Anna Olson nálunk járt és még sütött is nekünk!
A kanadai sztárcukrász, a Food Network üdvöskéje végre hozzánk is ellátogatott és a Gourmet Fesztiválon bemutatta Viktória királynő kedvenc tortáját, de előtte egy kis privát, közös sütést is tartott nekünk a Budapest Makery-ben. Mi is ott voltunk az eseményen, amiről most nektek is beszámolunk.Anna Olson egy igazi márkanév a tengerentúlon, de már hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, receptjei az egész világot meghódították, háziasszonyok, kezdő és hobbi cukrászok mind a lábai előtt hevernek. Anna mégis olyan bájos, kedves és közvetlen tudott maradni, ami igen ritka a „celebvilágban”. Igaz, ő nem celeb, hanem igazi csillag. Az egyszerűség és a természetesség híve, ez a két elem desszertjeiben is főszerepet kap. Jó hír, hogy leírásai tényleg egyszerűek, követhetőek, érthetőek és közben egy csomó hasznos trükköt is elárul. A titokról faggattam, de előbb néhány szót a kezdetekről.
Bankárként dolgozott Torontóban, amikor beütött neki a „muffin-felismerés”
Atlantában született, de Kanadában nőtt fel. Kingstonban politológia és szociológia szakon szerzett diplomát, mellette pedig bankárként dolgozott Torontóban, amikor beütött neki a „muffin-felismerés” ̶ mesélte nevetve. Hogy mit is jelent ez? Szegény Anna nagyon stresszesnek élte meg a munkáját, amit éjjelenként banános muffin sütéssel vezetett le, mert csak ez nyugtatta meg. Az egyik ilyen éjszaka jött a villámcsapás, 3 hónap múlva már egy kulináris művészeti főiskolán tanult. Éles váltás, de szerencséjére a család mindenben támogatta. Édesapja is művész, bár ő festő, mégis megértette lánya önkifejezési törekvéseit. Másik támasza a szlovák származású nagymamája volt, aki igazi példakép a számára, és akitől Anna igen sokat tanult, hiszen 6 éves kora óta lesi nagyija minden mozdulatát és praktikáját. Később az Ontario tónál kapott állást, mint éttermi mestercukrász, ahol 7 évet húzott le, és ahol férjét, Michael Olsont megismerte, aki egyébként az étterem séfje volt. A többi pedig már történelem. Számos könyvet adtak ki külön és együtt is. Sajnos magyarul nem elérhetők, de angol nyelvű változata a neten szemrebbenés nélkül rendelhető és erősen ajánlott! (https://ukbooks.hu/hu/search/author/Anna-Olson).[caption id="attachment_12155024" align="aligncenter" width="1024"]
Arról is megkérdeztem, vajon mi kell ahhoz, hogy egy kezdő vagy hobbi cukrász is profi tortákat, sütiket tudjon készíteni. Azt mondta, leginkább türelem.
Nyugi, nem jövök a klisével, hogy mit terem, de ezt Anna igen sokszor kiemelte. A tésztákat – például azt a vajas tésztát is, amit a workshop-on készítettünk vele – legalább 2 órát pihentetni kell. Vannak torták, melyeket egy órát, vagy kettőt sütni kell, majd megvárni, hogy kihűljön. A sütés tehát egy türelemjáték, de megéri. És ha már meg bírjuk állni, hogy melegen vágjuk fel a tortát, de még mindig nem sikerül, akkor ismételni kell és sokat gyakorolni. A szorgalom és agilitás tehát a türelem mellett a másik olyan tulajdonság, amely szükségszerű, ha jó cukrászok szeretnénk lenni. Másrészről pedig vannak olyan fanatikusok, mint Anna is, akiknek a sütés szenvedély, egyfajta lelkiállapotként élik meg. Az elhivatottság tehát elengedhetetlen egy jó desszert megszületéséhez, de ahhoz, hogy ne menjen el a kedvünk rögtön az elején, valami egyszerűvel kell kezdeni. Egy muffin vagy cookie (keksz) megadja az első lökéseket, hogy aztán a sok gyakorlásnak köszönhetően később légies piskótákat és omlós tésztákat tudjunk készíteni. A többihez már csak fantázia kell.
A sztárcukrászban nem csak az affinitás van meg, de a humorérzéke is a helyén van.
Kíváncsi voltam, hogyha egy lakatlan szigeten élne, mi lenne az az 5 alapanyag, amit mindenképp magával vinne. Erre egy kérdéssel felelt: „Tehenet is vihetek? Ja, meg egy tucat csirkét!” Azonnal megkerülte a rendszert, ahelyett hogy hozzávalókat sorolt volna, elejét vette a problémának. A viccet félretéve, így nézett ki a rangsor. Elsőként a citromot említette, mert odavan a zamatáért, és nagyon sokféleképpen lehet felhasználni. Második helyen a vanília végzett. Harmadik a liszt volt, amiből olyan alapvető ételeket tud készíteni mint a kenyér, majd a tojás. Az utolsó kicsit kilóg a sorból, ez a vajas-sós popcorn, aminek állítása szerint nem tud ellenállni, ez az ő kedvenc junkfood-ja.Könnyed, természetes, intelligens, alázatos, humoros. Az idők végezetéig tudnám sorolni a jó tulajdonságokat róla, de ami őt igazán kiemeli a tömegből, az a nézőkhöz, olvasókhoz, rajongókhoz való hozzáállása. Éttermi évei alatt megunta, hogy a gasztronómia világa tele van titkokkal. Miért ne lehetne otthon is éttermi szintű tányérokat felszolgálni? Mért ne lehetne egy otthoni szakács épp olyan jó, mint egy profi séf – lásd Bea Asszony, aki az első Konyhafőnök VIP versenyét megnyerte. Ebből a perspektívából az internet remek eszköz arra, hogy a falakat ledöntsük, de egy nyilvánosságra hozott, fancy étterem receptje önmagában nem elég, mivel a komolyabb technikai kihívásokba jócskán beletörhet egy kezdő szakács bicskája. Többek közt ezért is érezte fontosnak, hogy lerántsa a leplet az éttermi konyhák trükkjeiről. Őszintén vallja azt is, hogyha egy receptre nem kattintunk rá, akkor az csakis az ő hibája, ezért igyekszik a lehető legalaposabban körbejárni, minden oldalról megvizsgálni azokat. Egy új receptet ugyanis több embernek is elküld, általában laikusoknak, akik képeket készítenek a munkafolyamatokról és a végeredményről. És ha ez még nem lenne elég, Olson azt is ellenőrzi, hogy a Föld bármely pontján elérhetők legyenek egy-egy receptje hozzávalói. Figyelmet fordít az alapanyagok különbözőségére, amelyek kontinensenként eltérőek lehetnek. Mondhatjuk, hogy nagy műgonddal születnek gyűjteményei és epizódjai.
