Képzeljétek, marhaoldalast főztem gulyásesszenciával, pirított hagymás nudlival, és hozzá borsodi csalamádét kínáltam! Na jó, nem én főztem, hanem Mede Ádám, a Laurel Budapest étterem séfje, én csak melegítettem, tálaltam, majd bezsebeltem minden elismerést. A Laurelt egyébként már élesben is próbáltam, nyitás után nem sokkal, és nagyon bejött – ebben a cikkben írtam róluk.
És most a Laurel volt az, aki az egyik legnagyobb dobással tudott előállni a kiszállítós fronton is – ami egyébként nagyon nehéz műfaj, a fine dining esetében pedig nyilván még nehezebben működik. Itt nagyon fontos ugyanis a tálalás, és az is, hogy ne dobjuk be a mikróba, amit a séf olyan gondosan összekészített nekünk. Mede Ádám egy olyan menüt rakott össze, amit otthon csak melegíteni és tálalni kell, miközben mégis maximális csúcsgasztronómia-élményben részesülük.
Bár Mede Ádám szerint azért kompromisszumot kellett kötni az ételek komplexitását illetően, de szerintem az élmény így is tökéletes, miközben nem kell félni az ártól sem! A két főre szóló, Silentium menüt egy 15 ezer Ft-os voucher megvásárlása után kapjuk – ingyen. A vacsoradobozt az étterem munkatársai szállítják házhoz, szintén ingyen, és a voucherek az újranyitás után két hónapig lesznek felhasználhatók az étteremben.
Kicsi doboz, sok finomsággal
Hozzám szerda este érkezett a papírdoboz, és amikor megláttam, először kissé szkeptikus voltam: lehet, hogy csak egy főre hozták a vacsit? Képtelenség, hogy egy ilyen kis laptopdobozból két ember jóllakjon. Kicsit tartottam attól is, hogy mihez fogok én ezzel kezdeni. De amikor felnyitottam a dobozt, a menü mellett egy nagyon részletes levelet találtam arról, hogyan is fogom az elkövetkező egy órában elkészíteni életem első, hat fogásos fine dining menüjét. Persze, ha előre tudom, milyen őrült jó vacsorát rittyentek hamarosan, lecserélem a mackónadrágom és egy sminket is feldobok, de ezt már buktam. Na majd legközelebb.
Csak ámulok és bámulok, hogy Mede Ádám séf és csapata ilyen gyorsan, ennyire profin össze tudott rakni egy ilyen csomagot. Ráadásul hihetetlen gusztusosan néz ki az egész, még ilyen körülmények között is megoldották a vonzó csomagolást – eddig éppen a hatalmas szemét- és dobozhalom volt a legfőbb bajom a kiszállítós kajákkal.
Silentium menü
- Kovászos kenyér, füstölt vaj
- Füstölt pisztráng
- Kacsaleves
- Marhaoldalas, gulyásesszencia, hagymás nudli, borsodi csalamádé
- Maláta, sós karamell, karamellizált fehér csokoládé
- Petit Fours
Az első fogás vajas kenyér volt füstölt vajjal – miközben a levest és a húst be kellett tennem zacskóstul forró vízbe melegedni. Sokszor jártam már étteremben, a menü elején érkező házi kenyér és vaj túlzás nélkül mindig a kedvenc fogásom volt. Imádom a frissen sült kenyeret, vajas kenyéren el tudnék élni hetekig is – itthon azonban valahogy mégiscsak furcsa volt vajas kenyeret rágcsálni egy elegáns rendelős vacsora részeként. Bár a füstölt vaj kétségkívül nagyon ütős. A Laurel menüje száraz pezsgőt ajánlott hozzá, ami szerencsére éppen volt otthon behűtve, így igazán jól indult a vacsi.
Hogyan lettem profi szakács?
Utána áttértem a második fogásra, ami füstölt pisztráng volt burgonyasalátával. Atyaég, ez milyen jó volt! Pedig a siker érdekében csak annyit kellett tennem, hogy a tányérra csúsztatom a zacskóból a pisztrángot, és mellé helyezem az isteni, citromos burgonyasalátát. Már az illatától is kész voltam. A Laurel ajánlata szerint itt rá kellett volna fordulnunk a sauvignon blanc-ra, de ennek híján inkább folytattuk a pezsgőzést. Ekkor már éreztem, hogy ez egy szuper vacsora lesz, egyben csodásan feldobja a karanténban töltött teljesen egyforma estéinket (na jó, a megtekintett sorozatok néha változnak). Egyre jobban belejöttem a dologba, és ez csak fokozódott, amikor az eddig forró vízben pihenő kacsalevest és a hozzá kínált levesbetétet is a tányérra varázsoltam.
Bár ezen a ponton akadt némi gondom, a pisztráng és a kacsaleves ugyanis a macska érdeklődését is felkeltette, és azonnal elfoglalta helyemet az asztalnál. Na igen, a gyerekeknek ügyesen bekínáltam a tévét, de a macskára nem gondoltam. Nem kapott halat, viszont jófejségből nem zavartam el, inkább kerítettem magamnak egy másik széket. A leves csodás volt.
Nagyon flottul ment az egész: mire felszürcsöltük az erős levest, addigra a forró vízben megmelegedett a marhaoldalas. A nudlira kicsit rápirítottam a serpenyőben, kitálaltam tányérra, rá az oldalast és a gulyásesszenciát – úgy ment az egész, mintha mindig ezt csináltam volna. A háttérben közben üvöltött a Nickelodeon, a macska nyávogott, a másik gyerek éppen jól becsapta az ajtót, de ez már mind nem is érdekelt. Tényleg úgy éreztem, hogy ez egy tökéletes vacsora. És ezen az se változtatott, hogy éppen nem volt otthon a vajpuha marhaoldalashoz ajánlott gyümölcsös, olasz vörösborunk.
Eddigre már szinte teljesen jól is laktam, tényleg fergeteges, hogy lehet ennyi finomságot elővarázsolni egy kicsike dobozból. És ekkor végre előkerült a desszert is: sós karamell és karamellizált fehér csokoládé, amire rá kellett szórnom a malátás morzsát. Ó jaj, nagyon finom volt! Ötvös Zsuzsa, a Laurel cukrásza pedig még egy kis meglepetést is csomagolt: óvatosan nyitottam ki az apró papírdobozt, amiben három csodás desszertke lapult: isler, macaron és sós étcsokoládé.
A karanténban eltöltött eddigi három hetem fénypontja volt ez a vacsora, amit szerintem minden tekintetben megéri megrendelni. Az élmény tökéletes, az ára kedvező, és nagyobb adag mosatlan edény és hulladékhalom nélkül ússzuk meg az egészet. Viszont ha javasolhatom, ti majd cseréljétek le vacsora előtt a mackónacit!
