étlap. Mivel ez egy elég nagy projekt, a megvalósításba másokat is bevontak, mint például Farkas Gábort, a család barátját, illetve az ételeken is hosszan kísérletezett a Padron két séfje, Kiss László és Nagy Ádám.
Feltárul az elvarázsolt kert
Az álmodozás után hosszú felújítás vette kezdetét, így érdemes a belső térben is tenni egy nagyobb túrát, mert nagyon kedvesek és szépek a falfestmények. A hátsó helyiségben emellett egy óriási Kovács Margit kerámia is található. Gyönyörű lett a belső pult, rajta a külön ide tervezett spanyolos kerámiacsempékkel és falfestményekkel (utóbbi Füredi Tamás munkája). Persze az épület igazi erőssége és varázsa a fantasztikus zöld kert és az üvegtető, amihez egy színben passzoló pultot is építettek. Itt csapolják például a spanyol vermutot, ami azonnal hatalmas kedvencem lett – és most igyekeztem visszafogottan fogalmazni –, főleg mivel hasonlót máshol nem is láttam.
Húsos és halas tapasok
Rákanyarodva az ételekre: az étlap természetesen teljesen más, mint a Pardonban, ami nem is véletlen. Van ugyan néhány fogás, ami mindkét helyen megkóstolható, de ahogy azt Beck Márton tulajdonos hangsúlyozta, alapvetően a Pipitben szerettek volna szintet lépni, és a több összetevős ételek felé elmozdulni, hiszen végre lett egy nagy konyhájuk.
Az étlap meglehetősen hús- és halhangsúlyos, de a spanyol valóban egy sokkal nehezebb, húsosabb konyha, mint például az olasz. Nincs hiány kollagénben sem, bár a híres spanyol pacal nem kúszott át a Padronból, de ide is érkeztek olyan különlegességek, mint például a fűszeres birkafarok, sertésköröm vagy báránycsülök. Összesen egyébként több mint harmincféle ételt számoltam meg az étlapon, a választék tehát hatalmas. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mindegyik fogás mögött áll valamilyen családi élmény, emlék, utazás, tapasztalat.
Ettől függetlenül a Pitpit nem esett messze a Padrontól, és maradtak a tapasbár koncepciónál, így ne nagy adagokban gondolkodjatok! Érdemes kifejezetten sok ételt rendelni és együtt kóstolgatni, ahogyan azt egy ilyen étterem esetében illik.
Olajbogyótól a húsgolyóig
Amit kóstoltunk az előételek közül a Bomba de Barceloneta: ez rögtön az egyik kedvencem is lett. Ez az étel tulajdonképpen egy húsos-paradicsomos raguval töltött krokett, ilyet egyébként még nem is ettem, de rögtön megkedveltem. Kiemelném még a Tomate con tomate nevű előételt, ami mint nevéből is adódik többféle paradicsom keveréke, tulajdonképpen egy rendkívül krémes saláta – ezt is nagyon szerettem. Mindenképpen kérjetek egyébként olajbogyó válogatást is. Aki nem jártas a témában, az meg fog lepődni, az olajbogyónak hányféle mérete, színe és íze létezik.
Tengeri fogások közül kóstoltuk a tőkehal cevichét, ami abszolút a kedvencemmé lépett elő, bár a cevichének a Pardonban is nagy rajongója vagyok. Ez eredetileg egy perui étel, nyers hal és citrusok keveréke. A gambas pil-pil pedig nagyon különleges módon érkezett, hiszen egy kis kalamári is került a nyársra a rák mellé, nekem nagyon bejött.
A húsgolyó, azaz albóndigas szépia mártással párosult, ezt csak az rendelje, aki bírja az igazán erős, halas ízeket. A morcillával, azaz a spanyol véres hurkával töltött sertéskörmöt sem ajánlanám kezdőknek. Gyakorlott hurkázók, és azok, akik nem riadnak vissza a zsírtól azonban imádni fogják ezt a kombót. A húsos ételek közül az Ibériai disznó secreto volt a kedvencem (zsírjától nagyjából megfosztott oldalas, aminek citrushéjat reszelnek a tetejére). Puha, omlós és remekül illenek hozzá a faszénen sült zöldségek is. A tapasok ára 1500 és 4000 forint között mozog, és szerintem legalább három tapasszal kell számolni egy emberre, két éhes ember nagyjából 6-8 féle ételt vállaljon be.
Vadregényes hangulat
Már ebből a felsorolásból is láthatjátok, hogy az Arquitecto Pitpit egy hihetetlenül sokszínű, érdekes és nem utolsósorban nagyon hangulatos hely lett. Pontosan olyan, ahova az ember egy kellemes nyári este beül a barátaival egy jót beszélgetni és vacsorázni. Fontos tudni, hogy csak este vannak nyitva. Olyan hely, amiből még mindig nagyon kevés van itthon.
Arquitecto Pitpit - 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. (nyitva 17 órától)
