Érdekes, hogy sokszor azok a helyek működnek a legjobban, amikről a legkevésbé gondolná az ember. Forrai Miklóst mindenki óva intette annak idején, hogy Pasaréten nyisson éttermet: a belvárostól messze van, nehéz a parkolás és különben is, ki jön el ide egy tányér spagetti kedvéért? Az Alessio azonban a kezdetektől fogva remekül működik, ma pedig a város egyik legnagyobb törzsközönséggel rendelkező vendéglője. Mivel egy családi házból lett kialakítva és a berendezése is nagyon otthonos, tényleg valódi hazajárós hely.
15 éve megbízható, olasz hangulat
Forrai Miklós közel harminc éve dolgozik a vendéglátásban, volt több étterme, sőt a nevéhez fűződik az egyik első mediterrán étterem, az Articsóka megnyitása is. Hiszen a szíve mindig Olaszország felé húzta. Először egy olasz cukrászdát nyitott, az Alessiót pedig 2008-ban indította el, két társával együtt. A cél a jó minőségű és házias olasz kaja volt. És azonnal működött. Hogy az Alessio mennyire fontos szerepet tölt be a budaiak életében, azt bizonyítják a falon sorakozó fényképek is – az az érzésem, hogy nincs olyan celeb Magyarországon, aki még ne járt volna itt.
Az étlap hosszú, a kínálat széles, de ez egy olasz étterem esetében nem meglepő és nem is kizáró ok. Nem bisztróban vagyunk, nem is egy Michelin-csillagos helyen, hogy a többoldalas étlapot látva gyanakodni kezdjünk. Az első, amit az étlapról kiválasztottam, az a spagetti volt, amit ugyanis feltétlenül érdemes tudni a helyről, az az, hogy minden tészta helyben készül kézzel, mindennap egy külön kis tésztaműhelyben. Forrai Miklós egyébként nagyon büszke rá, hogy több munkatárs a nyitás óta vele dolgozik, többek között a séf és a tésztakészítő mester is.
Tésztában a legerősebb az Alessio
Közel harmincféle tésztát készítenek kézzel, csak győzzetek választani! Mivel a tengeri kínálat is igen széles, én ötvöztem a kettőt, és egy tenger gyümölcseivel turbózott spagettit kértem. Ez nyilván egy klasszikus fogás, nagy meglepetéseket nem fog okozni, igazi comfort food; és azért is érdemes kirendelni, mert tökéletesen érezhető, mi a különbség a házi és a gépi spagetti között, bár nyilván az utóbbinak is vannak rajongói. A spagetti tökéletesen lett elkészítve, és hozzá kell tennem, hogy a tengeri herkentyűket sem spórolták ki belőle!
A tészta után jutott eszembe, hogy nem ártana rendelni valami előételt is, a választásom szintén egy hatalmas klasszikusra, a vitello tonnatóra esett, ami egyébként egyben az egyik legnépszerűbb fogás. Nyitás óta az étlapon van, nagyon szeretik a vendégek, nem csoda, a tonhalszósszal borított főtt borjúhús az egész világon nagy kedvenc. A másik nagy sláger a sistergős chilis rák, ami a tulajdonos szerint itt volt kóstolható először a városban.
Gnocchi, penne, pappardelle
Ha már a házi tésztánál tartunk, akkor gyorsan kóstoltam egy kis céklás házi gnocchit is, valamint nagyon ajánlom a ház gnocchiját, ami pármai sonkával, póréhagymával és sok-sok tejszínnel készül (a tejszínt és a vajat amúgy sem spórolják ki semmiből). Amit a legközelebbi alkalomra kinéztem magamnak, az a fritto misto, amit nagyon szeretnék megkóstolni. A sült tengeri herkentyűk amúgy is nagy kedvenceim, és márciusban nagyon vágyom már valami tengerparti hangulatra.
Még mindig maradtam a tésztánál, sőt egy hirtelen ötlettől vezérelve a tetőtérben lévő kis tésztaműhelybe is fellátogattam. Azt hiszem, viszonylag ritka az olyan étterem, ahol ennyiféle házi tészta készül helyben, így mindenképpen le akartam csekkolni. Éppen a kecskesajtos ravioli születését csodálhattam meg – a ravioli töltése kézzel igencsak időigényes munka. Ezt, mondjuk, nem itt lehet megkóstolni, hanem a tulajdonos másik, balatoni éttermében, a balatonszőlősi Casa Christában. De ha már ravioli, én is kóstoltam egyet, méghozzá a napi ajánlatban szereplő legújabb fogást, a bárányhússal töltött és sok paprikamártással nyakon öntött raviolit.
Rizottó? Az is van!
Következett a kedvenc fogásom, a vargányás rizottó parmezánnal. A gombát és a rizottót is imádom, a kettőből csak jó sülhet ki. A tetejére még egy kis kacsamellsonkát is kaptam, ez talán egy kissé sósra sikeredett, de a rizzsel együtt harmonikus volt. Háromféle rizottó kóstolható egyébként az Alessióban, a gombás mellett van sütőtökös és fekete rizottó is, utóbbi természetesen tintahallal.
Sajnos annyira jóllaktam a friss házi tésztákkal, hogy a főételeknek nem maradt hely a hasamban, pedig abból is szerepel az étlapon minden klasszikus: osso buco, kacsamell vagy éppen cserépben sült csirke spenóttal. De nem kell a szomszédba menni a borjúkarajért, sőt természetesen a pizzáért sem. Rendszeresen szerveznek borvacsorát is, amire hatalmas az érdeklődés, és további jó pont, hogy a környékbeli kerületekben házhoz is szállítanak – nemcsak pizzát, hanem természetesen minden fogást, sőt jó árú ebédmenüt is. Az Alessio annyira otthonos, hogy családi eseményekre éppúgy ajánljuk, mint egy romantikus vacsorára.
Cím: 1026 Budapest, Pasaréti út 55.
