A régi receptek nem csak nálunk értékelődtek fel, a világjárvány idején megnőtt az igény a változatosabb étkezésre, ami érthető: az éttermekbe nem lehetett menni, közben pedig a pénztárcabarát megoldások is előnyt élveztek. Ennek kombinációjaként a régi magyar receptek is előtérbe kerültek, ahol a pénz- és alapanyaghiányt leleményességgel pótolták.
Kásák
Annak idején rengeteg kását fogyasztottak reggelire a magyarok is, főleg melegen.
Néhány éve megkezdődött a zabkása reneszánsza, nemrégiben pedig a kukoricakása népszerűsége ugrott meg: már nemcsak polentaként, de édesen is egyre többen készítik. A tarhonya azonban méltatlanul mellőzött alapanyag. Félreértés ne essék, sósan ismerjük, de a cukros tejben kifőzött verzióról ma már csak kevesen hallottak, pedig a rizshez hasonlóan ebből is sokféle reggeli vagy éppen ebéd utáni desszert készülhet.
Itt kell megemlítenünk a slambucot, ami az egyik tésztakásánk, és bár tésztából és burgonyából készül, nem szabad összekeverni a krumplis tésztával: a slambuchoz lebbencs kell, amit lepirítanak, és ennél is fontosabb, hogy ez egy bográcsos étel. Rengeteg neve van, az egyik legismertebb az öhöm.
Kenyérpuding
Egy időben a klasszik maradékmentő desszert volt, amikor szikkadt kenyérféléből sütöttek valamit otthon, elég a mákos gubára vagy a máglyarakásra gondolni, de ezek javarészt ünnepi fogások lettek. Az elmúlt évtizedekben kikoptak a száraz kenyér alapú sütemények, pedig ennek meglehetősen nagy hagyományai vannak, nem csak nálunk. Talán az angol breadpudingról halltunk a legtöbbet, de Argentínától New Orleansig, Mexikótól Kanadáig mindenkinek megvan a maga sajátos változata, némelyik igazi vasárnapi klasszikus. A magyar kenyérpuding leginkább a brit verzióra hajazott – legalábbis, ahogy a nagymamáim készítették, és leginkább télen került az asztalra.
Hájas tészta
Annak idején tipikusan télen, a disznóvágások idején készült ez a fajta tészta, és a nevéből is sejthető: az alapját a disznóháj adta. Fontos volt, hogy hideg helyen készüljön, nehogy a háj megolvadjon. A kész tészta jól fagyasztható és rengeteg módon használható, akár sós, akár édes verzióban.
Csicsóka
Nehéz tisztítani, csúnya is, kicsi is… Egykor a nem túl hízelgő szegények krumplija nevet aggatták rá, mégis újra felfedezte magának a magyar konyha. A sajátos zamatú növényről sokáig azt állították, hogy ehetetlen, ma már köztudott, hogy magas a rost-, a vitamin- és az inulintartalma, éppen ezért alig emeli meg a vércukorszintet, miközben nagyon tápláló. Tömören annyit érdemes tudni róla, hogy a krumplihoz hasonlóan lehet felhasználni.
Dödölle
A ganca vagy cinke néven is emlegetett dödölle a szegények eledele volt régen, ma már egyre gyakrabban találkozhatunk vele az étlapokon, köretként. Mivel elég laktató a burgonyából és búzalisztből gyúrt massza, ezért egy bőséges adag akár főételnek is megállja a helyét. A zsírban lepirított gombócokat hagyományosan pirított hagymával, szalonnával és tejföllel kínálják.
